2014. január 27-31.

A gyerekek nagy örömére végre esett a hó!

Hétfőn teljesen feldobódva érkeztek az őzgidák, alig várták, hogy kimehessenek az udvarra szaladgálni, hógolyózni. Erővel sem lehetett volna őket bent tartani tornatermi foglalkozáson, így udvari játékkal, mozgással töltöttük ezt a délelőttöt.

Ha már valóban beköszöntött a tél, többször ismételtük a két hete tanult versikénket („Der Tee ist heiß”) és az évszakok nevét felsoroló „Es war eine Mutter” játékot.

Elkészítettük a februári naptárunkat. Mindjárt a hónap elején berajzoltam egy jelet, amit könnyedén felismertek a gyerekek: február 3-án lesz Mackó-nap az óvodában. A nagyobbak emlékeztek és el is tudták mesélni, hogy miként telik el ez a nap. Az időjárási megfigyelés kevésbé jutott eszükbe, így együtt beszéltük meg az ehhez kapcsolódó népi szokásokat.

Felelevenítettük a tavaly tanult „Mackó mackó ugorjál” kezdetű játékot, és tanultunk egy új éneket is: „Ich bin ein kleiner Tanzbär”. A hét végére már rögzült annyira a szöveg és dallam, hogy az énekhez kapcsolódó játékot is meg tudtam mutatni, tanítani.

Előkerestük az állatos memória játékunkat, hogy átismételhessük, újra tanulhassuk az „Állatok” témakör szókincsét. Eléggé elfelejtették már a gyerekek ezeket a szavakat, no de itt a lehetőség a gyakorlásra. Egyik játék során szét is válogattuk az állatok képeit lakóhelyük szerint. Wo leben die Tiere? Beim Haus, im Wald, im Zoo.

Szerdán csoportos munkában mackó fejeket díszítettünk: barna krepp-papír darabkákat téptünk, majd golyócskákat sodortunk, és sűrűn egymás mellé ragasztottuk. A karácsonyi ajándékkészítésnél már megismert műlépet szemlélve alakult ki az az ötlet, hogy mi is utánozzuk a szorgos méheket: hatszög alakú sejtekbe kellett mézcseppet utánozva ujjbeggyel nyomdázni. Az egyszerűnek tűnő feladat kitartást, figyelmet, pontosságot, monotónia tűrést, finom mozgást igényelt a gyerekektől. (Nem szabadott kihagyni egy sejtet sem, és ügyelni kellet, hogy a hatszög „falához” ne érjen hozzá a mézcsepp.) A már tanult „Regentropfen” kezdetű énekünket átköltöttük, mackósítottuk egy kicsit: mélyebb hangon dörmögve énekelgettük, hogy „Honigtropfen, Honigtropfen” – igen tetszett ez a viccelődés a gyerekeknek.

Pénteken úgy búcsúztunk el egymástól, hogy mindenki figyelje a vasárnapi időjárást, és hétfőn hozza el kedvenc plüss maciját az óvodába. Izgatottan várjuk kedves vendégeinket!

2014. január 20 - 24.

Ezen a héten az esős időt kihasználva beszélgettünk egy kicsit a vízről. Összegyűjtöttük, mit tudunk róla, megnéztük a tulajdonságait (szín, szag, íz), megismerkedtünk a halmazállapotaival. Ezután felsoroltuk, mi mindenre jó a víz, és megbeszéltük, miért nem szabad felelőtlenül használni, pocsékolni.

Zelk Zoltán: Párácska c. meséjével a víz körforgásába is belepillanthattunk kicsit, majd a mese kedvenc jeleneteit rajz formájában is felelevenítettük. Igazán szép, színes, részletgazdag munkák születtek, a gyerekeknek szemmel láthatóan tetszett a kis felhő meséje.

Az eső, vihar megjelenítésére tavaly már tanultunk egy játékot, ahol a kezünkkel kopogva-tapsolva próbáltuk felidézni az eső csepergését és az ég dörgését. Idén a hangunkkal igyekeztünk érzékeltetni az esőcseppek egyre szaporább hullását a "Csipp-csöpp"-nek keresztelt játékunkban. A lányok szólaltatták meg a hangutánzó kifejezés "csipp" részét, a fiúk pedig a "csöpp"-et, miközben én szolgáltam metronómként, mutatva az ütemet a kisebb-nagyobb esőcseppeknek. A gyerekek élvezettel koncentráltak a saját "szólamukra", és volt, aki még a nagyon felgyorsított tempót is tartani tudta.

