Boldog Karácsonyt és örömteli 2019-es esztendőt kívánunk

minden kedves Olvasónknak!

Így készülődtünk, ünnepeltünk az Őzike csoportban:
fényképek megtekinthetők itt

Az óvodában december 20-án emlékezünk Karácsony ünnepére. Kérjük, csinos ruhában jöjjenek a gyerekek, s aki tud, hozzon egy kis üdítőt, rágcsálnivalót, sütit.

A téli szünet előtti utolsó nap december 21. (péntek), és utána 2019. január 3-án (csütörtökön) találkozunk legközelebb az Őzike csoportban.

Schrenk Éva: Adventre várva

Várva várni azt, hogy eljön

Jézus Krisztus csillaga.

Karácsonynak, születésnek

boldogságos szent napja.

Minden héten meggyújtani

egy új gyertyát: tűzvarázs.

Csendesedni, belül égni,

Rá figyelni, halk szavát.

Szívet tárva ünnepelni,

s énekelni dallamát.

November 26-december 6. Várjuk a Mikulást!

November vége, december eleje egy izgalmakkal teli időszak a gyerekek számára, mert tudják, hogy hamarosan találkozhatnak a Mikulással. Nem kell őket különösen biztatni, hogy verset, éneket tanuljunk a Nagyszakállú tiszteletére, napközben is gyakran énekelgetik, mondogatják a tanultakat. Elővettük a várakozás hangulatához illő hangszereinket is, ezekkel kísértük az éneklésünket. Hogy a közelben leskelődő Mikulás láthassa, mi mennyire várjuk már, nagyméretű borítékra készített üzenetet hagytunk neki az öltözőnkbe:

A tavalyi sikeren felbuzdulva idén is megbeszéltük, hogy december 6-án valamilyen piros ruhadarabot húzva várjuk ezt a napot. Mikulás észrevette, hogy pirosba öltöztek az őzgidák, és jóleső dicsérettel nézett végig a gyerekeken. A tiszteletére elmondott énekek és versek után kérdésére természetesen mindenki buzgón állította, hogy ő milyen jó gyerek, s ennek fejében szaloncukorral, édességcsomaggal ajándékozta meg őket a Mikulás. No, és visszakaptuk a reggelre eltűnt borítékjainkat (amit az öltözőkbe raktunk), benne egy kis meglepetéssel. Búcsúzóul mindenki erősen megfogadta, hogy továbbra is jó lesz, így ígéretet kaptunk arra, hogy jövőre is ellátogat hozzánk Szent Miklós utóda.

Fényképek megtekinthetők itt

2018. november 19-23.

Ezen a héten „vendégünk” volt az Őzike csoportban: Réka, másodéves főiskolai hallgató, aki már tavaly is nálunk töltötte pár napos gyakorlatát. Most a játéktevékenység irányítása, a gondozási teendők ellátása, környezetismeret és anyanyelv foglalkozások vezetése volt a feladata. Heti témánknak az őszt választottuk, ezen belül is az időjáráshoz, a színekhez kapcsolódó kifejezéseket gyakoroltuk a gyerekekkel. Egy régebben tanult mondókával („Heile, heile segen”) ismételtük át az időjárás szókincsét, majd egy új, eső cseppekről szólóval bővítettük repertoárunkat. Réka „kezen-lábas”, mozgószemmel díszített eső cseppeket barkácsolt a gyerekekkel, s amikor készen volt egy-egy figura, eljátszották vele az új mondókát. A hét végére igen jól megjegyezték a gyerekek a szöveget. Az ősz témakör feldolgozásához képválogatós játékot szervezett a hallgató, a gyerekek ráéreztek a játék lényegére, tudták követni a német nyelvű utasításokat. Közösen készítettek egy nagy csomagolópapírra őszi koszorút is, mely szélét színes levelek díszítettek. A gyerekeknek meg kellett érteniük, hogy éppen milyen színű levelet kér a játékot irányító hallgató. A koszorú közepét őszi képek színezésével díszítettük.

Heti új énekünk is az esőhöz kapcsolódott: „Ging einmal im Regen” kezdettel. A szöveg még kicsit nehéznek tűnik, de az igazi esernyővel való játék és tánc tetszett az őzgidáknak. Látható, hogy kedvelt játékuk lesz ez az ének, ha a gyakorlások által rögzül majd a dal szövege.

November 5-9.

Az őszi szünet utáni hetünk a Márton napi készülődésről szólt. A hagyományos tevékenységek mellett (mesekönyv nézegetés, dramatizálás, daltanulás, lámpás barkácsolás, stb.) két új mozzanattal gazdagodott a hét: egyrészt meg tudtunk nézni egy rövid rajzfilmet Márton életéről (a kísérő szöveg németül hangzott el, de olyan kifejezésekkel, melyekből az ügyesebb gyerekek ismerős szókapcsolatokat csipegethettek fel), másrészt egy olyan mondókát tanultunk, amely a megosztásról, annak öröméről szól. Úgy játszottunk, gyakoroltunk, hogy egy kosárba helyezett kis finomságot vitt körbe egy gyermek, s a mondóka végén kivéve egy darabot a kekszből, elosztotta és egyik felét odaadta társának. Így valóban átélhették a gyerekek az adakozás örömét, a másikért való lemondás érzését.

Tavaly mi voltunk vendégségben a Csibe csoportban, idén mi hívtuk el őket péntek délelőtt hozzánk. Együtt ünnepelhettünk: előadtuk Márton koldussal való találkozásának történetét, illetve ők is megtanulták a „Teilen, teilen” kezdetű mondókát, amit a két csoport közösen játszott el egymást kínálgatva. Zárásképpen nagy körben táncoltunk az „Ich geh’ mit meiner Laterne” kezdetű énekre.

