2017. október 13., péntek

2017. október 9-13.

Ezen a héten elhívtuk játszani a Németországból hozzánk költözött barátunkat, Hampelmannt. Az újonnan érkező gyerekeknek meséltünk arról, hogy mi minden szoktunk tanulni tőle, s elmondtuk nekik, átismételtük a minden nap használatos köszönésformákat, a bemutatkozás kifejezéseit. Ha ezekből, vagy az ismert énekeinkből rákérdezek egy-egy kifejezésre (hogy az új gyermekek és a kisebbek is értsék, tulajdonképpen miről is éneklünk), a nagyok segítségére mindig számíthatok: sok szó jelentését tudják. Továbbra is használjuk azt a módszert, hogy az énekeket, mondókákat sok mozdulat kíséri, segítve ezzel a megértést, a szavak rögzülését. A köszönés témájához kapcsolódva egy olyan egyszerű éneket tanítottam újdonságként, amelybe beleénekeljük egy-egy gyerek nevét („Wir singen für den/die …”). Ezek a típusú játékok nagyon kedveltek, most is örömmel vettek részt a gyerekek ebben a tevékenységben. Elővettük a tavaly tanult kedvelt énekeinket egy dallamfelismerő játék formájában. Furulyán játszottam az adott ének kezdő motívumait, s a gyerekeknek ki kellett találni, hogy melyik dalt hallják. Mindig öröm számomra, hogy ha nem csak utalnak az adott énekre, hanem a szövegét is fel tudják idézni, mondani.
Vizuális foglalkozásunk ötlete a német zászló színeiből eredt. A játékszituáció: egyik alkalommal sok-sok borítékot találtunk Hampelmann barátunknál, amelyekről kiderült, hogy Németországból érkeztek személy szerint a gyerekeknek címezve (az „aus Deutschland” és a  „für …” kifejezés és a jelek megfelelőinek gyakorlása is cél volt ebben a helyzetben). A borítékokat dugónyomattal díszítettük a német zászló színeinek megfelelően, s mire körbe értek a gyerekek, már ők is mondták a „schwarz-rot-gelb” szavakat.