Az
őszi szünetről visszaérkezve belevetettük magunkat a Márton napi
előkészületekbe. Szerencsére az év ünnepeinek újra élésekor a nagyok mindig
elég jól emlékeznek annak tartalmára, így tudok építeni az előző évben átélt
élményeikre – így volt ez most is. A kisebbeknek egy mesekönyv segítségével
beszéltem Szent Márton életéről, jótetteiről, majd szerdán bábokkal el is
játszottuk a koldussal való találkozás történetét. A hét folyamán szorgos kezek
dolgoztak, hogy elkészüljön a lámpásunk. Idén egy egyszerű technikát
választottunk: befestettük az üvegeket kék temperával, amire száradás után
ezüst csillagok kerültek. Egy kis lakk rögzítette a festéket, majd ezüst szalag
és egy dekorgumiból vágott csillag csinosította a lámpást.
Csütörtökön
egy újdonságot próbáltunk ki: összebeszéltünk a szomszédos csibe csoportosokkal
és ellátogattunk hozzájuk, ahol dramatikus játékkal emlékeztünk Mártonra. Petra
anyukája libás kekszet is sütött nekünk, amit megosztottunk vendéglátóinkkal,
majd közös tánc zárta az együttlétünket. A gyerekek örömmel vették ezt az
„újítást”, jól érezték magukat ezen a délelőttön. Pénteken a kakaós-kalácsos
reggeli elfogyasztása közben emlékeztünk meg Márton kenyeret, köpenyt megosztó
szeretetéről, majd lámpásainkkal végigjártuk az egész óvoda épületét.
Különleges élmény volt a folyósokon világító mécsesek látványa, a gyerekek
lelkes éneke.
Délután,
szürkületben az óvoda apraja, nagyja szüleikkel együtt sorakozott fel, hogy
elinduljunk a Művelődési Házhoz, közös megemlékezésre. A tóparton a tavalyihoz
hasonló, látványos tűzgyújtásban lehetett részünk, hiszen égő fáklyával érkező
lovas idézte fel Szent Márton alakját, ő izzította fel a lángokat. A tűz
melegének, fényének emlékével térhettünk be a Művelődési Házba, ahol
libazsíros-pogácsás szeretetvendégség, majd táncház várta a kitartó gyerekeket,
felnőtteket.
Fényképek megtekinthetők itt