Adjon Isten füvet, fát,

teli pincét, kamarát.

Sok örömet e házba,

boldogságot hazánkba!

Boldog Új Évet Kívánunk kedves Olvasóinknak!

2013. december 9 - 20.

A téli szünet előtti utolsó két héthez érkeztünk. Már mindenki ünnepi hangulatban van: találkoztunk a Mikulással és az adventi gyertyákat gyújtogatva látjuk, hogy milyen közel a karácsony. Önkéntelenül is az ünnephez kapcsolódó énekeket énekelünk, meséket hallgatunk. Megtanuljuk Fésüs Éva: Álmodik a fenyőfácska c. versét, melyhez képeslapot is készítünk ragasztás technikájával. "Leise, ganz leise, bring ich dir das Licht" - a fénnyel együtt át szeretnénk adni egymásnak a készülődés és ünneplés hangulatát, nem feledkezve meg a csend fontosságáról. Gaál Mariann lelkésznő mesél nekünk a kis Jézus születéséről - sok-sok humorral átszőve, amit a gyerekek néma csöndben, teljes átéléssel hallgatnak. Ahogy a napkeleti bölcsek visznek magukkal ajándékot, úgy szeretnénk mi is kedveskedni családtagjainknak: ebben az évben gyertyát díszítünk méhviasz-csillag formával, amit egy fakéreg talpra ragasztunk. Mindezt titokban próbáljuk tartani, a csomagoláshoz krumlinyomattal díszített tasakot készítünk.

Az óvodai karácsony december 18-ra esett. Reggel már feldíszített fa várta a gyerekeket, ám egyenlőre csak Mária és József tekintettek vissza az ünneplőbe öltözött őzgidákra. Igyekeztünk csendben játszani, hogy ne mulasszuk el az angyalok érkezését jelző csengőszót. Hogy valóban csinos legyen mindenki, a mosdóban igazítottunk a frizurákon - miközben meghallottuk a várva várt jelet. A pásztorokhoz hasonlóan útra keltünk. A karácsonyfát körbe ülve együtt énekeltünk, mondtunk verset, meggyújtottuk a csillagszórót. Nagy öröm volt megnézni, majd kicsomagolgatni az újonnan kapott játékokat. A délelőtt önfeledt játékkal telt, amit csak a sütizés kedvéért hagytak abba a gyerekek.
Köszönjük a finom süteményeket, bolti édességeket, ropogtatnivalókat.
Mindenkinek örömteli, boldog karácsonyt kívánunk!

Fényképeink a készülődésről
Karácsony az óvodában

Karácsony az óvodában

December 18-án, szerdán állítjuk fel a karácsonyfát, ajándékozzuk meg a gyerekeket.

Ezen a napon csinos ruhában jövünk, s kérjük, aki tud, hozzon egy kis süteményt vagy bolti rágcsálnivalót, innivalót.

Köszönjük

December végi, január eleji munkarend

December 21. (szombat): munkanap, ügyelet összevont csoporttal
December 22. (vasárnap)
December 23. (hétfő): munkanap, ügyelet összevont csoporttal
December 24. (kedd): szabadnap
December 25. (szerda): ünnepnap
December 26. (csütörtök): ünnepnap
December 27. (péntek): szabadnap
December 28. (szombat)
December 29. (vasárnap)
December 30. (hétfő): téli szünet, az óvoda zárva van
December 31. (kedd): téli szünet, az óvoda zárva van
Január 1. (szerda): ünnepnap
Január 2. (csütörtök): munkanap, ügyelet összevont csoporttal
Január 3. (péntek): munkanap, ügyelet összevont csoporttal
Január 4. (szombat)
Január 5 (vasárnap)
Január 6. (hétfő): az iskolai téli szünet utáni első tanítási nap

2013. december 2-6.

Elérkezett a december. Sok érdekes jelet rajzoltunk a naptárunkra: vasárnaponként az egyre több gyertyával büszkélkedő adventi koszorú, Mikulás érkezésének napja, Karácsony ünnepe – várakozással, örömmel teli hónap vár ránk.

Hétfőn gyönyörű napsütésben elsétáltunk a kultúrház környékére, ahol szedtünk fenyőágat az adventi koszorúnk felfrissítéséhez, díszítéséhez. Ezen a héten az első gyertya fényénél énekeltünk, beszélgettünk. Most arra helyeztük a hangsúlyt, hogy a gyerekek mesélhessenek emlékeikről, élményeikről, hiszen nagyon sok mondanivalójuk támad ilyenkor. Nem kellett bíztatni őket, mindenkinek volt néhány gondolata az otthoni koszorú készítéséről, vagy az adventi naptár titkos meglepetéseiről, vagy a tavalyi Mikulás élményről. Felidéződtek az ismert énekek, amiket jó volt újra dalolgatni. A Klingelingeling kezdetű Mikulás-váró énekhez tojástartóból, tortapapír csipkéből barkácsoltunk csengőket. Eljátszottuk, hogy édességeket, apró játékokat hozva jön a Mikulás: megtanultuk néhány játék, illetve finomság nevét. (Z. b. die Puppe, die Legosteine, der Ball, die Schere, der Trommel, die Schokolade, die Nüsse, u. s. w.) Az igazi tárgyak nevét megismerve képes memoryt is játszottunk ezzel a szókinccsel.

A gyerekek nagyon jól tudták, hogy 6-án érkezik a Mikulás. Hagyomány óvodánkban, hogy az ezt megelőző napon mesés műsorral kedveskedünk az ovisoknak: óvó nénik tanulnak be, játszanak el valamilyen történetet. Ebben az évben az angyalok szorgos munkája állt a mese középpontjában, de természetesen a Mikulás alakja sem hiányzott. A dramatizálásnál csoportunkat Csilla néni képviselte, mint az angyalokat dicsérő és regulázó Szent Péter. Nagy örömmel fedezték fel óvó nénijüket az őzikések, amint meglátták egy-egy jelenetben. A mesét követően a Művelődési ház dolgozói következtek: manóként, krampuszként énekeltették meg a társaságot, igazi Mikulás váró hangulatot teremtve.

Pénteken végre elérkezett hozzánk a Nagyszakállú. Az időjárási viszonyokhoz alkalmazkodva nem szánon, de annál nagyobb örömmel. A gyerekek egész csendben játszottak reggel, már azt is meghallották, amikor a szomszéd csoportba csengetett be. Meg is kapták jóságukért a dicséretet. Bátran énekelve, verset mondva köszöntöttük a Mikulást, sokan kisebb csoportokban is szívesen vállalkoztak éneklésre. A ajándékot örömmel vették át, vitték haza a gyerekek.

Fényképek a műsorról és a Mikulás látogatásáról

Hangoló

November 28-án, csütörtökön HANGOLÓ előadás lesz,
kérünk szépen 450.- Ft-ot.

Aki októberben befizetett 350.- Ft-ot az erdei iskolára (ami sajnos rossz idő miatt elmaradt), az csak 100.- Ft-ot hozzon.

2013. november 18 - 22.

Ezen a héten még az ősz témakörével foglalkoztunk – Hampelmann barátunk segítségével.

Felelevenítettük a Heile, heile Segen kezdetű mondókánkat, amivel az időjárásról tanult kifejezéseket tudjuk gyakorolni. Minden szókapcsolathoz, egyszerű mondathoz társul valamilyen mozdulat, így a mozgássor elmutogatásával a kifejezések aktív használatára lehet ösztönözni a gyerekeket. Az időjárás témakörénél maradva megtanultunk, eljátszottunk egy kedves éneket, amely az esőcseppekről szól: Regentropfen, Regentropfen kezdettel. A dal szókincse egyszerű, a dallam élethűen utánozza az esőcseppek földre érkezését. Az igazi esernyő használata jó motivációnak bizonyult, a gyerekek hamar, örömmel énekelgették ezt az éneket – még játékidőben is.