Hagyományos esti felvonulásunkra igen sok kisgyerek jött el szüleivel együtt. A kígyózó sorban haladó mécseses sokaság mindig különleges látványt nyújt, mint ahogy a tó melletti tűzgyújtás is. A gyerekek ösztönösen átérzik a tűz látványának titokzatosságát, s idén ezt az érzést segítette felébreszteni a táncosok rövid műsora is. A Művelődési Ház és a Mevid étterem által kínált libazsíros kenyeres szeretetvendégség után mindenki bekapcsolódhatott a Kultúrház Márton napi programjába. Köszönjük a szülők által készített és felajánlott pogácsákat is, amellyel egymást kínálva emlékezhettünk Szent Mártonra.

Fényképek megtekinthetők itt

November 5-9: Márton napra készülünk

Ezen a héten beszélgetésekkel, bábozással, dramatizálással, énektanulással elevenítjük fel az óvodában Szent Márton alakját, akit önzetlensége, szerénysége miatt a mai napig is tisztelet vesz körül.

Szeretettel hívunk mindenkit

a november 9-én, pénteken tartandó

MÁRTON NAPI LÁMPÁSOS FELVONULÁSUNKRA.

Az óvoda melletti zöld területen gyülekezünk, majd 16.30-kor indulunk együtt a Művelődési Házhoz.

A közös megemlékezés után szeretet vendégség várja a résztvevőket (óvodások részére a belső udvarban), majd be lehet kapcsolódni az ottani programokba - lsd. itt.

Kérjük, aki tud, hozzon egy kis pogácsát, amellyel meg tudja kínálni társait, felidézve Márton ételt megosztó jócselekedetét.

Ezen a pénteki napon lehetőleg jöjjön mindenki 1/4 5-ig az óvodába a gyermekéért. Az ezen túl itt maradó gyerekeknek a földszinti Nyuszi és Csiga csoportban biztosítunk ügyeletet.

Október 15-19.

Folytattuk előző heti témánkat, az ősz kincseivel való ismerkedést – németül. Nem teljesen ismeretlen a gyerekek számára az őszi gyümölcsök szókincs, mivel napi szinten hallják a szavakat pl. gyümölcsevés közben. Most arra törekedtem, hogy aktívan használják azokat, s erre legjobb alkalom a boltos játék volt. A szituációnak megfelelően köszönni kellett németül, mondani a vásárolni kívánt áru nevét, számolni a fizetendő összeget. Voltak bátor jelentkezők, akik igen jól beszélgetettek az eladóval, vagyis Hampelmann barátunkkal. Az aktív szóhasználatra a „Was machen wir” kezdetű körjátékunknál is szükség volt, mert képeket húzogatva meg kellett nevezni, hogy éppen mit eszünk. Most új éneket nem tanultunk, inkább elővettük a „Spannenlanger Hansel” c. tavalyi dalunkat, mert ez egy kicsit feledésbe merült az elmúlt tanévben (alapos felelevenítést igényelt a szöveg, illetve a játékszabály). Nagyon tetszett a gyerekeknek az „Apfelstrudel” c. zenehallgatási anyag, melyhez egy kis masszázsjáték tartozott. Élvezték a testi kontaktus jótékony hatását, szinte mindenki jelentkezett, hogy szeretne almás rétes lenni. (Az ének és játék megtekinthető itt.)

A sikerre való tekintettel pénteken lisztgyurmából „sütöttünk” rétest. A lisztgyurma tapintása egy újfajta taktilis ingert biztosított a gyerekeknek, örömmel gyúrták, gömbölyítették, darabolták a kevésbé ismert anyagot. Másik vizuális tevékenységünk volt, hogy félbevágott almával nyomdáztunk almakoszorút. Ez a technika már a kisebbeknek sem ismeretlen, szívesen jöttek a gyerekek a festéshez, mely ügyeskedés eredménye az öltözőnket díszítette.

A nagycsoportosoknak ismét megszerveztük a többi németes csoporttal a gyümölcsök téma köré csoportosuló játékainkat "Arbeitstationen" módszerrel. Tavaly próbáltuk először az ismeretek gyakorlásának, rögzítésének ezt a módját, s most is sikert aratott a gyerekeknél, hogy mozgásos ügyességi feladatokban vehettek részt a tornateremben. Idén is kipróbálhatták a kukorica morzsolót, amely eszközzel már nem nagyon találkoznak a gyerekek. A lemorzsolt szemeket lisztgyurmába nyomkodva mindenki készíthetett egy képet magának, illetve érdekes játék volt a csutákból való építkezés.

Fényképek megtekinthetők itt

Október 25-én, csütörtökön HANGOLÓ előadás lesz, kérünk szépen 500.- Ft-ot.

Ezt a zenés-verses műsort az óvoda tornatermében nézzük meg, és minden korosztály részt vesz rajta.

Október 8-12. Vitaminhét az óvodában

Az egészséges táplálkozás, a sok zöldség és gyümölcs fogyasztás nagyon fontos, vitaminhetünkön különösen nagy figyelmet fordítunk arra, hogy a gyerekek minél többféle zöldséggel és gyümölccsel ismerkedjenek meg. Hétfőn egy „varázsdobozzal” érkeztem, mely tele volt zöldséggel és gyümölccsel. Először közösen megbeszéltük, mit rejt a doboz, majd letakartam kendővel, s a gyereknek a tapintásukra hagyatkozva kellett felismerni a benne lévő kincseket. Mindenki elmondhatta, hogy mi alapján ismerte fel a megfogott terméket: alakja, fogása, felülete, majd miután kihúzták, megbeszéltük a többi tulajdonságát is: színe, íze, mérete, stb. A sokféle tapasztalatgyűjtés mellett beszélgettünk a gyerekekkel a zöldségek és gyümölcsök felhasználási lehetőségeiről is.

Egyik délelőttre a középsős és nagycsoportos gyerekeknek játékos vetélkedőt készítettem. Három csapatra bontva az őzgidákat, három különböző feladatot oldottak meg, ahol egy-egy asztaltársaságnak a tárgyi tudásuk mellett az összedolgozás képességét is mozgósítaniuk kellett, hogy eljussanak a pontos megoldáshoz. A jó munka eredményeként természetesen egy kis apróságot is kaptak: almából és szőlőszemből készült, „ehető” hajót kebelezhettek be a gyerekek.

