2015. január 26-30.

A hét témája: Brumm, brumm Brúnó

Hamarosan elérkezik a Mackó-nap, így a héten minden a medvékről szólt. Megbeszéltük miért tartjuk a Mackó-napot, mi az a medve jóslat és ennek a kedves hagyománynak népi eredetét. Beszélgettünk arról, milyen „híres” medvéket ismerünk könyvekből, mesékből, a TV-ből (pl.: Micimackó, Vackor, Boribon, TV-maci, Balu kapitány stb.) Bemutattam a gyerekeknek két kis „vendéget”, az egyik az én kedves mackóm, a másik kicsi fiamé, segítségükkel elmondtuk Weöres Sándor: A medve töprengése című versét, mely nagyon tetszett mindenkinek.  Kértem a gyerekeket, hogy ők is hozzák el otthonról kedvenc macijukat, akikkel közösen játszunk és alszunk majd a héten. Érkeztek is mackók szép számmal, így csütörtökön már velük együtt körjátékoztuk a Brumm, brumm Brúnót énekelve. Nem csak az otthonról hozott játék macik, hanem medvékről szóló mesekönyv is segítette a gyerekeket a nyugodt alvásban. Nagyon megkedvelték Puszedli és Habcsók történetét, így mindennap elalvás előtt izgatottan várták, hogy folytatódik a két kis medve kalandja.

Egyik nap alvás idő alatt elhangzott Az alma című mese, melyben a medve igazságosan elosztja az almát az állatok között, ez adta az ötletet a matematika foglalkozáshoz. Elbáboztam nekik a mesét, majd mindenki megtapasztalhatta hogyan lehet elosztani egy almát annyi felé, ahányan vagyunk. Élvezték a gyerekek, hogy végül ők is megehetik az almát, akárcsak a mesében.

Medvés képeket nézegettünk, és beszélgettünk róluk, milyen fajtáit ismerjük (fekete medve, barna medve, koala, panda stb.), melyik hol él, mi jellemző rá. A képek alapján mindenki kiválasztotta milyen medvés álarcot szeretne készíteni. Papírból kivágott macifejet festettek a gyerekek, közösen kevertük a színeket, annak megfelelően ki milyen macit készít.  Izgatottan várták, hogy leülhessenek festeni, boldogan nézegették az elkészült álarcokat, és egész nap kérdezgették, mikor húzhatják már fel őket. 

2015. január 19-23.

Nagy örömünkre ettől a héttől újra velünk van főiskolai hallgatónk, Adél! 
Már sokszor kérdezgették a gyerekek, hogy mikor jön újra (az őszi szünet előtt volt nálunk két hetet), s most ismét együtt tölthetjük mindennapjainkat.

Ezen a héten a „Tél” témakörét dolgoztuk fel. Ismert énekünkkel (Es war eine Mutter) felidéztük az évszakok neveit, majd az évszakórás játék során aktívan kellett használni a kifejezéseket. Válogattunk képeket: melyek illenek a télhez (eddigi szókincs felelevenítése), s szép zenére (Schneeflöckchen, Weissröckchen) táncoltattunk hópelyheket. Igazi babát felöltöztetve ismerkedtek a gyerekek a téli ruházatnak megfelelő szavakkal, majd másnap papírból készült öltöztető babán gyakorolták mindezt.

A tél ihlette új énekünket: „A, B, C, die Katze lief im Schnee”. Az énekhez készítettük havazós képet dugónyomattal, majd egy cica egészítette ki, akinek fehér csizmák kerültek a lábaira. Munka közben többször énekelgettük új énekünket, így hamar megtanulták, megszerették a gyerekek ezt a dalt. További cicás ötletek merültek fel a hét során: mondóka, amely játékszabálya során kiderült, mit szeret enni egy macska, illetve kétszer is meghallgathatták a gyerekek a „Drei Katzen” című mesét Adél szemléletes, élvezetes előadásában.