Ragasztással, színezéssel, rajzolással készítettünk egy őszi képet, amely 4 részletét egy négysoros mondóka ihlette: Bunte, bunte Blätter. Tevékenykedés közben lehetőség volt mondogatni, ízlelgetni a szavakat, gyakorolni az ábrázolás közben szokásos kifejezések megértését, a színek nevét, számlálni a felragasztott almákat.

A színeket az ismert hideg-meleg keresős játék során is gyakorolhattuk: piros, zöld, sárga almát rejtettünk el valahova a csoportszobában, majd a keresgélő gyereket „kalt-warm” szavakkal segítettük a megtalálásban.

Hampelmann barátunk egy mesét is hozott ezen a héten a gyerekeknek: Der Apfel und der Gartenelf. Bábokkal játszottam el a gyerekeknek a történetet, amelynél számukra ismerős szavakat igyekeztem használni, illetve a díszlettel, figurákkal érthetővé, élvezhetővé tenni a mesét.

Ezen a héten új óvodás érkezett hozzánk: Kinga, aki Hanna kishúga. A bölcsödéből jött, így ismerős volt számára az Őzike csoport. Kinga önálló, talpraesett kislány, könnyen beilleszkedett a gyerekek közé, s a többi kisgyerek is szívesen fordul hozzá, barátkozik vele.

Szerdán a középső és nagycsoportosokkal a Bóbita bábszínházban jártunk.

Külön busszal szállítottak minket Pécsre, ez is nagy élményt jelentett a gyerekeknek. A bábszínházban kedves nénik terelgettek minket, s az előadás is csak nekünk, kozármislenyi óvodásoknak szólt. Az „Árgyélus királyfi és Tündérszép Ilona” c. mese valóban tündérországba repített bennünket: a bábok, a díszlet, a zene, az előadásmód – mind-mind felejthetetlen élményt biztosítottak. A gyerekek csendben, elvarázsolva figyelték az előadást.

2013. november 11-15.

A hét eleje igen borongósra sikerült, a rossz idő miatt az udvarra se tudtunk kimenni, ezért megbeszéltük, mi mindenre használhatjuk az ilyen esős napokat. Első körben természetesen mindenkinek a benti játékok (autó, társasjáték, kártya, stb.) jutottak eszébe, de amikor szóba került, hogy akár még segíteni is lehet ilyenkor otthon, sokan lelkesen meséltek róla, mi mindenből veszik ki a részüket a ház körüli munkák során. A "Borika takarít" c. mesét követően egy gyors rendrakó-versenyt is rendeztünk, ahol az önként jelentkezők az általuk választott polcot vagy játszósarkot pakolhatták el. A hangsúly azonban inkább a minőségen, semmint a gyorsaságon volt.

Ezúttal sem maradtunk zene nélkül. A korábban tanult "De jó a dió" c. nótával gyakoroltuk a ritmus és az ütem tapsolását először hangosan, majd magunkban énekelve. Sokan jelentkeztek arra is, hogy hármas csoportokban, a többiek elé kiállva mutassák meg tudományukat.

A héten kicsit a sormintákat is próbálgattuk. Miután különböző formákból sorozatokat alkottunk, a rajzasztaloknál mindenkinek a számára előkészített mintát kellett folytatnia, és így körbedíszíteni a kapott lapot. Aki elkészült, rajzolhatott bele egy tetszőleges képet, hogy igazi képeslap lehessen belőle. Szinte kivétel nélkül aprólékosan, nagy odafigyeléssel dolgoztak a gyerekek, amiért igazán büszkék lehetünk rájuk.

Középsősök, nagycsoportosok!

November 20-án, szerdán megyünk a Bóbita bábszínházba, bérletünk első előadásán két népmesét nézhetünk meg: A malacon vett királylány – A só címmel.

Délelőtt 10 órakor kezdődik az előadás, busz jön értünk és hoz vissza minket. Enni- és innivalóra nem lesz szükség.

Kérjük, hogy keddig hozzátok be a bérlet árát, 1500.- Ft-ot.

2013. november 4-8.

Visszaérkezvén az őszi szünetről belevetettük magunkat a Márton napi előkészületekbe.

A nagyoknak ismerős volt ez az ünnep, emlékeztek a tavalyi eseményekre, s különösen a lampionos felvonulás, a tábortűz emléke maradt meg bennük. Sokan mesélték, hogy meg van még az elmúlt évben készített lámpásuk is.

Amíg tavaly egy gyertyagyújtás hangulatát idéző éneket tanultunk („zündet eure Kerzen an”), addig idén líraibb dalt énekeltünk: „Ich geh’ mit meiner Laterne”. Ez az ünnepség végéről, a hazamenetelről szól, de természetesen a fényt elvisszük otthonainkba, had’ világítson a sötétedő őszi estén.

Dalunk ihlette a lámpásokat díszítő házikó motívumot is. Üvegfestékkel dolgoztak a gyerekek, ami odafigyelést igényelt: ez a festék folyékonyabb a már ismert temperánál, valóban ügyelni kellett, hogy az ecset hegyével fessenek, kevés festéket használjanak, különben összefolynak a színek. A domború felület is más feladathelyzet elé állította a gyerekeket, mint ahogy papírra szoktunk festeni. Mindenki figyelmesen, gondosan ügyeskedett, s igen csinos lámpások kerültek ki a szorgos kezek alól.

Szép, színes képeskönyvünk segítségével felelevenítettük Szent Márton életének néhány epizódját. A hallottak alapján igyekeztünk összegyűjteni, hogy milyen ember lehetett Márton. A nagyobbak ráéreztek jótetteinek hátterére, szépen megfogalmazták, hogy „jószívű volt”, „segített az embereknek”, stb. Élmény volt a lámpás fényénél beszélgetni, énekelve emlékezni Mártonra, táncra perdülni a tanult énekünkre.

Pénteken „ünnepi” reggeli várt minket: finom kakaó kaláccsal, amit együtt fogyasztottunk el a világító lámpások fényénél. A délelőtt folyamán vendégségben voltunk a Csibe csoportban, itt meglátogattak minket a pillangós nagycsoportosok és eljátszották nekünk Márton történetét. Az együttlétet közös körjáték zárta. Utána meggyújtottuk minden kisgyerek mécsesét és énekelve körbejártuk az óvodát: azok is részesüljenek ebben az élményben, akik nem tudnak eljönni az esti lampionos felvonulásra.

Az esti programon együtt vett részt az óvoda 9 csoportja. Mi a kígyózó menet végén mentünk, innen gyönyörűen látszottak a lámpások fényei. A tábortűz körül együtt énekeltünk, eszegettünk, beszélgettünk.

Köszönjük a felajánlott pogácsákat, süteményeket, innivalót!

Képek megtekinthetők itt

Kedves Szülők!

Szeretettel várunk Benneteket a november 8-án, pénteken 17 órakor kezdődő Márton napi lampionos felvonulásunkra.

A gyerekekkel ezen a héten lámpást festünk, énekeket tanulunk, megismerkedünk Szent Márton legendájával. Pénteken napközben gyertyafényes kakaós-kalácsos reggeli vár a gyerekekre, meglátogatjuk egymást a többi csoporttal, vendég gyerekek dramatikus játékot adnak elő. A nap zárásaként szervezzük meg a lampionos felvonulást, melyen szülői kísérettel vesznek részt a gyerekek.

Péntek délután, aki szeretne, hazamehet a szokásos idejében és utána jön vissza, de maradhatnak is a gyerekek az óvodában a gyülekezőig – ahogy a családnak megfelelő.

Őzikések gyülekező helye: az iskola és óvoda közötti udvarrészen, a zöld „sárkányos” szobornál (ott vártuk be egymást tavaly is).

Ha esik az eső, sajnos elmarad a felvonulás.

Szeretettel várjuk a volt őzikés nagytestvéreket is, illetve a kisebbeket is.