Szerdára kirándulós programot szerveztünk a nagycsoportosoknak. Helyi járattal beutaztunk Pécsre, a Vásárcsarnokba, hogy megszemlélhessük az ősz kincseit, megnézzünk egy piaci hangulatot, és közösen bevásároljunk a másnap készítendő csalamádénkhoz. Szép és érdekes termékeket láthattunk, sok kedves árussal találkoztunk, akik egy-egy lekvárral, savanyú káposztával, birsalmával ajándékoztak meg bennünket. Sétánk végén összegyűjtöttük kosarunkba a csalamádé alapanyagait, annak rendje-módja szerint lemérettük, kifizettük a megvásároltakat, majd egy kis úti csomagos tízóraizás után visszautaztunk Kozármislenybe. A kicsiknek megmutattuk, hogy mit rejt a kosarunk, s ebéd után megkóstoltuk a Pécsen vásárolt sóskát is.

A csalamádékészítésnél a kisebbekre bíztuk a paprikák megmosását, s ők igen élvezték is a vízben való pancsolgatást. A késsel, zöldséghámozóval való munkafolyamatokat a nagyobbak végezték, szorgosan tisztultak meg a sárgarépák, uborkák, apró darabokra vagdosták a paprikákat. A szeletelést ügyes konyhai gépre bíztuk, s ezek után már csak az ízesítés, kóstolgatás maradt hátra. A tavalyi tapasztalataink alapján örömmel fogyasztják a gyerekek azt a csalamádét egy-egy ebédnél, amely elkészítéséhez az ő munkájuk is kellett, szívesen emlékeznek a közös szorgoskodás élményére.

Fényképek megtekinthetők itt

A gyümölcsök közül az alma ihletett meg minket, hogy elkészítsük őszi dekorációnkat az öltözőnkbe:

Október 1-5.

Október 1 – a zene világnapja. Adott volt heti témánk: énekelünk, játszunk, zenélünk. A gyerekekhez közel álló tevékenység a muzsikálás, ösztönösen érzik, élvezik a ritmust, az éneklést, így nem volt nehéz bevonni őket közös játékainkba. Sok mozgásos, zenés játékot játszottunk (tavalyról ismertet és újat is), így az őzgidáknak meg kellett tornáztatniuk az emlékezetüket: egyrészt felidézni a már ismert lépéseket, szabályokat, másrészt megjegyezni az új játékok menetét. Jól illett ehhez a témához új énekünk: Wir haben eine Ziehharmonika, melynek dallamát, szövegét a hét végére már elég jól meg is jegyezték a gyerekek. Gyufás skatujából mi is barkácsoltunk harmonikát, melynek közepe - a nevéhez méltóan – harmonika hajtással készült. A legtöbb kisgyereknek újdonság volt ez a technika, de ahogy folyamatosan mondtuk és ismételtük a mozdulatokat, elég ügyesen elkészítették a hangszerüket. Fontos tapasztalatgyűjtés volt a héten, hogy nem csak hangszerekkel tudunk ritmust játszani, hanem a különböző testrészeinkkel is. Jó lehetőség adódott, hogy sok-sok igét gyakoroljunk játék közben: pl. „klatschen, patschen, schnipsen” stb. Eljöttek még a héten Hampelmann barátai is: egy mackó és egy kisegér, akik a mély és magas hangon éneklést szimbolizálták. Elsődleges cél volt, hogy a gyerekek felismerjék a különböző hangmagasságokat, a „hoch-tief” kifejezések aktív használata későbbi gyakorlások eredménye lehet.

E zenés hetünk szerdáján igazi csemegében volt részünk: a zeneiskola tanárai és növendékei egy hangszerekről szóló mesét játszottak el nekünk, melyben természetesen megszólaltak az igazi hangszerek is. Az ovisok érdeklődve figyelték a nagyobb gyerekek játékát, talán egy-két nagycsoportosban meg is fogalmazódott: én is szeretnék majd egyszer valamilyen hangszeren muzsikálni! (Néhány fénykép az előadásról megtekinthető itt.)

Októberi hírek

Október 8-12: "Vitaminhét" az óvodában

A gyümölcsökkel való ismerkedés, kóstolgatás mellett ezen a héten csalamádét is készítünk zöldségekből. Ennek alapanyagát együtt vásároljuk meg a nagycsoportosokkal a pécsi Vásárcsarnokban. Kérjük, minden gyerek hozzon a közös pénztárcánkba 200.- Ft-ot.

10-én, szerdán megyünk a nagyokkal vásárolni a 8.10-es buszjárattal. Kérjük, ezen a napon legkésőbb 7.45-ig érjenek az óvodába a gyerekek. A reggelijüket becsomagoltatjuk és magunkkal visszük, esetleg innivalót hozzanak magukkal.

Október 11. (csütörtök): fényképezkedés

Jelentkezni az óvodai faliújságon lehet.

Munkarend változás:

október 13. (szombat) munkanap október 22. (hétfő) helyett.

Kérjük, írjátok alá a faliújságon elhelyezett papírt, hogy igényeltek-e ügyeletet a szombati munkanapon.

2018. szeptember

Elkezdődött egy tanév, új csoportösszetétellel, barátságokkal, lehetőségekkel.

Az első héten még „régi” ovisainkat vártuk, velük elevenítettük fel a nyári szünet élményeit, örömeit. Élvezettel meséltek a gyerekek nyaralásaikról, ki, merre járt, vagy éppen ki jött hozzájuk vendégségbe. A legtöbben nőttek a nyáron, s a testi változásuk mellett korosztályuk is más lett: kicsikből középsősökké, középsősökből nagycsoportosokká cseperedtek. Büszkén tanulgatták, mondogatták, melyik „csapathoz” tartoznak. Fontosnak tartottuk már az első héten, hogy átismételjük a csoportszobai és udvari élet szabályait: mindig vigyázzunk egymásra, magunkra, legyen az óvodában töltött idő örömteli és balesetektől mentes.

