Nagy
örömünkre ettől a héttől újra velünk van főiskolai hallgatónk, Adél!
Már sokszor kérdezgették a gyerekek, hogy mikor jön újra (az őszi szünet előtt volt nálunk két hetet), s most ismét együtt tölthetjük mindennapjainkat.
Már sokszor kérdezgették a gyerekek, hogy mikor jön újra (az őszi szünet előtt volt nálunk két hetet), s most ismét együtt tölthetjük mindennapjainkat.
Ezen
a héten a „Tél” témakörét dolgoztuk fel. Ismert énekünkkel (Es war eine Mutter) felidéztük az
évszakok neveit, majd az évszakórás játék során aktívan kellett használni a
kifejezéseket. Válogattunk képeket: melyek illenek a télhez (eddigi szókincs
felelevenítése), s szép zenére (Schneeflöckchen,
Weissröckchen) táncoltattunk hópelyheket. Igazi babát felöltöztetve ismerkedtek
a gyerekek a téli ruházatnak megfelelő szavakkal, majd másnap papírból készült
öltöztető babán gyakorolták mindezt.
A
tél ihlette új énekünket: „A, B, C, die
Katze lief im Schnee”. Az énekhez készítettük havazós képet dugónyomattal,
majd egy cica egészítette ki, akinek fehér csizmák kerültek a lábaira. Munka
közben többször énekelgettük új énekünket, így hamar megtanulták, megszerették
a gyerekek ezt a dalt. További cicás ötletek merültek fel a hét során: mondóka,
amely játékszabálya során kiderült, mit szeret enni egy macska, illetve kétszer
is meghallgathatták a gyerekek a „Drei
Katzen” című mesét Adél szemléletes, élvezetes előadásában.
Kedden
Nemes László, a „hangolós” bácsi műsorát tekinthettük meg. Az előadás témája
jól illett a mi hetünkhöz, hiszen sok-sok verset, éneket hallhattunk a télről.
Az igen kedvelt szerepjátékra is volt alkalom, amely során lehetett havat
lapátolni, hóembert építeni, madarakat etetni. Az előadást közös ének zárta:
Kányádi Sándor Őszvégi játék c. versének megzenésített részletét tanultuk meg. „Fejre kucsmát, lábra csizmát, hátra bundát,
ágyba dunyhát, jön a hideg tél!”
Fényképek a Hangolóról
Fényképek a Hangolóról