Szeptemberi-októberi énekek, versek

Őszi főzőcske

Keresek egy üstöt,
mindent bele gyűjtök.
Bokor alól mogyorót,
nagy fű közül a diót,

árokpartról gesztenyét,
tölgynek sárga levelét,
csipkebogyó bokrot,
mindent bele hordok.

Fakanál a kezemben,
énekelek jókedvemben, 
gyönyörű szép színekben
ősz pompázik üstömben.

Kommt eine Maus

zum Treppe raus.

Bim-bam, bim-bam.

Guten Tag, Nasemaus!

Vadludak úsznak sorjában,

tolluk reszket a tócsában.

Hullik, roppan a fák lombja,

mókus búvik az odvakba.

Énekek kottái megtekinthetők itt

Az őszi szünet után ...

... Márton napra készülünk.

Ebben az évben üvegfestéssel díszítjük a lámpásainkat, kérjük, hozzatok a gyerekeknek egy-egy kisebb méretű üveget (nutellás, befőttes, bébiételes, stb.).

Köszönjük.

Közérdekű közlemények

Változott az ebédlejelentés rendje!

Mivel sok helyen gondot okozott a lebetegedett gyerekek ebédjének elvitele (nem nálunk, mi meg lettünk dicsérve :) ), Edina arra kért minket, térjünk át a nyárihoz hasonló ebéd lejelentési rendszerre. Ez a következőképpen működik:

Megszámoljuk az aznapi gyereklétszámot, és ezt a létszámot írja fel Edina másnapra is, függetlenül attól, hogy valaki jelezte-e, hogy másnap jön/nem jön a gyerkőce. Ugyanakkor minden nap megkérdezi, érkezett-e a lejelentett létszámon túl plusszba valaki, és ha igen, felírja azt is. Ha valaki be volt húzva, de nem jött, pöttyöt teszünk mellé, és következő napra automatikusan kihúzzuk. Az ebédet éthordóban csak a "pöttyösök" vihetik el, tehát csak a hiányzás első napján van erre lehetőség. Amint a kis beteg ismét jön oviba, a hiányzását jelző vonalat átjavítjuk, és plusszosként lejelentjük Edinának, szóval nem lesz olyan, hogy valaki nem lett a létszámba beleszámolva, és nem kap ebédet. 

Kis szemléltető példa a keddi nap alapján: Hétfőn 15-en voltunk, ezért ennyi lett lejelentve Edinánál. Kedden négy betegünk tért vissza, ezért amikor Edina jött, felírta a keddi naphoz, hogy +4. Ugyanakkor csak 18-an voltunk kedden, mivel a hétfői társaságból egy valaki nem jött. Hozzá pöttyöt tettünk, és szerdára kihúztuk, Edinának pedig 18 főt jelentettünk le szerdára.

Összegzésképp, ami a szülőkre vonatkozik:

Amiatt nem kell külön telefonálgatni, hogy mikor tudjátok biztosan hozni a csemetét betegség esetén, ha meggyógyult, már hozhatjátok is - persze igazolással :) -, és fog kapni ebédet akkor is, ha nem szóltatok előre. Persze mi örülünk, ha tudjuk, mi van vele, mikor várhatjuk közénk, de az ebéd miatt semmiképp sem kell aggódni. Ha lebetegszik a poronty, az első napon el tudjátok vinni az ebédjét, de a többin már nem. Ha tudjátok, hogy valamelyik nap biztosan nem fog jönni, akkor ugyanúgy, ahogy eddig, ki tudjátok húzni az étkezési papíron, ez a része nem változott. Bárkinek bármilyen további kérdése van, nyugodtan forduljon hozzánk vagy Edinához.

Halloween az Őzikében

Október 22-én, vagyis a szünet előtti utolsó napon, kedden, Halloween-napot tartunk az Őzike csoportban. Halloween-i dekorációval, játékokkal várjuk ezen a napon az őzgidákat. Akinek van otthon halloween-i aprósága, ami ez alkalomból díszítheti a csoportot, szívesen látjuk, hisz egy-egy ötletes dekoráció sokat tud dobni a hangulaton. :) Hozni nem kell semmit, csak jó kedvet és lelkesedést, de azt bőven!

2013. október 7-11.

Az őszi termések, termények gazdagsága adta e heti fő programunkat: ismerkedni, válogatni, számlálgatni, darabolni az ősz kincseit. Közben sok-sok tapasztalat szerzésére nyílt lehetőség, élmények, érdekességek hangzottak el.

Hétfőn megbeszéltük a heti programunkat, kicsit körbejártuk a „zöldség” és „gyümölcs” fogalmát. Levetítettük a tavaly készült fényképeket, így a „régi” óvodások fel tudták eleveníteni a csalamádé készítés mozzanatait, új ovisaink pedig belepillanthattak, hogy milyen események várnak ránk az elkövetkező napokban.

Kedden vásárolni indultunk. Az elmúlt évben a pécsi Vásárcsarnokba utaztunk, idén közösen szereztük be a savanyúság hozzávalóit a Spar üzletben. Szerencsére gyönyörű időt fogtunk ki, a középső és nagycsoportosok lelkesen vágtak neki a távnak. Előre megbeszéltük, felírtuk egy papírosra, hogy nekünk mit kell vásárolni, s a gyerekek fegyelmezetten válogatták, számlálták a hozzávalókat. A szükségeseken kívül sok-sok zöldséget láttunk, igyekeztük megjegyezni mindegyik nevét. Visszafelé útba esett egy játszótér – jól esett a szabad mozgás, szaladgálás. Kicsit rövidítettük az utat: egy megállónyi távolságot busszal tettünk meg. Ezt is jó élményként emlegették a gyerekek.

Szerdán megkezdődött a munka. Minden kisgyereknek jutott tennivaló: paprikák mosása, a karfiol apró részekre szedése, paprika darabolás, s a legkedveltebb tevékenység, a sárgarépa pucolás. A szorgos kezek segítségével hamar elkészült az alapanyag, már csak üvegekbe kellett tölteni. Előtte jól esett a répakóstolás, de volt, aki a paprikát, karfiolt is szívesen eszegette nyersen. Megbeszéltük, hogy milyen fűszereket teszünk a csalamádéhoz, s ezeket meg is szagolgattuk. A felöntőlébe kerülő sót, cukrot, ecetet is könnyedén felismerték a gyerekek. A kész, gusztusos savanyúságainkat kamra híján a szekrény tetejére helyeztük, s várjuk, mikor lesz alkalom egy-egy üveg felbontására.

Csütörtökön a gyümölcsöké volt a főszerep. Egy karamellás, citromhéjas, vaníliacukros alaplébe daraboltuk az összegyűjtött gyümölcsök egy részét, majd fahéjjal, mazsolával gazdagítottuk a gyümisalátát. A darabolás már teljesen gyakorlottan ment, csak sajnos erre a napra esett csoportunkban a fényképezkedés, így a fotózáson még nem járt gyerekeket nem mertük beállítani a sorba, nehogy maszatos legyen a szép ruhájuk, így ők a szurkolók táborát képezték. Az ebéd utáni eszegetésben már mindenki örömmel vett részt.

A fenti eseményeket őszi dísz barkácsolásával egészítettük ki: mazsolát és tökmagot fűztünk váltakozva egy vékony drótra, majd kör formára alakítottuk a díszt, s közepébe aszalt almát helyeztünk. „Őszi főzőcske” címmel egy igazán témánkhoz illő verset tanultunk, amit péntekre szinte már meg is jegyeztek a gyerekek.

Köszönjük a szülőknek a sok finom gyümölcsöt, amivel elhalmoztatok minket, és a vásárláshoz küldött aprópénzt.

Fényképek megtekinthetők itt

Erdei iskolába megyünk

Október 16-án, szerdán a középső és nagycsoportosokkal Erdei iskola programon veszünk részt.

Ezen a napon 8 órára jöjjenek a gyerekek. Gyülekező után a kis busszal utazunk Árpád-tetőre, ott szervezett sétát, kirándulást teszünk az őszi erdőben. 11 óra körül indulunk vissza, tehát ebédelni már az óvodában ebédelünk.