A második héttől kezdve szeretettel vártuk új társainkat. Fokozatosan érkeztek a kicsik (ki otthonról, ki a bölcsődéből), illetve egy pécsi óvodából érkező középsős kislány is beállt az őzgidák sorába. A beszoktatást, átállást mindig a szülőkkel egyeztetve, a gyerekek reakcióit, igényeit figyelembe véve szervezzük, hagyunk elegendő időt az új környezet megismerésére. A fokozatosságnak köszönhetően a kicsik elfogadtak minket, felnőtteket, bizalommal fordultak hozzánk, ha már anya nem volt velük. Októberre a tavalyról nálunk maradt 20 gyermek mellé mind a 6 újonnan érkező kisgyerek beilleszkedett.

Szeptember végén a gyerekekhez igen közel álló esemény járta át napjainkat: a népmesékre, Benedek Elekre emlékeztünk. Természetesen sok kedves mese hangzott el, (gyakran az otthonról hozott kedvenc mesekönyvekből), furulyaszó, bábozás, népi körjátékok tették színessé ezt az időszakot. Kedden az óvodánkban szakmai gyakorlatát töltő Jocó bácsi bábelőadását nézhettük meg, aki a Macskacicó c. mesét játszotta el nekünk gyönyörű díszletek és bábok segítségével. A hétpróbás játékok már hagyománnyá váltak óvodánkban: az udvaron felállított 7 állomáson kellett próbára tenni erejüket a gyerekeknek, s természetesen a begyűjtött pecsétekért járó jutalom sem maradt el a nap végén. Heti vizuális tevékenységként dugónyomattal illusztrációt készítettünk a Szegény ember szőlője c. meséhez, mellyel a gyerekek diavetítés formájában ismerkedhettek meg.

Fényképek megtekinthetők itt

Szülői értekezlet

Szeptember 24-én, hétfőn 17 órakor tartjuk első félévi szülői értekezletünket.
Mindenkit szeretettel várunk!

Kelep, kelep gólyamadár

Itt van az ősz, elmúlt a nyár.

Kár, kár, kár,

hogy elmúlt a nyár.

Gólya, fecske hamar elment,

várhatod a hideg telet.

Elmúlt a nyár, itt az ősz,

szőlőt őriz már a csősz.

Szép nyarat, jó pihenést kívánunk minden kedves Olvasónknak!

Találkozunk szeptemberben!

2018. május

A tanév utolsó hónapja mindig sok-sok teendőt, eseményt tartogat a számunkra, ezzel együtt ilyenkor már bizakodhatunk a szép tavaszi időben, hogy mehessünk ki, a szabadba. Idén is meleg, napsütéses időjárás kényeztetett bennünket, így sokat voltunk az udvaron, a közeli játszótéren.

Sétánk alkalmával május első hetében megcsodáltuk a kertekben nyíló tavaszi virágokat, s ez adta az ötletet, hogy ehhez a témához kapcsolódjanak beszélgetéseink, meséink, énekeink. A virágok említésével nem maradhatott el, hogy szót ne ejtsünk egyik szép ünnepünkről, az anyák napjáról: ki, miként köszöntötte fel az édesanyját, hogyan derült ki a titkos előkészület.

A hetek múlásával elkezdtük átismételni az egész évben tanultakat, összeállítottuk, hogy melyik játékot, verset szeretnénk majd bemutatni az évzárónkon. A képes kártyáink segítségével év közben is sokszor ismételjük a tanultakat, így a dallam és szövegtudás nem okozott gondot, a rendezvényteremben való elhelyezkedést, térformákat kellett gyakorolni egy-egy alkalommal. Sokszor részleteiben játszottunk, igyekeztünk gondot fordítani arra, hogy a próbák jó hangulatban, a közös készülődés örömével teljenek.

A hónap végére szépen összeállt minden, így 30-án csinosan felöltözve, kellő izgalommal vártuk a vendégeket: szülők, nagyszülők, testvérek töltötték be az óvoda rendezvénytermét, ahol felhangzott három ballagós nagylányunk invitálása: „Figyelem, figyelem, közhírré tétetik, az évzáró műsorunk most elkezdődik!”. Egymásra figyelve, lelkesen mutatták be a gyerekek a tanultakat, melyet két meglepetés tánccal egészítettünk ki: a középsősök és nagyok eljárták a Judenpolkát, amit a farsangi táncházunkon tanultunk Judit nénitől, majd a ballagós nagyok egy néptánc összeállítás koreográfiájával búcsúztak a többiektől, az óvodától.

Hat gyerektől köszöntünk el az évzárónk végén: három lány és három fiúcska kezdi meg iskolai tanulmányait szeptemberben. Mindegyiküket nyugodt szívvel engedjük tovább, hiszen ügyes, talpraesett nagycsoportosokká váltak a tanév végére, biztos sok-sok piros pontot fognak gyűjteni az iskolában.

Ha május, akkor gyereknap. A hagyományoknak megfelelően különféle játékokat szerveztünk a gyerekeknek, ahol a részvételért, elsőségekért apró matricákat, cukorkákat lehetett begyűjteni. A versengésen kívül volt lehetőség egy rendőrautót megcsodálni, kipróbálni, csillámtetoválást készíttetni, ugráló várban hancúrozni, s természetesen az ebéd utáni fagyi sem maradt el.

Az évzárós munka után jöhetett a pihenés: júniusban egyik alkalommal elmentünk Mátéékhoz játszani, trambulinozni, valamint kirándulást szerveztünk a pécsi Állatkertbe. Mindkét program már a nyári vidámság jegyében telt, különösen jó ötletnek bizonyult, hogy az Állatkertben kértünk idegenvezetést. Többen említették, hogy már voltak a felújított Zoo-ban, de most Zsuzsa néni vezetése igazán érdekessé tette ezt a délelőttöt, valamint a bátrak az állatok megsimogatásának, etetésének élményében is részesülhettek, amit pl. egy családi látogatás során nem szabad. Az állatkerti séta után átmentünk a közeli Mandulás játszótérre, ahol a gyerekek alig tudtak válogatni a sok-sok játék közül. Jóleső fáradtsággal értünk vissza az óvodába: itt már előkészített ágyikók várták a kiránduló őzikék csapatát.

