2017. október 24-27.

A múlt heti vitaminhét folytatásaként a gyümölcsök témakört dolgoztuk fel – németül. Bevezető játékként segítségünkre volt a gyümölcsös dominónk, amit Hampelmannal játszottunk, s eközben sokszor elhangzott a téma szókincse. Szerdán a tornateremben egy közös játékban vettünk részt a nagycsoportosainkkal: a többi németes csoporttal együtt „Stationenarbeit” módszerét alkalmazva szerveztünk különböző feladatokat a gyerekeknek. 5 állomáson várták az óvónénik a nagyokat – gyümölcsökkel kapcsolatos játékokkal felkészülve. Diót kellett keresni a sok-sok labda között; tapintás alapján kitalálni, mit rejt a kosár; képeket sorba tenni, hogy miként fogy el az alma, ha megesszük; két diót vinni kanálban egy paddal jelképezett hídon; s érdekességében kiemelkedett a feladatok közül, hogy csibés kolléganőnk szervezésének köszönhetően kukoricamorzsolásra is lehetőségük volt a gyerekeknek. A lemorzsolt szemeket lisztgyurmába nyomkodva készíthettek maguknak valami szép képet. Egy-egy állomás meglátogatása után jelet kaptak a menetlevelükre, s mind az öt feladat teljesítésével apró jutalomban lehetett részük. Közös énekkel kezdtük és zártuk az eseményt, illetve a játékok irányításában is németül hallhatták a kifejezéseket a gyerekek. Élvezték az őzgidák ezt az újfajta játékot, örömmel, fegyelmezetten vettek részt benne.

A hét második felében egy tradicionális énekhez (Spannenlanger Hansel) kapcsolódva készítettünk mandalát: zöld kör alakú terítőre helyeztünk fákat, kisebb és nagyobb körtéket, diókat. Játék közben gyakoroltuk a héten tanult új mondókánkat (Nüsse knacken), a „klein-groß” kifejezéseket, illetve a dalban szereplő érdekes neveket. Pénteken, újraépítve a mandalát már a dalt kísérő játék menetét is megtanítottam, gyakoroltuk. 

Fényképek megtekinthetők itt

2017. október 16-20.

A héten, a Vitaminnapok keretében a zöldségeké és a gyümölcsöké volt a főszerep.

Hagyományos óvodai rendezvényünkkel az volt a célunk, hogy felhívjuk a gyerekek figyelmét az egészséges táplálkozás fontosságára, melynek alapvető eleme a sok zöldség- és gyümölcsfogyasztás. Törekedtünk arra, hogy minél több ismeretet szerezzenek, játékos formában ismerkedjenek azok fajtáival, ízével, változatos felhasználási lehetőségeikkel. A hét első felében először színes képek segítségével játszottunk „Melyik zöldség vagyok?” játékot, majd kedden elsétáltunk a zöldségeshez, ahol közösen kiválasztottuk és megvásároltuk a csalamádéhoz szükséges alapanyagot. A gyerekek megnézhették, megnevezték a zöldségeket sokféleségét, bár volt jó néhány számukra érdekes, ismeretlen fajta is. Másnap nekiláttunk a csalamádékészítésnek: a kicsik megmosták a paprikákat, majd a nagyobbak lelkesen pucoltak, vágtak, daraboltak. A sárgarépa és uborka szeleteléséhez gép segítségét használtuk, amely művelet gyorsasága igen tetszett a gyerekeknek. A hozzávalók mérésében (leolvasni a mérleg által mutatott számot) a nagyobbak jeleskedtek. Elkészítettük a csalamádé levét is, mely során szaglással, ízleléssel találhatták ki, hogy milyen fűszerekkel ízesítünk.

A gyümölcsökről egy korábbi héten már sokat beszélgettünk, most a tettek ideje jött el: pénteken minden kisgyerek magának készíthette el az egészséges gyümölcssalátáját. Tányérjukon összedarabolták a kiválasztott finomságot, majd kérhettek rá mézet, vagy joghurtot, vagy fahéjat, vagy narancslevet. A gyerekek jóízűen fogyasztották el az általuk kevert vitaminbombát.