Kényelmes ruha legyen a gyerekeken, ha olyan az időjárás, lábbeliként gumicsizmát célszerű húzni.

Étkezés: mindenki reggelizzen otthon, az ovis tízórait uticsomagként visszük magunkkal. Innivaló legyen a gyerekeknél.

Részvételi díj: 350.- Ft/fő

Ha esik az eső, sajnos elmarad a program.

Az Erdei iskoláról olvashattok itt

Október végi munkarend az óvodában

Október 23. (szerda): ünnepnap

Október 24. (csütörtök): iskolai őszi szünet, az óvodában ügyeletet tartunk összevont csoportokkal

Október 25. (péntek): nevelés nélküli munkanap

Október 28-31. (hétfő-csütörtök): iskolai őszi szünet, az óvodában ügyeletet tartunk összevont csoportokkal

November 1. (péntek): ünnepnap

Zöldség- és gyümölcsnap az óvodában

Az október 7-11-i héten tartjuk óvodánkban a zöldség- és gyümölcsnapot, illetve e heti témáink lesznek az „Őszi termények” és „Az egészséges táplálkozás”.

Kedden vásárolni megyünk. Kérjük, hogy minden kisgyerek hozzon magával 200 Ft-ot, amit összeszedünk egy „közös” pénztárcába. A középső és nagycsoportosokkal elsétálunk a kozármislenyi Spar üzletbe, itt megvesszük a csalamádé készítéséhez szükséges alapanyagokat.

Szerdán feldolgozzuk a zöldségeket, elkészítjük a csalamádét. A gyerekek aktív részesei lesznek a munkálatoknak: darabolunk, ízlelgetünk, ismerkedünk a fűszerekkel.

Csütörtökön gyümölcssalátát készítünk. Ehhez is a gyerekek aprítják a gyümölcsöket, majd ízesítjük a gyümölcs-egyveleget.

Ha kedden esik az eső, szerdán megyünk vásárolni és pénteken készítjük a savanyúságot. 

Szeptember - Visszatérés az oviba

Szeptember 2-án ismét teljes lendülettel beindult az óvoda, és még ha kicsit nehezen is szakadtunk el a nyári szünettől, egy hónap alatt azért mindenki visszarázódott a megszokott rendbe. Az első hét nagyrészt ezzel is telt: amellett, hogy igyekeztünk kihasználni azt a kevés időt, amíg még játszóterezhettünk, felelevenítettük a az előző évben megszokott szabályokat, szokásokat. Persze azért új dolgokat is tanultunk. Mivel a legtöbbeknek komoly nehézségeket okoz a hónapok megjegyzése, egy új, "hónapos kör" bevezetésével igyekeztünk segíteni a problémán. A hónapos körben a gyerekek a saját születési hónapjuk és napjuk szerint ülnek körbe, és hogy még könnyebb legyen az emlékezés, egy kis játékot is fűztünk hozzá. Halász Judit: Hónapok c. dala közben mindenkinek a saját hónapjának nevét meghallva kell felállnia és körbeindulnia, így decemberre egy szép kis körtánc kerekedik. 

A szokásos szeptemberi programjaink sem maradhattak el. Idén is megünnepeltük a magyar népmese napját, amikor is a gyerekek meghallgathatták Benedek Elek: Az egér farkincája c. meséjét, festhettek népmesei motívumokat, és megnézhettek egy csoporton belüli rövidke bábelőadást A kiscipó c. meséről. A mese végére már mindenki együtt énekelte a kiscipó dalát: "Én vagyok a kiscipó, lisztből sütött nagyanyó, engem nem lehet megenni, mert elgurulok, hopp, így ni!"

Rögtön a népmese napja után következett a zene világnapja, immár októberbe lépve, ahol szokásos módon minden csoport ugyanazt az előre kiválasztott zenedarabot hallgatta meg, és alkotott annak kapcsán. Ebben az évben a választás Smetana: Moldva c. darabjára esett, aminek hallatán sok féle szép rajzot készítettek az őzikés gyerekek. A zene világnapját méltón megünnepeltük egy rövid zenebonával is, amikor mindenki választhatott magának egy hangszert, és kivételesen nem mi voltunk a leghalkabbak az emeleten. :)

Október első hetét végül az állatok világnapjával zártuk, amit bár óvoda szinten nem ünneplünk közösen, azért mindig meg szoktunk róla emlékezni. Beszélgettünk arról, kinek milyen állatai vannak otthon, játszottunk állatokkal kapcsolatos találós kérdésekkel, és az udvarra érve a kerítésen keresztül még az iskolába hozott pónit is megcsodálhattuk. Sajnos idén az iskolba hozott állatokat nem tudtuk közelebbről megnézni, de talán valamikor lesz még alkalom találkozni velük.

A csoportunk összetételét tekintve is történt egy-két változás. Luca a nyár végén pécsi óvodába iratkozott, így ő elbúcsúzott tőlünk, viszont négy új őzikével is gyarapodtunk: Reith Levi és Willant Kornél középsősökként, Till-Halász Boldi és Nagy Balázs pedig kiscsoportosokként csatlakoztak hozzánk. Reméljük, sok szép élményt szereznek majd itt, az Őzike csoportban.

Minden kedves Olvasónknak szép, pihentető nyarat kívánunk!

Találkozunk szeptemberben!

Májusi események

Évzáró
Fényképek megtekinthetők itt

Május 28-án, egy keddi napon ajándék bábműsort nézhettünk meg: a már többször nálunk járt szemelyi bábcsoport adta elő A szeretetre vágyó süni c. mesét. A történetben Süni szeretett volna barátságot kötni egy-egy állattal, de valahogy mindig „tüskésre” sikeredtek ezek a próbálkozások. Végül megtanulta az igazi és lelki tüskéit is behúzni, s ezentúl már sosem érezte magát egyedül, mindig akadt valaki, akivel együtt tudott játszani.
A műsor végén tanultunk egy vidám dalt, valamint megkaptuk a látott-hallott mesét CD és képes füzetecske formájában.

Fényképek itt 

Ebben az évben nem volt szerencsénk, a tervezett május 30-i kirándulásunkat elmosta az eső.

Az Orfű-Abaliget irányában található Rácz-tanyára készültünk, ahol lovaglás, állatsimogató, sok-sok szabadtéri játék lett volna a program. Sajnos szakadó esőre ébredtünk a tervezett napon, s az égi „áldás” elég kitartónak bizonyult: le kellett mondani a buszunkat, s az óvodában töltöttük a délelőttöt.

Mivel nem kértünk erre a napra óvodai étkezést, egy kicsit mássá alakult ez a nap. A csoportszobában piknikeztünk, tízórai gyanánt mindenki elővette az úticsomagját, s azt fogyasztotta el. A hozott rágcsálnivalókból közös tálat készítettünk, ezzel kínálták egymást a gyerekek. Az igazi lovaglás helyett behoztuk a seprűnyélből készült lovainkat, s azzal játszottuk a „Rirarutsch” kezdetű éneket. Esőprogramként diavetítést rendeztünk, melyhez szintén lovas-állatos meséket kerestünk. Ebédre ismét elővettük a hátizsákos elemózsiákat, illetve Máté szüleinek jóvoltából pizzát eszegettünk. A gyerekek igen élvezték ezt a „másságot”, ha már így alakult.

Kár, hogy elmaradt a közös kirándulás, amit elég nehéz lett volna pótolni a kisbusz elfoglaltsága miatt. Reméljük, hogy legközelebb nagyobb szerencsénk lesz, illetve máskor tervezünk esőnapot is. Akkor biztos gyönyörű időjárást fogunk ki – ez így szokott lenni. :)

Fényképek itt

Gyereknap

Fényképek itt

Május 30: Kirándulás a Rácz-tanyára

Ezen a napon reggel 8 órára jöjjenek a gyerekek, fél 9-kor indulunk a busszal, illetve autókkal.