Néhány fénykép:
- az évzáróról
- a gyereknapról
- a trambulinos délelőttünkről
- az állatkerti kirándulásról

Szeretettel köszöntjük az Édesanyákat és Nagymamákat!

A készülődés pillanatai megtekinthetők itt

2018. április 9-13.

Nagyon régen volt már egy teljes hetünk, amikor német tudásunkat csiszolgathattuk. Éppen ezért erre a hétre sok-sok ismétlést terveztem, mert legutóbb tanultunk verset, éneket, táncot, de ezek a szövegek, dallamok csak az ismerkedés szintjéig jutottak el.

Az évszakok, ezen belül is a tavasz köré csoportosítottuk a tevékenységeket, így könnyen rátaláltunk a már tanultakra: előkerült a Zwei Vöglein c. vers, az Ich kenne Blumen zenére tánc, s szóismétlésként képválogató játékot játszottunk. A gyerekek örömmel fedezték fel az ismerős anyagokat, s igyekeztünk úgy játszani, hogy mindenki kapjon egy-egy fejdíszt vagy egyéb eszközt, hiszen a legtöbben szeretnek szerepelni a közös énekelgetés során. Az ismétlések mellett azért elkezdtünk ízlelgetni a szép tavaszunkhoz kapcsolódóan egy egyszerű, új virágos éneket: Tritt herein, du schöne Rose címmel.

Az évszaknak megfelelően elkezdtük csoportszobánk díszítését: egyszerű papírcsíkokból készítettem virágokat, a gyerekek pedig annak közepét ragasztgatták körbe pillangó formával. Szabadon választhatták a színeket, mégis többen szép mintát alkotva, tudatosan keresgélték a megfelelő színt, saját sormintát kitalálva.

Három napon főiskolai hallgató segítette munkánkat. A gyerekek első pillanattól kezdve megszerették Rékát, bevonták játékukba. Ő új játékeszközökkel, tevékenységirányítással készült az őzikékhez, s nem volt nehéz a gyerekeket bevonnia ötletes tervei megvalósításába.

2018. március 26 - április 6: Húsvét az óvodában

Rövidke, 3 napos hetünk volt a tavaszi-húsvéti szünet előtt.

Adott volt a témánk: igyekeztünk ebben a pár napban felidézni a közelgő ünnep tartalmát, szokásait, szimbólumait. Nyuszi csalogató énekünket (Komm, bitte, komm) könnyedén megtanulták a gyerekek, így már lelkesen énekelték szerdán, amikor fészket készítettünk tapsifüles barátunknak. Minden évben nagy sikere van a „Stups, der Kleine Osterhase” zenehallgatási anyagnak, (köszönhetően a vidám, ritmusos zenének), amelynél a refrénre ugrabugrálva szoktuk utánozni a csibész Stups-nyulat.

Szerencsére szerdán olyan időt fogtunk ki, hogy el tudtunk menni a játszótérre füvet szedni, húsvéti fészket készíteni. A gyerekek lelkesen díszítgették a kosarat a fű között talált virágokkal, s izgalommal várták, vajon lesz-e benne valami, amíg mi csendben ebédelünk. Nem maradt el a meglepetés, mindenki apró ajándékkal térhetett haza a tavaszi szünet előtti utolsó napon.

A szokásos húsvéti locsolkodást az otthoni ünnepről, szünetről visszatérve tartottuk meg. A fiúk illatos kölnivel, komoly és vicces versikékkel készültek erre napra, a lányok pedig nem feledkeztek meg az apró édességről, melyeket viszonzásul adtak a locsoló csapatnak. A begyűjtött kincseket egy apró nyuszis dobozkába gyűjthettek a fiúk, melyeket már a szünet előtt készítettek el az őzgidák. Illatfelhőben úszott a csoport, és a sok-sok édességből minden kisgyereknek jutott valami apróság.

Fényképek megtekinthetők itt

2018. március 19-23.

Heti témánk: Víz, víz, tiszta víz

A víz világnapja alkalmából egész héten a vízzel foglalkoztunk. Szerettük volna, ha tudatosul a gyermekekben, hogy az, ami olyan természetes számunkra (hogy a csapból mindig folyik a víz), mekkora nagy kincs. Beszélgettünk a víz fontosságáról, arról, hogy nem csak nekünk, embereknek lételemünk a víz, hanem az állatoknak és a növényeknek is. Vannak országok, ahol az embereknek szomjazniuk kell, mert nincs elég víz. Hogy miként kerül a poharunkba a víz, levetítettünk egy kisfilmet a vízcsepp történetéről, majd szintén projektoros vetítés alkalmával néztük meg közösen a „Víz tündére” című magyar népmesét.

Csütörtökön, a víz világnapján kékbe öltözött az óvoda apraja-nagyja, hogy ezzel is tudatosítsuk ezt a fontos témát. Játékidőben elővettük horgászós játékunkat, aminek igen nagy sikere volt a gyerekek körében. Másik „vizes” játéktémának ajánlottam fel, hogy egy kék kartonlapra tetszés szerint lehetett kompozíciót készíteni kagylókból. Szívesen pakolgatták a gyerekek ezeket az összegyűlt kincseket, közben nézegették a kagylók formáját, mintáját. A szép képeket emlékképpen lefotóztuk. Közös beszélgetésünk során egyszerű tapasztalatokat szerezhettek a gyerekek a víz három alapvető tulajdonságáról: hogy átlátszó, íztelen, szagtalan anyag. Tetszett nekik a bekötözött szemmel való találgatós játék, amint össze kellett hasonlítani a vizet más folyadékokkal. A délelőtt folyamán tettünk egy sétát az óvodában, mert minden csoport egy mini kiállítást készített a témához kapcsolódóan. Mi papírtányérból vágtunk hal formát, amelyeket „felpikkelyeztünk” zöld illetve arany körlapokkal. A hét folyamán még megtanultuk, többször is játszottuk a Mély kútba tekintek kezdetű dalosjátékot, illetve mondogattuk Gazdag Erzsi: Esik eső című versét.