Kedden Nemes László, a „hangolós” bácsi műsorát tekinthettük meg. Az előadás témája jól illett a mi hetünkhöz, hiszen sok-sok verset, éneket hallhattunk a télről. Az igen kedvelt szerepjátékra is volt alkalom, amely során lehetett havat lapátolni, hóembert építeni, madarakat etetni. Az előadást közös ének zárta: Kányádi Sándor Őszvégi játék c. versének megzenésített részletét tanultuk meg. „Fejre kucsmát, lábra csizmát, hátra bundát, ágyba dunyhát, jön a hideg tél!”

Fényképek a Hangolóról

Közérdekű információ

Kérjük, nézzétek át a gyerekek váltóruháit, hogy elegendő van-e mindenből.

Zokni mindenképpen legyen (esetleg több is), ha a sószoba használata után cserélni kellene.

Sószobába megyünk:

- kiscsoportosok: szerdánként

- középsősök és nagycsoportosok: csütörtökönként

"Elvarázsolt Katinka"

Január 28-án, szerdán délelőtt lehetőségünk van megnézni a fenti mesejátékot a kozármislenyi Művelődési Házban. (Együtt megyünk az előadás helyszínére.) A belépő ára: 500.- Ft/fő.

Kérjük, aki szeretne részt venni ezen a programon, jelentkezzen a csoport faliújságjára kitett lapon.

2015. január 12-16.

A hét témája:  Hóvilág, jégvilág

Ezen a héten a vízzel kapcsolatban tudtunk meg sok újdonságot. Beszélgettünk a víz körforgásáról, halmazállapotáról, a csapadékokról.  Megbeszéltük, hogy folyékony mikor iszunk belőle, vagy amikor fürdünk benne, gáz halmazállapotú mikor anya főz és a fazékból párolog, gőzölög, és szilárd, mikor nagyon hideg van és megfagy, mint a jégcsap, vagy a tó vize. A víz körforgásáról szólt Vera Inber: A jégcsap kalandjai című meséje, melyet filcbábokkal eljátszva szemléltettem a gyerekeknek. Az elméleti tudásunkat gyakorlati tapasztalatokkal bővítettük, végeztünk két aprócska kísérletet, melyekben a víz tulajdonságait vizsgálgattuk. Az elsőben kézbe vettünk egy jégkockát és szívószállal levegőt fújtunk rá. Láttuk, hogy a meleg levegő hatására lyuk keletkezik a jégkockán. A másodikban, egy tálba jégkockákat tettünk és először azt néztük meg, hogy szobahőmérsékleten hogy olvadnak, kezünkbe vettük, néztük, ahogy elkezd csöpögni, közben elmondtuk Weöres Sándor: Olvadás című rövid versikéjét. Majd megnéztük, hogy változik a víz halmazállapota, szilárdból folyékonnyá, majd gázzá. Egy tálba jégkockát tettünk, majd addig melegítettük gázrezsó felett, míg elkezdett olvadni, folyékony lett, végül egyre forróbb, és egyszer csak elkezdett gőzölögni és eltűnt. Szájtátva figyelték a gyerekek, hogy párolog a víz és mindenkit meglepett, hogy üres lett végül a tálkánk.

Elbáboztuk Bartók Julianna: A hiú hóember című meséjét, mely szintén az olvadásról szól. Eljátszottuk a víz körforgását, mindenkit vízcseppé varázsoltam a varázspálcámmal, majd a pára szóra magasba emelt kézzel jártunk, a felhő szóra hármasával összeálltak a „vízcseppek” felhővé, majd az eső szó hallatán leguggoltunk. Gryllus Vilmos: Jégeső című zenéjére esőtáncot jártunk, mindenki felhővé változott és a zenére jártunk körbe-körbe, egyre jobban megteltek a kis felhők vízzel, s mikor jött a „mennydörgés”, amit egy nagy kartonnal imitáltam, lehullottak az esőcseppek a földre.

