Minden kedves Olvasónknak békés Karácsonyt

és Boldog Új Évet Kívánunk!

Novemberi-decemberi énekek, versek

Fésűs Éva: Őszi dúdoló

Mit siratsz te kismadár?

Elrepült a drága nyár.

Búzaszem nem terem,

Köd szitál a földeken.

Tarka lepke merre jársz?

Véget ért a lenge tánc.

Itt az ősz, csendes ősz,

Lopva lép a fürge őz.

Béka mondja: kutykurutty!

Kis porontyom, menj, aludj!

Jó gyerek nem brekeg,

Téli álom lepte meg.



Mentovics Éva: Ünnepi fényben

Szívem kitárom:
itt a karácsony!
Eljött az ünnep,
zengve hív minket.

Tarka fenyőfán
gyertyafény lobban,
gyermekek szíve
egyszerre dobban.

Ünnepi fényben
úszik az ég is ...
ünneplő szívvel
éneklek én is.

Énekek kottái itt

2016. december

Az elmúlt, izgalmakkal teli „mikulásos” napok után visszatértünk az advent csendesebb hangulatához.  A besötétített csoportszobával, a közös gyertyagyújtással, énekléssel igyekeztünk elérni, hogy megpihenjenek gondolataink, érzéseink. Elővettük a kis betlehemünket: a gyerekek érdeklődve figyelték a Szent Családot, az alvó kisdedet. Ezt a nyugalmat átérezve énekelgettünk egy altató éneket (Schlaf Kindlein, schlaf), közben a gondos szülőket utánozva körbeadtuk, mi is elringattuk a jászolban fekvő kis Jézust. Szeretettel gondoltunk saját családunkra is.

„Szálljatok le, szálljatok le karácsonyi angyalok” – vártuk az örömhírt, illetve a szorgos angyalokhoz kapcsolódva meglepetésre készültünk: szeretteinknek szóló verssel, ajándékkal. Nem tudjuk, hogy a titkot sikerült-e a megígértek szerint megtartani, mi a délelőttök folyamán szabtunk, aranyfonallal varrtunk, majd december 16-án, pénteken illatos mézeskalácsot szaggattunk, sütöttünk. Az azt követő hétfőn díszítettünk, ajándékot csomagoltunk. Kicsik, nagyok (legalábbis akik nem lettek betegek az utolsó három napra) egyaránt örömmel szorgoskodtak.

Ilyen munkálkodások közepette érkeztünk el december 20-hoz, amikor a karácsonyfa és csillagszórók fényénél együtt ünnepelhettünk az óvodában. Délelőtt összegyűlt a rendezvényteremben az óvoda és bölcsőde apraja-nagyja, együtt énekeltünk, majd minden csoport kapott egy-egy könyvcsomagot a Rotary klub jóvoltából. Visszaérkezve a csoportszobánkba újabb meglepetés várta az őzgidákat: a karácsonyfa alól sok-sok új játék hívogatta a gyereket. Boldogan bontogattuk a csomagokat, s elkezdődhetett az önfeledt játék.

Fényképek a Luca-búza ültetésről, az ajándékkészítésről, az ünneplésünkről

2016. november 28 - december 6.

A hetet azzal kezdtük, hogy megbeszéltük: pár nap múlva új hónapba és új évszakba lépünk, beköszönt a tél, illetve a december. Ez a hónap sok izgalmat tartogat a gyerekek számára. Sok kisgyerek és a felnőttek közül sokan nem is tudják már, honnan ered a Mikulás. Felnőtt fejjel már csak arra emlékszünk, milyen érzés volt várni rá, majd örömmel meglesni, mit tett a nagy gonddal kifényesített csizmánkba. Mikulás valójában szent Miklós püspök volt, egy igazi szakállas öregember, aki életét a jócselekedeteknek szánta. Járta a várost és apró ajándékokkal lepte meg a szegény gyerekeket.

A héten mi is izgatottan vártuk a Mikulás érkezését. Verssel, énekekkel és kis papír Mikulások készítésével készültünk a nagy napra. A hét eleji énekelgetés során a hallásunkra és a memóriánkra volt szükség a furulyás dalfelismerő játék során. Furulyán elhangzott a jól ismert „Hull a pelyhes fehér hó…”  dallama, amit ügyesen felismertek a gyerekek, majd közösen elénekeltük. Ezt követően még néhány Télapós dalt énekeltünk, melyeket felváltva kísért csengettyűvel egy-egy gyermek.

Természetesen a verstanulás sem maradt el, ezzel is készültünk a nagy találkozásra. Mentovics Éva Álom c. versének egy részletét mondogattuk, amit nagyon hamar megjegyeztek a gyerekek, a hét végén már többen is jelentkeztek, hogy egyedül szeretnék elmondani. Pénteken bábjaink segítségével játszottam el a „Jön a Mikulás!” című mesét, amelyet az tesz igazán széppé, hogy a Nagyszakállú nem is jelenik meg a színen, „csupán” a várakozás izgalmas pillanatait élheti át a mesehallgató közönség.