Kérjük, jelezzétek, ha valamelyik gyermeknél utazás közben előfordulhat rosszullét (Orfű felé kanyargós az út).

A délelőtt folyamán lehetőségünk lesz egy rövid sétát tenni a farmon (istállók, háziállatok megtekintése), póni-lovaglásra, játszótér, focipálya használatára.

12 órára jön értünk a busz, ekkor utazunk vissza. Az óvodába érkezés után alváshoz készülődünk, majd délutáni pihenő lesz a megszokott módon.

Étkezés: erre a napra lemondjuk a gyerekek óvodai étkezését. Mindenki reggelizzen otthon, s napközbenre készítsetek szendvicset, innivalót. Az óvodában alvósok uzsonnára is hozzanak valami elemózsiát.

Borús, esős idő esetén is van lehetőség fedett játszóhely használatára, illetve van fedett rész a lovagláshoz.

Költség: 500 Ft/gyermek

Reméljük, hogy szép délelőttöt tudunk majd eltölteni ezen a május végi napon.

Kirándulásunkról

Előzetes felmérésünk (azaz a ti véleményetek) alapján a Rácz tanya volt a legszimpatikusabb, mint kirándulási célpont.

Az utazáshoz megkaptuk az Önkormányzat kis buszát, május 30-ra, csütörtökre. Ebben kb. 18 gyerek fér el, a fennmaradó 10-13 gyerek szállításához kérnénk szülői segítséget.

Kérjük, aki el tud jönni, illetve gyerekeket vinni autóval, jelezze a csoportban. Előre is köszönjük a felajánlásokat.

A további részletekről (indulás időpontja, vinnivalók, stb.) később tájékoztatunk benneteket.

Meghívó

Kedves Szülők, Nagyszülők, Vendégek!

Szeretettel várunk Benneteket a 2013. május 24-én, 16.30 órakor tartandó évzáró műsorunkra.

Kérjük, hozzatok egy kis süteményt, innivalót az ünnepség utáni zsúrra.

Köszönjük

2013. május 5.

Szeretettel köszöntjük az Édesanyákat, Nagymamákat!

Készülődésünk pillanatai megtekinthetők itt

2013. április 15-26.

Íme néhány érdekes esemény, amely az elmúlt két hétben történt:

Április 18-án került sor az idei tanév második Hangoló előadására, melynek címe: Erdőn-mezőn barangoló.

Amint a cím is sugallja, az énekek és játékok segítségével találkozhattunk különféle állatokkal is, de egy városi séta részesei is lehettünk. Sok gyereknek volt lehetősége szereplésre, így ovisaink belebújtak különböző madarak, békák "bőrébe", illetve kovácsmester, vásári árus, jelzőlámpánál, vonaton közlekedők szerepébe. A megzenésített versek dallamai egyszerűek, így hamar megtanultuk őket, együtt énekeltünk Laci bácsival. Igen hangulatos volt a műsor vége, amikor csoportonként vonatoztunk vissza a saját termünkbe. Reméljük, hogy jövőre is lesz Hangoló előadás, hiszen a gyerekek már várják, örömmel vesznek részt rajta.

Fényképek itt

Április 22-24-ig, három nap erejéig vendégeink voltak: az ausztriai Hartberg városka óvónőképző iskolájából érkezett hozzánk két hallgató, akik a Pillangó és Őzike csoportban hospitáltak. A lányok betekintést nyerhettek, hogy milyen egy magyar óvoda, beszélgettünk az itteni szokásokról, az oktatási rendszerünkről. Daniela és Silivia a délelőttöket nálunk töltötték, délutánonként közös programok voltak a többi hallgatóval (mindösszesen kilencen érkeztek, a többiek Újpetre, Villány, Szederkény óvodájával ismerkedtek meg). 

Nagy élmény volt ez a három délelőtt. A gyerekek megtapasztalhatták, milyen, ha nem magyar anyanyelvű emberrel kerülünk kapcsolatba. Eleinte biztatni kellett őket, hogy bátran kérdezzék meg vendégünk nevét (hiszen ezt már tanultuk), de rövid idő után már gyakran hangzott el a "Komm mit mir spielen" kérés Silvia felé. S ő jött is, szívesen játszott a gyerekekkel, akiket nem zavart, hogy nem mindent értenek a szavak szintjén. Silvia hamar felmérte, hogy mely témakörök azok, amelyek a mi tudásunkat képezik (pl. óvodai jelek, köszönés, számok, színek, állatok, stb.), s ezek felhasználásával lépett kapcsolatba a gyerekekkel. No meg a mimikai jelek, gesztusok segítették a kommunikáció résztvevőit. Ahogy telt az idő, egyre gyakrabban lehetett hallani német szavakat, kifejezéseket. Igazán kár, hogy ilyen rövid időt tölthettek nálunk a lányok, hiszen ez a találkozás mindenképpen pozitív hatással volt az óvodásokra.

Fényképek itt

Áprilisban két alkalommal vehettünk részt rendhagyó torna-tánc foglalkozáson: Szigeti Oktávia táncpedagógus mozgatta meg a gyerekeket. Élménygazdag, minden izmot átmozgató, táncos elemekkel színesített torna volt ez. Növényeket, sok-sok állatot utánoztak a gyerekek, örömmel, felszabadultan tornáztak, s közben talán észre sem vették, mennyire meg kellett dolgoztatniuk pl. a hasizmukat, belső combizmukat, vagy milyen rugalmasnak, hajlékonynak kellett lenni egy-egy elem végrehajtásánál. Oktávia mindvégig fenntartotta a gyerekek érdeklődését, bemutatta a különböző mozdulatokat, ha kellett, javított, segített a pontos kivitelezésben. Ezeken a napokon nem volt gond a délutáni alvással, az alapos mozgás után mindenki nyugodtan pihent, aludt.

Fényképek itt

2013. április 8-12.

Az elmúlt hét a katicabogarak jegyében telt. Tanultunk egy új, katicás dalt, amit nem csak énekelni, hanem mutogatni is tudunk. A gyerekeknek nagyon tetszett az Egyszer egy hétpettyes kezdetű nóta, többen meg is jegyezték, hogy milyen aranyos. A csoportszoba díszítéséhez szintén a gyerekek segítségét kértük. Az előre elkészített sárga virágmintákra általuk kivágott és pöttyözött katicákat ragasztottak, majd csápot is rajzoltak nekik. Ezek a csodaszép díszek felfűzve fogják ékesíteni a csoportunkat.

A művészkedés mellett a héten a képzelőerőnket is fejlesztettük kicsit. Gondolatban bebarangoltunk egy szép, tavaszi erdőt, figyeltük a neszeit, kerestük az állatait. A csoportban szétszórva találtunk is néhányat, amiket aztán bemutattunk egy-két mondatban a többieknek.

Kedden a szokásos testnevelés helyett két vendég tánctanár néni tartott nekünk kimerítő, de igazán élvezetes táncórát. Máskor is jönnek még hozzánk, szeretettel várjuk őket.

2013. március 18 - április 5. Húsvét az óvodában

Ebben az évben nehezen akar kitavaszodni, mi mégis töretlenül bízunk abban, hogy egyszer csak eljön az arcunkat simogató, meleg idő. Hó ide, eső oda – a Húsvéti várakozás, készülődés nem maradhat el. (Felnőttek, gyerekek mindannyian viccelődtünk, hogy idén a nyuszi szánkóval érkezik.)

Elsőként próbáltuk felidézni, hogy milyen szokások, hagyományok alakultak ki erre a szép ünnepre, ki mire emlékszik az elmúlt év Húsvétjáról. Kicsit nehezen indultak el a gondolatok, ám a beszélgetésünk végére már sorra szavalták a fiúk a különböző locsolóverseket. Megmutattam a gyerekeknek, hogyan készül a hímes tojás: írókával rajzoltam különböző mintákat igazi tojásra, majd a gyerekek papír tojást díszítettek piros festékkel. A nagyobbak előre megrajzolt mintát festettek át vékony ecsethasználattal, a kisebbek bepöttyözték a tojást. Ezekkel a szép munkákkal díszítettük a folyosó végén lévő üvegfelületet.