Készítettünk havas tájképet, egy kék lapra hópihéket és hótakarót ragasztottunk, majd az egészet megszórtuk cukorral, hogy olyan szépen csillogjon a havunk, mint az igazi. Rendkívül élvezte mindenki a ragasztást és a cukrozást, a nagyobbak még hóembert és házikókat is rajzoltak a lapra.

Láb-és talptornát végeztünk meztelen talpacskákkal a héten több napon is, melyben örömmel vettek részt kicsik és nagyok egyaránt.

Fényképek a heti eseményekről

2015. január 5-9.

Ez a hét még a karácsonyi ünnepkörbe tartozott.

Mi is örültünk, hogy át tudtuk teleltetni a feldíszített fánkat, hiszen a gyerekek sorra mesélték, hogyan telt a téli szünet, és volt, akivel hiányzás miatt nem is találkoztunk az utolsó napokban – most egy kicsit ők is részesei lehettek az óvodai karácsonynak. Egész héten nagy sikere volt az alvás előtti percekben meggyújtott csillagszórók fényének.

Három téma köré csoportosultak a hét eseményei:

     -  újév köszöntők, újévi népszokások

Beszélgettünk arról, hogy régen is megtátogatták egymást a rokonok, ismerősök ez időtáj. A jókívánságok sok mindenről szóltak, mi is próbáltuk megjegyezni a leggyakrabban előfordulókat. A látogatások során vittek egymásnak finom falatokat – ez a szokás ihlette, hogy megtanuljuk, eljátsszuk a Komatálat hoztam kezdetű dalosjátékot. Igen megszerették ezt a játékot a gyerekek, amely során tapintással kellett kitalálni, hogy mit rejt a komatál. Érdekes volt összeszedni az újév napjához kapcsolódó időjárási jóslásokat, „babonákat”. A hét végén táncra is perdültünk Gryllus Vilmos: Adjon Isten minden jót kezdetű dalára. 
     - Vízkereszt ünnepe

A három napkeleti bölcs betlehemi látogatására emlékeztünk január 6-án. Megtanultuk a nevüket (érdekes „őzikés” vonatkozás: nekünk is van Boldizsárunk – fel is köszöntöttük névnapján), beszélgettünk az általuk adott ajándékokról. Elmondtam a gyerekeknek József Attila: Betlehemi királyok c. versét, valamit tettünk egy sétát a kozármislenyi templomba, hogy mi is meglátogassuk, megnézzük a kis Jézust.

     -  karácsonyi élmények felelevenítése

Nagy örömmel mesélték a gyerekek, mi minden történt velük a szünetben - ezeket az élményeket megpróbáltuk rajzban is kifejezni. Választhattak a gyerekek, hogy sima, fehér lapot kérnek, vagy olyat, amelyen egy fenyőfa látható. Ennek kidíszítése, kiszínezése kellő motivációnak bizonyult, szépen körbe rajzolták a gyerekek a karácsonyfát ajándékokkal, az ünnep résztvevőivel. Szerdán kezdtük a rajzolást, majd később is lehetett folytatni, kiegészíteni, így péntekre szép emlékképek születtek.

A jókívánságok átadása, ajándékozás ötletéből eredt a postás játékunk. Minden kisgyerek kapott 3 képeslapot, amellyel megajándékozhatta három pajtását. Örömteli, hogy sokan adtak képeslapot a szeptemberben hozzánk kerülő kicsiknek is (valóban: szívesen játszanak a gyerekek a legkisebbekkel is), és számos kölcsönös baráti kapcsolat igazolódott be e játék során. Az életkori sajátosságoknak megfelelően a nagyok választása tudatosnak mondható, míg a kisebbek esetleg spontán ötlet alapján adták társaiknak a képeslapokat.

Jól esett a karácsonyi szünetben otthon lenni, és jó volt újra találkozni egymással. Lassacskán visszarázódtunk az óvodai életbe, élveztük a régi és újonnan kapott játékokat, egymás társaságát.