A
gyerekek nagy örömére végre esett a hó!
Hétfőn
teljesen feldobódva érkeztek az őzgidák, alig várták, hogy kimehessenek az
udvarra szaladgálni, hógolyózni. Erővel sem lehetett volna őket bent tartani tornatermi
foglalkozáson, így udvari játékkal, mozgással töltöttük ezt a délelőttöt.
Ha
már valóban beköszöntött a tél, többször ismételtük a két hete tanult
versikénket („Der Tee ist heiß”) és
az évszakok nevét felsoroló „Es war eine
Mutter” játékot.
Elkészítettük
a februári naptárunkat. Mindjárt a hónap elején berajzoltam egy jelet, amit
könnyedén felismertek a gyerekek: február 3-án lesz Mackó-nap az óvodában. A
nagyobbak emlékeztek és el is tudták mesélni, hogy miként telik el ez a nap. Az
időjárási megfigyelés kevésbé jutott eszükbe, így együtt beszéltük meg az ehhez
kapcsolódó népi szokásokat.
Felelevenítettük
a tavaly tanult „Mackó mackó ugorjál” kezdetű játékot, és tanultunk egy új
éneket is: „Ich bin ein kleiner Tanzbär”.
A hét végére már rögzült annyira a szöveg és dallam, hogy az énekhez kapcsolódó
játékot is meg tudtam mutatni, tanítani.
Előkerestük
az állatos memória játékunkat, hogy átismételhessük, újra tanulhassuk az „Állatok”
témakör szókincsét. Eléggé elfelejtették már a gyerekek ezeket a szavakat, no
de itt a lehetőség a gyakorlásra. Egyik játék során szét is válogattuk az
állatok képeit lakóhelyük szerint. Wo
leben die Tiere? Beim Haus, im Wald, im Zoo.
Szerdán
csoportos munkában mackó fejeket díszítettünk: barna krepp-papír darabkákat
téptünk, majd golyócskákat sodortunk, és sűrűn egymás mellé ragasztottuk. A karácsonyi
ajándékkészítésnél már megismert műlépet szemlélve alakult ki az az ötlet, hogy
mi is utánozzuk a szorgos méheket: hatszög alakú sejtekbe kellett mézcseppet
utánozva ujjbeggyel nyomdázni. Az egyszerűnek tűnő feladat kitartást,
figyelmet, pontosságot, monotónia tűrést, finom mozgást igényelt a gyerekektől.
(Nem szabadott kihagyni egy sejtet sem, és ügyelni kellet, hogy a hatszög „falához”
ne érjen hozzá a mézcsepp.) A már tanult „Regentropfen”
kezdetű énekünket átköltöttük, mackósítottuk egy kicsit: mélyebb hangon
dörmögve énekelgettük, hogy „Honigtropfen,
Honigtropfen” – igen tetszett ez a viccelődés a gyerekeknek.
Pénteken
úgy búcsúztunk el egymástól, hogy mindenki figyelje a vasárnapi időjárást, és hétfőn
hozza el kedvenc plüss maciját az óvodába. Izgatottan várjuk kedves
vendégeinket!