Fényképek megtekinthetők itt

2017. október 9-13.

Ezen a héten elhívtuk játszani a Németországból hozzánk költözött barátunkat, Hampelmannt. Az újonnan érkező gyerekeknek meséltünk arról, hogy mi minden szoktunk tanulni tőle, s elmondtuk nekik, átismételtük a minden nap használatos köszönésformákat, a bemutatkozás kifejezéseit. Ha ezekből, vagy az ismert énekeinkből rákérdezek egy-egy kifejezésre (hogy az új gyermekek és a kisebbek is értsék, tulajdonképpen miről is éneklünk), a nagyok segítségére mindig számíthatok: sok szó jelentését tudják. Továbbra is használjuk azt a módszert, hogy az énekeket, mondókákat sok mozdulat kíséri, segítve ezzel a megértést, a szavak rögzülését. A köszönés témájához kapcsolódva egy olyan egyszerű éneket tanítottam újdonságként, amelybe beleénekeljük egy-egy gyerek nevét („Wir singen für den/die …”). Ezek a típusú játékok nagyon kedveltek, most is örömmel vettek részt a gyerekek ebben a tevékenységben. Elővettük a tavaly tanult kedvelt énekeinket egy dallamfelismerő játék formájában. Furulyán játszottam az adott ének kezdő motívumait, s a gyerekeknek ki kellett találni, hogy melyik dalt hallják. Mindig öröm számomra, hogy ha nem csak utalnak az adott énekre, hanem a szövegét is fel tudják idézni, mondani.

Vizuális foglalkozásunk ötlete a német zászló színeiből eredt. A játékszituáció: egyik alkalommal sok-sok borítékot találtunk Hampelmann barátunknál, amelyekről kiderült, hogy Németországból érkeztek személy szerint a gyerekeknek címezve (az „aus Deutschland” és a  „für …” kifejezés és a jelek megfelelőinek gyakorlása is cél volt ebben a helyzetben). A borítékokat dugónyomattal díszítettük a német zászló színeinek megfelelően, s mire körbe értek a gyerekek, már ők is mondták a „schwarz-rot-gelb” szavakat.

2017. október 2-6.

A zene világnapja alkalmából a hét első napját a zenének, a zenélésnek szenteltük. Előkerültek a csoportban a hangszerek: csoportosítottuk őket (ütős, fúvós, vonós, stb.), valamint játszottunk hangszerfelismerőt. Ezt követően a tornateremben meghallgattuk a Diabelli Művészeti Iskola tanárainak hangszeres bemutatóját. Rendkívül élvezték a gyerekek és felnőttek egyaránt a humoros, zenés összeállítást.

Szerdára terveztük, hogy ellátogatunk Árpádtetőre, a Mecsekerdő Erdészeti Iskolájába. Kicsit izgultunk előző nap, hogy az időjárás közbeszól, de szerencsére a kedd délutáni eső után szerdán napsütéses, kellemes őszi időre ébredtünk. Gumicsizmákkal felszerelve, kora délelőtt elindultunk a közéspsősökkel és nagycsoportosokkal a helyszínre, ahol már várt minket Adri néni, a túravezetőnk. Erdei sétánk során számos érdekes és új információt hallottunk az erdőben lakó állatokról és a növényekről. Gyűjtöttünk tobozt, tűlevelet, makkot, melyeket visszaérve az oviba megmutattunk a kicsiknek. Másnak közösen elmeséltük az óvodában maradt kiscsoportosoknak, hogy miket láttunk, hallottunk, illetve ehhez kapcsolva elmeséltem az erdő lakóiról egy történetet. A kicsik nem voltak velünk az erdőben, de szerettem volna, ha ők is bekapcsolódnak az erdei állatokról szóló tevékenykedésünkbe, ezért készítettünk közösen egy nagy képet „Mesél az erdő” címmel. Mindenki színezett állatos képet, fákat, gombát, majd az elkészült alkotást kitettük az öltözőnket díszíteni.
Köszönjük Dorka anyukájának, hogy segített az Árpádtetőre való utazásban.

Fényképek a hangszeres bemutatóról: itt

Fényképek a kirándulásról: itt