Fényképek megtekinthetők itt

2018. március 5-14.

A március 15-i ünnepünk tartalmát igyekszünk minden évben játékosan, a gyerekek érdeklődési körére alapozva megismertetni. Már a hét elején bevontuk őket a terem díszítésébe, közösen készítettünk a bejárati ajtóra egy „szeretetfát”, melynek levelei a gyerekek által festett nemzeti színű szívecskék voltak. Felidéztük a már meglévő ismereteiket: magyar zászló színei, azok jelentése, kokárda viselése, huszárok öltözete, fegyvereik. Mint minden évben, idén is készültünk közös óvodai ünnepségünkre huszáros énekekkel, verssel. A felvonulásra barkácsoltunk nemzeti színű pillangót krepp-papírból. Ezt az egyszerű, mutatós díszt mindenki könnyedén el tudta készíteni, a kicsik is gyakorolhatták a színek megfelelő sorrendjét.

Március 14-én az óvoda és bölcsőde apraja-nagyja ünnepi díszbe öltözött: a szabadságharc hőseire emlékezve fehér felsőt húztunk, kokárdát tűztünk. A délelőtti ünnepséghez felsorakozva vártuk, hogy megérkezzenek a Nyuszi csoportosok a hatalmas zászlóval, amely mögé mi is becsatlakoztunk, s énekelve mentünk a rendezvényterembe. Himnuszunk eléneklése, Kati néni szavai, közös ének, vers tette ünnepélyessé ezeket a perceket.

Fényképek megtekinthetők itt

2018. február 26 - március 2.

Még hó borította az udvarunkat, mi mégis megmaradtunk a 2 hete elkezdett tavaszváró hangulatunkban – elvégre elérkeztünk már márciushoz.  Folytatva a megkezdett „Évszakok” témakört, egy társasjátékot készítettem a gyerekeknek. A 4 évszakot szimbolizáló negyed körcikkek egymás mellé illesztve egy nagy kört alkotnak, s ezen a pályán kell végig haladni a bábukkal. Útközben, ha szerencsés számot dobunk a dobókockával, különböző képecskéket lehet bekebelezni. Az nyer, akinek a játék végére a legtöbb képe gyűlik össze. Először közösen, két csoportba osztva (fiúk-lányok) próbáltuk ki, így mindenki láthatta a játék szabályát. A gyerekek reakcióiból úgy vettem észre, hogy tetszik nekik ez az új társas, ami természetesen a csoportban marad, így napi szinten lehetőség lesz a német kifejezések, szavak gyakorlására.

Két másik tavaszi szimbólum járta át még hetünket: a virágok és a madarak ébredezése. Virágformákból közösen mandalát készítettünk egy zöld kör alakú terítőre (mintha egy kertet ültetnénk be), majd később ezeket a formákat használtuk fel egy új tánc tanulásához. Az „Ich kenne Blumen” kezdetű zenehallgatási anyagunk elnyerte a gyerekek tetszését, jó ritmusa, dallama segítette az egyszerű lépések elsajátítását.

A madarak tavasz várásához egy új verset tanultunk „Zwei Vöglein” címmel. Először bábokkal játszottam el, majd a hét vége felé már a gyerekek mutatták be fejdíszekkel, fészek díszlettel. A szövegben sok az ismétlődő rész, ezeket már bátran mondogatták velem az őzgidák. Ehhez a vershez készítettünk egy képet is: barna színes papír csíkokból ragasztottuk a fészket, majd madarakat színeztek hozzá a gyerekek. A rajzlap kitöltéséhez egyéb tavaszi szimbólumokkal egészíthették ki a rajzot, itt mindenki bőven használhatta a fantáziáját.

2018. február 19-23.

Igaz, hogy az elmúlt héten már a közelgő tavaszra gondoltunk, mégis örültünk, hogy „besegített”az időjárás és végre esett a hó, mert ebben a tanévben még nem is beszélgettünk a tél örömeiről. Sőt, így nemcsak beszélgetni tudtunk, hanem át is éltük, megtapasztaltuk a havazás nyújtotta lehetőségeket. Kihasználtuk a remek alkalmat, és kísérleteket végeztünk a gyerekekkel a jéggel és a hóval. Először megbeszéltük, majd megfigyeltük miből lesz a hó és a jég, illetve mi lesz a hóból és a jégből a meleg hatására. Amíg előkészültünk a kísérletekhez, megkértük Ancsa nénit, hogy egy tálban hozzon fel az udvarról havat. Mindenki tenyerébe tettünk egy kis kupac havat, a gyerekek nagyon élvezték, ahogy a hideg hó a meleg kezükben elolvadt. Ezután szívószállal jeget fújtunk, megnéztük hogy vág lukat a meleg levegő a kemény jégkockába. Kitettünk egy tálba vizet az ablakba és vártuk, mikor fagy meg. Több verset, mesét is olvastunk a télről, a hóról. Játszottunk zenére „téli sportosat”,  imitáltuk a szánkózást, a síelést, a snowboardozást, valamint játszásiból hógolyóztunk és építettünk egy nagy hóembert is. Vizuális tevékenység során egy névre szóló hóemberes ajtódíszt készítettünk, mely egyszerű, de mégis mutatós és ötletes munka lett. Természetesen nemcsak a szobában eljátszottuk, hanem kint az udvaron igazából is hógolyóztunk, csúszkáltunk, élveztük a tél végén érkezett havat.

2018. február 12-16.

E heti témánk alapját zenehallgatási anyagunk adta: Winter ade! – elköszönünk a téltől, várjuk a tavaszt. Kiegészítettük ezt az ötletet az évszakok neveinek gyakorlásával (ami éppen jól jött, mert eléggé elfelejtették a gyerekek a megnevezéseket), illetve elővettük az ősszel és a tavalyi télen tanultakat. Sok ismétlést iktattunk be a hétre, kevésbé új dal vagy mondóka tanulását, s ez összecsengett azzal, hogy csoportunk fele lebetegedett, így a hiányzók sem maradtak le az újdonságokról. Az őszi énekekre, mondókánkra elég jól emlékeztek a gyerekek, s mivel kevesen voltunk, egyéni gyakorlásra is volt lehetőség, türelmesen megvárták egymást az őzgidák. A kisebb létszám miatt több lehetőség volt mozgásos játékok beiktatására is. A hét összefoglalásaként pénteken a tépőzáras-évszakos szemléltető eszközünket használva igyekeztünk a tanultakat rögzíteni, itt előkerültek ismerős, de régen hallott szókincsek is (pl. gyümölcsök, színek, különböző igék).