A Mazsola csoportosoktól kaptunk zsázsa magot: nedves vattára szórva, öntözgetve üde zöld színt hoztak csoportszobánkba a kicsírázott magocskák. Jó alkalom volt beszélgetni arról, hogy milyen feltételei vannak a mag fejlődésének, növekedésének. (Többen emlékeztek a Luca búza ültetésére, az akkor összegyűjtött tapasztalatainkra.)

Egy csütörtöki napon Gál Mariann (hittanos néni) hozott nekünk rövid történeteket Húsvét ünnepével kapcsolatban, gitárral, énekkel kísérve meséjét. A gyerekek elmélyülten, csendben hallgatták például a Virágvasárnapi eseményeket és szívesen kapcsolódtak be az éneklésbe. Igazi, örömteli, ünnepváró hangulatot sikerült teremtenie Mariann néninek látogatásával.

A mi Hampelmann barátunk is hozott vendéget: Stups, a kis húsvéti nyúl jött hozzánk. Tojás festős és keresős játékot játszottunk vele, és megtanultuk egy-egy ének illetve mondóka által kifejezni kívánságainkat: „Komm, bitte, komm, Osterhase komm” , „Osterhäschen, Osterhas’, komm mal her, ich sag dir was”

A szünet előtti héten már csak az ünnepvárásról szóltak a napok. Elismételtük a közismert húsvéti dalokat, a fiúkkal pedig locsolóverseket gyakoroltunk. Felolvastam néhány kevésbé ismert verset és válaszverset is, ami igazán tetszett a gyerekeknek. Hogy a nyuszinak legyen mibe hozni a tojásokat, gipszből készített tojástartókat festettünk gyönyörű színekre vízfestékkel.

A karácsonykor megismert szemelyi bábosok most is ellátogattak hozzánk, ezúttal azt tudhattuk meg a meséből, hogy miért a tojás a Húsvét egyik jelképe. Bár az időjárás nem állt mellénk, azért nagyjából sikerült ünnepi hangulatot teremtenünk.

A szünet utáni első napon vártuk az óvodában a húsvéti nyuszit. Sajnos még mindig esős idő volt, így friss fű helyett zöld krepp papírból készítettünk puha fészket, s reméltük, hogy az őzgidák elég jók voltak ahhoz, hogy kapjanak ajándékot. A fészekbe helyeztük azokat a gipsz tojástartókat, amelyeket vízfestékkel díszítettünk, szépítettünk az elmúlt napokban. Lóci hozott kölnit is, így a bátor fiúk egy-egy versike elmondását követően meglocsolták a lányokat. Viszonzás és köszönetképpen Hanna adott csokitojást a fiúknak. Az elkészült húsvéti fészket az öltözőnkbe raktuk és igyekeztünk csendes játékkal eltölteni a délelőtt hátralévő részét, nehogy elriasszuk a nyuszikát. Mire ebédhez készülődtünk, láthattuk, hogy már járt erre. Köszönjük az édességeket, gyümölcsöt, a szép színezőt.

Az otthoni ünneplést, a szünet alatti élményeket először rajzban fejezték ki a gyerekek, majd mindenki elmesélhette, hogy miként telt az a néhány nap, amikor nem találkoztunk egymással. Ebben a rövid, 3 napos hétben még felidéztük azokat a meséket, amelyeknek egy-egy nyuszi a szereplője. Zelk Zoltán: A három nyúl c. verses meséjét el is báboztuk – sokan emlékeztek a történetre a tavalyelőtti évzárónkról. A kisebbek lelkes közönségként tapsoltak a nagycsoportosoknak.

Fényképek megtekinthetők itt

2013. március 11-14.

Szép tavaszi ünnepre készülődtünk: emlékezni magyar mivoltunkra, felidézni régi katonák tetteit, akik hazánk függetlenségéért harcoltak.

Mindig elgondolkodtató (sokan talán meg is kérdőjelezik), mit érthet ebből egy óvodás? Nem kell tanítani, tudják gyermekeink, hogy hol élünk, miként néz ki egyik nemzeti jelképünk, a magyar zászló, s a fiúknak is örömteli, hogy most egy kicsit nekik kedveznek a beszélgetéseink témái, a tanult énekek, versek.

Néhány nap állt rendelkezésünkre az ünnepi ráhangolódásra, de szerencsére a nagyobbak fel tudták idézni tavalyi élményeiket (kokárdát tűztünk a ruhánkra, együtt énekelt az egész óvoda a rendezvényteremben, stb.), illetve közösen össze tudtuk gyűjteni ismereteinket hazánkról, Magyarországról, címerünkről, s volt, aki megismerte a Himnusz dallamát. Mindig óvoda szinten választunk ki egy-egy verset, énekeket, hogy valóban közös ünnepünk legyen. Idén Donászy Magda: Szél, szél c. versére esett a választás, és a „Nincs szebb a világnál”, az „Aki nem lép egyszerre”, és a „Tavaszi szél vizet áraszt” kezdetű énekeket tanultuk, ismételtük át. Az ünnepségre igyekszünk mindig valami szép jelképpel a kezünkben érkezni. Ebben az évben tulipánokat festettünk pirosra, zöldre, amit fehérrel egészítettünk ki, s nemzeti színű virágot állítottunk össze.

Csütörtökön mindenki csinosan érkezett. 10 órára felsorakoztunk a folyosón, és izgatottan vártuk a földszintről érkező csoportokat, hogy mi is becsatlakozhassunk a sorba. A sok-sok gyerek betöltötte a rendezvénytermet, megható volt nézni a körben álló ünneplőket. A közösen tanultak elmondása után a Delfin csoportosok rövid műsorát nézhettük meg, akik bátran mutatták be táncaikat, mondták el verseiket. Mi, óvó nénik is készültünk néhány magyar népdallal, majd közös énekléssel, meneteléssel zárult az ünnepség.

Erre a napra még a konyhás nénik is készültek: ebéd után finom krémes tortaszelettel leptek meg minket.

Reméljük, hogy a gyerekek szép emlékként őrzik szívükben az együtt töltött ünnepi perceket.

Fényképek megtekinthetők itt

2013. február 18-március 8.

Az elmúlt időszakban nem kímélték a vírusok gyermekeinket: alig-alig akadt néhány kisgyerek, aki ne esett volna át valamilyen betegségen. Sokan 2 hétig is gyógyulgattak, lábadoztak, egymást váltották a hiányzók.

Igyekeztünk olyan témákat, játékokat hozni az éppen óvodába járó gyerekeknek, amelyek nem teljesen ismeretlenek, de tanultuk új énekeket, mondókákat is. Sok ismétlést iktattunk a heti terveinkbe, hogy mindenki részese lehessen az adott téma feldolgozásában.

A németes heteken a „Testünk” témakört újítottuk fel, amely során átismételt szókincs igen jól alkalmazható a mindennapokban (pl. mosdózás, testnevelés alkalmával). Egy új mondóka segítségével („Mit den Füßen”) nem csak a testrészek neveit tanultuk meg, hanem a velük végezhető mozgás kifejezését is. Jó lehetőség volt ez az igék gyakorlására. E témához kapcsolódó énekünk az „Ich bin ein kleiner Hampelmann” – hiszen e rokonszenves, vicces figura a dal szövege szerint külön tudja mozgatni karját, lábát. Papírból kivágott testrészekből mi is összeragasztottunk egy Hampelmannt, amit a gyerekek ki is színeztek.