A hét zárásaként elszakadtunk a víz témájától, és kicsit belekóstoltunk a felnőttek világába. Mindenki saját lottószelvényt készített a betűnyomdáink segítségével (Boti és Nóri úgy döntöttek, a nevüket rakják ki, hátha szerencsét hoz), majd izgatottan karikázták a sorsolás alatt a találataikat. A szerencse végül Pannának kedvezett, de azért a többiek is kaptak egy kis vigaszdíjat.

2014. január 13-17.

Elkezdődött egy újabb év, óhatatlanul is számolgatjuk a hónapokat, évszakokat.

Ezen a héten mi is felelevenítettük az „Es war eine Mutter” kezdetű énekünket, illetve megtanultuk hozzá a 2. versszakot is – bővítve eddigi szókincsünket. Több játék során, rajzolgatás közben is sokszor hallhatták a gyerekek az évszakok nevét német nyelven, majd a pénteki „A, a, a, der Winter, der ist da” kezdetű éneknél már aktívan kellett használni a tanultakat.

Egyik nap Hampelmann barátunk is eljött hozzánk látogatóba. Az évszakok témakörhöz kapcsolódott az a játék, amikor az ő „Wann ist dein Geburtstag?” kérdésére kellett válaszolni, majd a megfelelő színű bójával jelölt szőnyegre ülni. Miután kialakultak a születésnapoknak megfelelő csoportok, évszak-hangszer asszociációs játékot játszottunk.

Másnap a gyerekek torta rajzot kaptak a saját születésnapjuknak megfelelő színű papíron, melyet az évszakra jellemző motívumokkal díszítettek. A munka befejeztével újfent elhangzott az ismert kérdés, majd gyertyák ragasztásával lett teljessé a kép („Wie viel Jahre alt bist du?” – wir zählen.)

Hóban szűkölködő telünk ellenére szinte minden kisgyerek azt mondta, hogy szereti ezt az évszakot. Az alábbi rövid mondókával igyekeztük kifejezni ezt a véleményünket:

Der Tee ist heiß,

der Schnee ist weiß.

Meine Nase ist lila,

der Winter ist prima!

2014. január 6 - 10.

A téli szünet utáni visszatérés meglepően könnyen ment szinte mindenkinek. A pihenésnek - és talán az ünnepi finomságoknak - köszönhetően csaknem teljes létszámmal képviseltették magukat az oviban az Őzikék. Az önfeledt játék közben természetesen a slágertéma a karácsonyi ajándékok volt. 

Miután ezeket alaposan kitárgyaltuk, a hét további része a szilveszter jegyében telt. A gyerekek elmesélték, hogy töltötték ők ezt az ünnepet, majd beszélgettünk egy kicsit a régi és mai szilveszteri szokásokról egyaránt. Találtunk egy olyan babonát is, mi szerint ha ezen a napon megfogjuk a malac farkát, egész évben szerencsések leszünk. Ezt kihasználva tanultunk is egy kis malackás mondókát játékkal együtt, ahol természetesen a kismalac farkát kellett megkaparintanunk a várható szerencse reményében.

Hogy teljes legyen a malac-repertoárunk, megtanultuk az "Egy kis malac..." kezdetű dalt is, amit fel is osztottunk versszakok szerint a különböző korcsoportok között. 

Persze nem csak malackodással töltöttük a szilveszteri visszaemlékezést: színes krepp papír csíkokból mindenki megragasztgathatta a saját tűzijátékát is. Igen sokféle alkotás született, a gyerekek változatos típusú és színösszeállítású tűzijátékokat igyekeztek megjeleníteni.

Ezen a héten új őzgidával is gazdagodtunk. Bálint a kiscsoportosok sorait erősíti, és a csiga jelet választotta. Reméljük, jól fogja érezni magát nálunk!