Vizuális tevékenységként festettünk, ez már régen fordult elő. Az alapötletet (Winter ade, der Frühling kommt) megjelenítve két képet készítettünk: egy havas télit és egy napos-pillangós tavaszit. Az elkészült képeket egy kinyitható ablakkeretbe ragasztottuk, így még szemléletesebb lett az évszakváltás időszaka. Többféle 4 évszakos képet is hoztam a gyerekeknek, amit lelkesen színezett az éppen jelen lévő egészséges csapat.

2018. február 5-9.

A hétfői, jelmezes mulatozást követő napokban arról beszélgettünk, hogy lassan véget ér a farsangi időszak, s az utolsó három napot „farsang farkának” nevezzük. Ennek kapcsán szóba került a hét végén kezdődő mohácsi busójárás is. Megnéztünk két rövid videót, mely bemutatott néhány izgalmas jelenetet, mint például az álarcos, zajos felvonulást, máglyarakást, ágyúzást. Kicsik és nagyok érdeklődéssel figyelték a képsorokat. Ehhez a beszélgetés témához kapcsolódott vizuális tevékenységünk: busó fejet készítettünk rajzolással, ragasztással. Az egyszerű technikát a kisebbek is könnyedén elsajátították, körkörös rajzoló mozdulattal készült el a busó feje, majd ráragasztották az előre kivágott szemeket, szarvakat, nyelvet. A nagyobbak önállóan, a kisebbek kis segítséggel ragasztották, pödörték fel a kihajtogatós ördög-nyelvet. A héten többször játszottunk, táncoltunk zenére, így búcsúztunk el a vidám farsangi időszaktól.

2018. február 5. Itt a farsang, áll a bál!

Végre elérkezett a gyerekek által igen kedvelt farsangi jelmezbál napja!

Maszkákkal, zenével, tánccal igyekeztünk elűzni a telet, hogy elérkezhessen tavasz-tündér, a természet ébredése. Most minden kisgyerek álma valóra válhatott, hiszen belebújhatott a hőn áhított hős, királynő, vagy bármi nemű figura bőrébe. Jelmez bemutatót tartottunk, sokat táncoltunk, ettünk-ittunk a szülők által hozott finomságokból, amit ezúton is köszönünk! Vidámságunkat fokozta, hogy három bohócunk (a mazsolás Márti néni, Éva néni és Lilla néni) műsorán szórakozhattunk. Mi minden tőlünk telhetőt megtettünk, hogy:

Fruskák, Zsuzskák, Dorottyák,

Járjátok a bolondját:

Dínomdánom, vigalom -

Nincs a táncra tilalom!

Maskarások, bolondok,

Rázzátok a kolompot:

Takarodjon el a tél -

Örvendezzen, aki él!

(Sarkady Sándor: Farsang)

Fényképek megtekinthetők itt

2018. január 29-február 2.

Folytattuk előző heti mackós készülődésünket, sőt, pénteken elérkezett a tél végét megjósoló Gyertyaszentelő napja.

Német nyelvű foglalkozásainkon Hampelmann barátunk segítségével nem csak a medvékről, hanem társaikról is tanultunk. Ismerkedtünk különböző állatok neveivel, próbáltuk szétválogatni őket lakhelyük szerint (háziállatok, erdei állatok, vízben élők). Mozgásos játék formájában egy-egy állathoz egy-egy mozdulatot is kapcsoltunk, utánoztunk. Ezzel a játékkal igyekeztem előkészíteni a „Mese a medvebocsról, aki madár akart lenni” című mesét, melyet németül hallhattak a gyerekek. A párbeszédes forma, a bábozás segítette a megértést, a gyerekektől pozitív visszajelzéseket kaptam.

Vizuális tevékenységként a múlt héten készített mackókat kínáltuk meg egyik kedvenc elemózsiájukkal: sárga krepp papírból mézcseppeket készítettünk, melyeket egy mackó mintás papírtányérra ragasztgattunk. Hét közben többféle a témánkhoz kapcsolódó színezőből is válogathattak a gyerekek – szerencsére elég kedvelt tevékenység ez a körükben.

Csütörtökön, a Mackó nap keretében vendégül láttunk sok-sok bundás kedvencet. A hagyományoknak megfelelően volt reggeli maci „keresztelő”, sok-sok játék a macikkal, bemutatkozás (mely során mindenki elmesélhette, honnan kapta a maciját, miért pont őt hozta el az óvodába), mackó kiállítás, séta a többi csoporthoz. Anyukáink medve napra illő finomságokkal láttak el bennünket: maci formájú kekszet, Pom-bär-t, mackós gumicukrot nasizhattak ezen a napon a gyerekek. Ebéd után mindenki az otthonról hozott kedvencével bújhatott ágyba, így még jobban esett a napközbeni pihenés, szunyókálás.

Fényképek megtekinthetők itt

2018. január 22-26.

Mielőtt elérkezne a várva várt beöltözős farsangi mulatság, közeledünk február másodikához, a Mackó naphoz, így ezen a héten a mackókról beszélgettünk, velük ismerkedtünk. Hétfőn meséltem a gyerekeknek a Gyertyaszentelő nap hagyományairól és a medvejóslásról. Szerettem volna, ha a gyerekek minél többet megtudnak a medvékről, ezért projektoros vetítés során képeket mutattam róluk. Megismerkedtünk a medvefajtákkal, hogy melyik milyen tulajdonságokkal rendelkezik, hol élnek, mivel táplálkoznak, stb. A nagyobb gyerekek kimondottan érdeklődtek, sokat kérdezgettek, tetszett nekik a vetítés. Előkerültek képek a téli álmot alvó, illetve a környezetükbe beolvadó állatokról, s beszélgettünk az állatok téli viselkedéséről. Ennek kapcsán játszottuk, hogy az állatos képek közül ki kellett választani a téli álmot alvó állatokat.