Egy másik alkalommal tovább bővítettük a tanult igék sorát: játékból „nagymosást” rendeztünk. Az egyik babánk összekoszolta a ruháját, s mi ezt szerettük volna jóvátenni. A mosást imitáló mozgások és kifejezések a „Zeigt her eure Füße” kezdetű énekünkben jelennek meg, amit igen hamar megtanultak és megkedveltek a gyerekek. Egy rajzpályázat kapcsán beszélgettünk még, hogy miként kerül az otthonainkba víz: honnan, hogyan érkezik, hova kerül a használt víz, miért fontos, hogy vigyázzunk természetes vizeinkre, stb. Az összegyűjtött gondolatokból születtek azok a festmények, amelyeket vízfestékkel készítettünk.

Február vége felé már nagyon vártuk a jó időt, készültünk a tavasz fogadására. Asszociációs játékot játszottunk ebben a témakörben, rengeteg szebbnél szebb dolog jutott eszünkbe a tavasz említésére. Hogy azért a telet is kicsit elbúcsúztassuk, szétválogattuk a téli és tavaszi képeinket, majd megnéztük a két csoportot, hogy lássuk, mit hagyunk magunk mögött, és mi minden vár ránk. Szokásos tavaszi dalunkat, a „Tavaszi szél vízet áraszt” kezdetűt is felelevenítettük, végül rajzok formájában mutattuk meg, ki milyennek képzeli a Tavasztündért. Aki kedvet érzett hozzá, virág- és pillangóformákkal ki is csinosíthatta a tündérkéket.

Március eleje tájékán már néha elkényeztetett minket az időjárás: udvari játék során élvezhettük a meleg napsugarakat. Úgy tűnik, a készülés nem volt hiábavaló, egészen tavaszi hangulatunk lett. 

2013. február 11-15.

Úgy látszik, a nagy farsangi mulatozás megártott az őzike csoportosoknak: ahogy teltek a hét napjai, egyre kevesebben lettünk - mind a gyerekek, mind a felnőttek. Igazából a kiscsoportosok betegedtek meg, a középsős és nagycsoportos korosztály szinte teljes létszámmal volt jelen. Éppen ezért nem mondtunk le az eredetileg e hét csütörtökre tervezett programunkról, azaz, hogy ellátogassunk a pécsi Tudásközpont könyvtárába. 

Igazán gyorsan és kényelmesen utazhattunk a megfogyatkozott, de lelkes csapattal: Misi bácsi szállított minket a helyszínre, ahol nagy szeretettel várták már a kozármislenyi óvodásokat. (Előre be kellett jelentkeznünk, időpontot egyeztetnünk.) A könyvtáros Csilla néni szép sorjában bemutatta az épületet, egészen a legalsó szinttől a legfelső, 4. emeletig. Mindig úgy mesélt, hogy az érthető és érdekes legyen ennek a korosztálynak, és bármi kérdésünk volt, mindig szívesen válaszolt. Talán az óriások termének nevezett "Kaptár" aratott leginkább sikert a gyerekek körében (akár belülről csodáltuk meg, akár a kis nyílásokon keresztül kívülről), illetve a könyvtár emeleteinek átláthatósága, méretei, a város látképe volt érdekes. Sétánk legvégén jutottunk el a gyerekkönyvtárhoz, ahol jól esett egy kicsit megpihenni, lapozgatni ismerős és kevésbé ismert könyveket. Visszafelé lift hozott le minket a ruhatárhoz - ez is egy különleges élmény volt a gyerekek számára. Csilla néni megdicsérte ovisainkat, hogy milyen szépen, csendben, a látogatókat nem zavarva vettek részt ezen a könyvtárlátogatáson, és kedvesen invitált bennünket, hogy jöjjünk el máskor is, esetleg valamilyen szervezett programra. Valószínűleg élünk majd ezzel a lehetőséggel.

Köszönjük Viki anyukájának, hogy elkísért minket ezen a délelőttön.

A hét elején, ráhangolódásképpen kedvenc meséinkről beszélgettünk, számba vettük, hogy mik is azok az elemek (pl. kezdő és befejező formulák), amik minden mesében benne vannak. Érdekességként mi is költöttünk meséket úgy, hogy egymásnak átadva a mese szálát mindig a soron következő gyerek találta ki a mese további mondatát. Így született egy közös történet egy csigáról, illetve egy másik esetben egy kisfiúról. A kialakult történeteket mozgással el is játszottuk - ez igen tetszett a gyerekeknek.

Ezen a héten két új kisgyerek is csatlakozott az őzikék csapatához: Lóci, aki a héten töltötte be 3. életévét, a bölcsiből jött hozzánk, és Luca, aki a messzi Angliából költözött vissza Magyarországra édesanyjával. Ő már 6 éves, a nagycsoportos korosztályt erősíti. Reméljük, hogy sok szép napot tölthetnek itt nálunk.

A könyvtárlátogatás során készült fényképek megtekinthetők itt

2013. február 4-8.

A hét eleji témánk még kicsit kapcsolódott az előző pénteki mackó naphoz: egyrészt megbeszéltük, hogy ki miként látta a szombati (február 2-i) időjárást, másrészt a Magyar Méhészeti Egyesület "Mézescsupor" rajzpályázatára készültünk. A pályázat célja volt, hogy felhívja a gyerekek figyelmét az méz egészséges mivoltára, beszélgessünk a méhekről, a méhészek munkájáról.

A mackók szeretik a mézet, de hogyan is lesz a nektárból finom, édes méz? Sok apró méhecske kitartó munkájának köszönhetjük ezt a finomságot, ami a természet egy különleges ajándéka. Néztünk a gyerekekkel igazi (még üres) méhkaptárt, nézhettek, megfoghattak, szagolhattak egy kisebb műlép darabot, és sikerült egy rövid filmet megnéznünk a méhek életéről, szorgoskodásukról, néhány pillanatot egy méhész munkájáról. Ennyi érdekesség után nem volt nehéz kirakni azt a sorozat-puzzle-t, ami azt a folyamatot mutatja be, hogy miként kerül a méz az asztalunkra. A kedden elkészült rajzok igazán tetszetősek lettek, minden kisgyerek más és más szemszögből ragadta meg az adott témát.

A hét második felében (hogy segítsünk a mackóknak) igyekeztünk igazi télűző, farsangi hangulatot teremteni.  Szerdán Ribizli bohóc látogatott el hozzánk, vidám, vicces énekeket hozott, s alaposan megtáncoltatott minket. A nagyobbak élvezték és meg is jegyezték Ribizli egy-egy mulatságos szóviccét. Saját berkeinken belül a már ismert és igen kedvelt táncaink mellé újat tanultunk: a Susztertáncot. Egyenlőre ismerkedtünk a zenével, illetve begyakoroltuk a zenéhez kapcsolódó mozdulatokat (fiúk, lányok különböző mozgásformát imitálnak). A későbbiekben párokra osztva, az eredeti formában szeretnénk eljárni ezt a táncot.

A hét várva várt napja a csütörtök volt, amikor már nem csak tánccal, mondókákkal, hanem jelmezes alakoskodással is kifejeztük, hogy igencsak várjuk a tavaszt. Teljes létszámmal voltunk, 28 őzgida öltözött be szebbnél szebb jelmezekbe. Már a reggeli gyülekező közben roptuk a táncot, amit egy-egy fénykép készítés kedvéért hagytunk csak abba. Kívánság-műsor volt: ki egyedül, ki testvérrel, ki ezzel, azzal a baráttal, barátnővel örökítette meg magát. A lányoknak igen tetszett, hogy kozmetikus anyukánk szép és egyben szolid farsangi sminket készített nekik. Türelmesen álltak sorba, hogy egy kis csillogással még szebb legyen az amúgy is bársonyos, üde arcuk. Mire elkészültek a lányok, s a fényképek, mindenki megérkezett. Az asztalok elrendezésével készítettünk magunknak elegendő helyet, majd kezdődhetett a jelmezbemutató és közös tánc. Időközben csoportképet is készítettek rólunk s a büfét is megnyitottuk: bizony jól esett ennyi mozgás után a sok finom sütemény, innivaló. A délelőtt folyamán még sétáltunk egyet az óvodában, bekukkantottunk más csoportokba is, illetve záró eseményként megnéztünk néhány részt Gryllus Vilmos Maszkabál c. DVD-jéről.

Reméljük, hogy télűző igyekezetünk nem volt hiába, s hamarosan élvezhetjük a langyos, tavaszi nap melegét.

Köszönjük a sok finom süteményt, innivalót.

Fényképek megtekinthetők itt

2013. január 28-február 1.

Január utolsó hete a Mackó-nap jegyében telt. Tanultunk macis verset, amivel minden kis mackót, de leginkább az ovis bocsokat el tudjuk altatni. Hosszú és kitartó munkával nagyon szép mackókat készítettünk papírtányérból. A kisebbek az egész tányért barnára festették, míg a nagyobbak az előrajzolt szemeket, orrot és arcot kellett körbefessék. Ezután a kivágott fülecskéket kellett megrajzolni és kiszínezni, végül mindenki kiválaszthatta a macik szemének és orrának színét, hogy igazán egyedi bocsok születhessenek. A nagy munkában azért maradt időnk arra is, hogy megtanuljunk mackó módra táncolni, így teljesen felkészülve várhattuk a pénteki napot, amikor már tényleg minden a macikról szólt. A mézes kenyér reggelit követően mindenki az otthonról hozott macijával játszott, akiket kicsit később be is mutattunk egymásnak, majd a versünkkel el is altattuk őket. Az iskolások jóvoltából Vackor mackóról szóló mesét nézhettünk, játékos „medvevadászaton” vehettünk részt a tornateremben. Visszaérkezvén csoportunkba megnyitottuk a Macikiállítást, és elindultunk az óvodában megnézni a többi csoport kiállítását is. Rengeteg szebbnél szebb macival találkoztunk, reméljük, jövőre is legalább ennyien vendégeskednek majd nálunk.

Fényképek megtekinthetők itt

Gyerekszáj

Minden nap meg szoktuk számolni, hogy hányan vagyunk, kik hiányoznak aznap. Ezen a hétfőn is sorba vesszük a hiányzókat, egyik név a másik után hangzik el.
- És még ki hiányzik? - kérdezzük.
Martin (3 éves) buzgón jelentkezik és csillogó szemmel mondja:
- A Mama!

2013. január 21-25.

Már javában a farsangi időszakban járunk, a mi játékaink, kötött és kötetlen tevékenységeink is e téma köré csoportosultak a héten.

- beszélgettünk hangszerekről, utánoztuk a zenészeket, karmester-zenekar játékot játszottunk

- tanultunk egy új éneket: Wir haben eine Ziehharmonika, ami igen közkedvelt lett a gyerekek körében. Énekünkhöz egyszerű tánclépéseket találtunk ki.

- harmonikahajtással készítettünk farsangi díszeket (masnit)

- elsétáltunk az írószer boltba, hogy együtt vásároljunk a díszítéshez papír-szerpentint

- felelevenítettük, újra tanultuk a cowboyok és indiánok mozgását utánzó táncos játékunkat

- a nagyokkal bohócot színeztünk, melynél a jelzésnek megfelelő színeket kellett használni: jó lehetőség volt a német kifejezések gyakorlására

- elmeséltem, bábokkal eljátszottam a gyerekeknek a német nyelvterületen jól ismert Der Katzentatzentanz c. mesét

Szerdán "Hangoló" előadás volt, mely a Csacsikázó címet viselte. Csacsis versek hangzottak el megzenésítve, de a műsor, játék során ellátogattunk egy iskolába is. A gyerekek most is örömmel jelentkeztek, hogy egy-egy szerep elvállalásával az előadás részesei lehessenek. S természetesen a közös énektanulás sem maradt el.

Fényképek a Hangoló előadásról és a cowboyos-indiános játék izgalmairól megtekinthetők itt

2013. január 14-18.

A héten igyekeztünk visszarázódni az óvodai életbe, újra felvenni a napirend ritmusát. Ennek érdekében a hétfői tornán a kicsikkel és a nagyokkal is sokat játszottunk, még akadályversenyt is rendeztünk. Kedden a daloké volt a főszerep. Nagy sikerű pakolós dalunkat ezúttal két kis vendég, a mackó és egérke bábok segítségével énekeltük mély és magas hangon, hogy ők is megértsék. A gyerekek nagyon örültek látogatóinknak, akik megígérték, hogy máskor is eljönnek hozzánk. Szerdán a hideg és meleg közti különbségeket próbáltuk nem csak megbeszélni, de meg is tapasztalni. Megfigyeltük, hogy az érintésünk gyakran felmelegíti a tárgyakat, és megtudtuk, miért piros és kék a meleg és hideg dolgok színe. Csütörtökön a szürke és borongós hétköznapokat igyekeztünk vidámabbá tenni. Miután mindenki elmondta és végiggondolta, mi teszi őt boldoggá, vidámmá, apró, színes papírokon megörökítettük ezeket a gondolatokat, majd összegyűjtöttük őket egy kidíszített befőttes üvegben. A "Mosoly befőttünk" az őzikéink között kapott helyet, ahol bárki húzhat belőle egy-egy szép, vidító rajzot, amikor szomorúnak vagy boldogtalannak érzi magát. Pénteken két születésnapot is ünnepeltünk, mindkét iskolába készülő nagycsoportosunk elhalmozott minket finomságokkal, mi pedig duplán köszöntöttük őket a szokásos énekeinkkel.

2013. január 7-11.

A hosszú, pihentető téli szünet után ezen a héten találkoztunk először egymással. Még meg tudtuk tartani a karácsonyfánkat (volt, aki betegség miatt nem is láthatta decemberben), beszélgetéseink is a karácsonyi élményekhez, az év eleji népszokásokhoz (Újév, Vízkereszt) kapcsolódtak.

Hogy mi történt a szünetben, azt szóban is és rajzban is igyekeztünk feleleveníteni. A szóbeliség jó alkalom volt arra, hogy átéljék a gyerekek: milyen az, amikor mindenki rám figyel, engem hallgat – néha ez nem is olyan egyszerű szituáció. A hallgatóság általában türelmesen figyelte az éppen mesélő társát. Kérdéseinkkel igyekeztük úgy terelni a beszélgetést, hogy ne csak a kapott ajándékok hangozzanak el, hanem az átélt élmények is: elutaztunk valahova, találkozhattunk rokonainkkal, barátainkkal, közös családi program, stb. A rajzolás során mindenki megragadhatta azt a pillanatot, ami neki a legkedvesebb volt, vagy a kicsik esetében nevet tudtunk adni egy-egy rajzkezdeménynek (pl. a kör forma hasonlított a gömb alakú karácsonyfa díszekre, vagy a színes vonalak, foltok a szilveszteri tűzijáték fényeire).

Újév napjára emlékezvén tanultunk mi is egy köszöntőt: a Gryllus Vilmos által megzenésített „Adjon Isten minden jót” kezdetűt. A szövegben említett évszak nevek arra késztettek minket, hogy átismételjük az év-évszak-hónap témakörben tanultakat („Négy vándor jár körbe-körbe”, „Hónapsoroló mondóka”, „Es war eine Mutter”, találós kérdések az évszakokról). Játszottunk egy évszak–hangszer asszociációs játékot is: kerestünk olyan hangszereket, amik egy-egy évszakra emlékeztettek bennünket (pl. dob – nyári vihar, esőt utánzó hangszer – ősz, stb.), majd csak a hangszer hangját hallva fel kellett ismerni, hogy melyik évszakra gondoltam. A héten kapott „Törpe” újságok hátuljára 2013-as naptárt nyomtattak, ez jó alkalom volt a hónapok neveinek gyakorlására.

Vízkereszt ünnepén arra emlékeztünk, hogy a három napkeleti bölcs meglátogatja a nem rég született kis Jézust. Elmondtuk a gyerekeknek József Attila: Betlehemi királyok c. versét, illetve Gáspárt, Menyhértet, Boldizsárt követve mi is elsétáltunk a közeli templomba, betlehem nézőbe.