Új mondókánk is a macikhoz kapcsolódott, melyet hamar megtanultak a gyerekek. Nagyon viccesnek tartották a „nincsen neki rádiója” részt – szívesen mondogatták napközben is. A hét közepén a „Medvevadászat” című mozgásos játékkal ismerkedtünk, amelynek szintén nagy sikere volt. S természetesen a heti mesénk főszereplői is a medvék voltak, a „Jó éjt, bocsok!” című történet hőseiként. Egy eddig a gyerekek számára ismeretlen módon, árnyjátékkal kísértem a mesét, amelyet érdeklődve néztek, hallgattak.

Énekeink, mondókáink kísérőjeként egy körökből összeállított és ragasztott egyszerű maci formát készítettünk, melyet ujjbábként is használhattak a gyerekek.

2018. január 15-19.

E hetünk kezdetén végre hóesésre ébredhetett Kozármisleny apraja-nagyja!

Más hétfőkön a tornaszobában szoktunk mozogni, de most nem kívántuk a benti foglalatosságot: minden kisgyerek a szabadba vágyott. Beöltöztünk jó meleg ruháinkba, s már kezdődhetett is a hógolyózás, hóangyal készítés, szaladgálás a gyönyörű, friss havon. (Fényképek itt – nem biztos, hogy lesz még ilyen csuda dologban részünk!)

A téliesre fordult idő miatt különösen fontos lett, hogy folytassuk előző heti témánkat, vagyis tánctanulással, mulatozással kényszerítsük aktuális évszakunkat, hogy amikor majd eljön a rendes ideje, adja át helyét a tavasznak. Felelevenítettük a múlt heti beszélgetések során hallottakat, s tovább bővítettük tánctudásunkat.

Egyrészt: hosszú idő után végre sikerült német táncházat szerveznünk a farsangi időben, hogy a németes csoportokba járó gyerekek szakszerű tanárral, hiteles zenére sajátíthassanak el egyszerű lépéseket, gazdagodva a közös tánc élményével. Középsőseink, nagycsoportosaink vettek részt ezen a programon, akik igen ügyesen követték Judit néni tanítását. (Fényképek itt)

Másrészt: a kicsik sem maradtak le a táncos mulatozásról, az idei „őzikés” tánctanulásban ők is részt vettek. Egy egyszerű, de mutatós játékot választottam (Ringelreih’n), amelynél a kör megtartása és a játékos utánzó mozdulatok adják a tánc lényegét. Az ismétlődő szöveget, könnyű dallamot hamar elsajátították a gyerekek.

Tovább díszítettük környezetünket: színes papírcsíkokból készítettünk füzért, mely jó alkalom volt a színek német neveinek gyakorlására, valamint bohócokat színeztünk, amelyeknél a nagyoknak figyelni kellett a jelzésekre, hogy melyik jelhez melyik színt kell használni. Szép lett a csoportszobánk, az öltözőnk, most már jöhet a beöltözős farsangi mulatozás napja!

2018. január 8-12.

Ezen a héten belevetettük magunkat a farsangi előkészületekbe. Elsőként az évszakok, hónapok, napok neveinek gyakorlása közben próbáltuk tudatosítani, hogy a „farsang” nem egy napot, hanem egy időszakot jelent, amely pontosan az elmúlt héten emlegetett Vízkereszt után kezdődik. Megismerkedhettek a gyerekek régi falusi szokásokkal, néphagyományokkal, kiemelve, ami őhozzájuk legközelebb áll: a farsangi alakoskodást, a zenés-táncos mulatozást. Ennek megfelelően több napot is énekléssel, zenével, tánccal töltöttünk, amiben külön öröm volt, hogy többször kérték az újdonságként bemutatott népzene meghallgatását. A nagy létszám miatt eleinte kissé nehezen ment a szép kör kialakítása, de másodszorra már ügyesen figyeltek a térformára, a lépések elsajátítására.

Farsangi hangolódásként ideillő meséket válogattunk a Bogyó és Babóca sorozatból, hogy a kis állatok miként készülnek a jelmezbálba. Ezek a történetek mindig közkedveltek a gyerekek körében, most is szívesen hallgatták az éppen aktuális epizódokat. A hét során pingponglabda, zseníliadrót, színes krepp papír segítségével vidám bohócokat barkácsoltunk, amelyek öltözőnket díszítik ebben a mulatozós, télkergető időszakban.

2018. január 3-5.

A téli szünetet követően egy rövidke, 3 napos héttel köszöntöttük egymást s az új évet. Mindenki örömmel mesélte az otthoni ünneplés, pihenés eseményeit, amelyeket a szó mellett rajzban is megjelenítettünk: filccel, ceruzával rajzolva, díszítésképpen karácsonyi csomagolópapír mintáit kivagdosva, ragasztva. E rövidke idő is elég volt, hogy megtanuljuk azt az újévi köszöntő verset, amit a családoknak készített naptár borítójára nyomtattunk:

Szeretetben, egészségben

Legyen részed egész évben.

Légy szerencsés, vidám, boldog,

Felejtsd el a bút és gondot.

Kezdődjön hát egy új élet:

Legyen békés, boldog éved!

(Mentovics Éva: Újévi köszöntő)

Még élveztük a feldíszített karácsonyfa látványát, a csillagszórók fényét, s felelevenítettük beszélgetéseinkben a kis Jézus látogatóit: a pásztorokat s a három napkeleti bölcset. (Segítségünkre volt ebben József Attila: Betlehemi királyok c. verse.) Vízkereszt ünnepéhez kapcsolódva mi is ellátogattunk a közeli templomba megnézni az óriási karácsonyfát, a felállított betlehemet. A szép januári napsütésben jól esett a séta, mellyel lezártuk a karácsonyi ünnepkör.