Vizuális tevékenységként kis papír mikulásokat készítettünk: piros háromszög formára ragasztottunk muffin papírból szakállat, krepp papírból orrot és kis mozgó szemeket. A tevékenykedést a kicsik is nagyon élvezték, örömet jelentett nekik, hogy önállóan ragaszthattak és tetszett nekik az elkészült Télapó.

Következő hétfőn az óvó nénik meglepetés mesejátékát tekinthették meg a gyerekek. A kedves kis történet szerint az erdei állatok már nagyon várják a Mikulást, s miközben készülődnek a vendég érkezésére, levest főznek neki. A gyerekek érdeklődve figyelték a műsort, melynek végén szaloncukrot osztottak a szereplők. Másnap elérkezett a pillanat, amire minden kisgyerek izgatottan készült. Körbeültünk a szőnyegen, s még vártuk a Mikulást, mindenki elmesélte otthon mit hozott a csizmájába előző nap. Mikor meghallottuk a csengőszót, énekelni kezdtünk, hogy a Télapó tudtára adjuk, hogy már nagyon várjuk. Elmondtuk a versikénket közösen és volt, aki egyedül is ki mert állni a Mikulás elé verset szavalni. Ezután még magyarul és németül énekeltünk egy-egy dalt, majd mindenki illendően bemutatkozva, egyesével átvette a kis csomagját. A kapott szaloncukrot a gyerekek elmajszolták, délután pedig boldogan vitték haza a mikulásos csomagjukat. 

Fényképek a Mikulás látogatásáról

2016. november 21-25.

Ezen a héten is még az ősz témakörénél időztünk – felelevenítve, kiegészítve az évszakhoz tartozó német szókincsünket, dalainkat.

Bevezető játékként képeket válogattunk, hogy melyek tartoznak az őszhöz. Ez a tevékenység jó alkalmat adott, hogy gyakoroljuk az eddig tanultakat: gyümölcsök neve, színek, ünnep szimbólumok kerültek elő, s a nagyobbak ügyesen, aktívan meg is nevezték a képen látottakat. Felelevenítettük kedvenc körjátékainkat (melyeket sokszor játékidőben is énekelgetnek a gyerekek): „Der Herbs, der Herbst” és „Falle, falle Blätter”. Egyik játékszituációban Hampelmann bábunk kis süni ismerősét mutatta be nekünk, akivel igen jó barátságban vannak: együtt táncoltak a „Rischel, raschel” kezdetű mondókára, játékból fotózkodtak, nézegették magukat egy tükörben. Mi is kedveskedtünk „vendégünknek”: sünis éneket („Igelchen, Igelchen”) dúdolgattunk tiszteletére. Az új dal kifejezéseit a szöveget megelevenítő mozdulatokkal kísértük, illetve két játékot terveztem az énekhez kapcsolódóan:
- különféle mozdulatokat kellett utánozni tükörképesen
- különböző hosszúságú játékokat kellett szétválogatni méretük szerint, vagyis gyakoroltuk a „kurz-lang” szópár megértését, használatát.

A nagycsoportosoknak egy külön „rejtvényt” is készítettem. A feladatlapon sünik „sétáltak” színes, őszi leveleken, s egy valódi tükör segítségével kellett észrevenni azt a tulajdonságot, hogy a balra álló süni tükörképe jobbra néz, a jobbra állóé pedig balra. Ezt a törvényszerűséget minden kisgyerek felfedezte, még ha esetleg nem is nevezte meg az irányokat, hanem egyéb megfogalmazással utalt rá.

Az őszi színekhez kapcsolódó vizuális tevékenységünk kézen fekvő volt: a sárga, piros, zöld, barna színek keverésével festettünk fát, méghozzá ecset nélkül, ujjal „varázsolva” az árnyalatokat. S hogy a játék még izgalmasabb legyen: a félbehajtott papírnak csak az egyik felére tettük a színeket, majd összehajtva és kinyitva a lapot, szimmetrikus fa lombozatot kaptunk. Ez az egyszerű, de mutatót képalkotás kicsiknek, nagyoknak egyaránt sikerélményt volt.

2016. november 14-18.

A hét témája: Az állatok készülődése a télre

Lassan az őszi hónapokat felváltják a téliek, ez észrevehető az időjárásunkban és a természetben egyaránt. Egyre hidegebbre fordul az idő, ködös, fagyos a reggel, a fákon levelek helyett zúzmara jelenik meg. Beszélgettünk a gyerekekkel a természetben bekövetkező változásokról, hogy a tél közeledtével mi történik a növényekkel, és mi az állatokkal. Hogyan készülnek a télre, mivel védekeznek a hideg ellen. Megbeszéltük, hogy mi emberek, ha fázunk, jól felöltözünk, és befűtünk otthon, az állatoknak azonban erre nincs lehetőségük. A legtöbb állat zsírpárnát növeszt, testhőmérsékletük, szívverésük lelassul és behúzódnak meleg helyekre. A költöző madarak elrepülnek melegebb tájakra, a medvék, mókusok, sünik, ürgék, barlangokba, fák gyökerei közti üregekbe építik ki vackukat, felhalmoznak sok élelmet, és téli álmot alszanak. A halak, csigák, gyíkok, békák, beássák magukat a víz mélyére, és a talaj alsóbb rétegeibe. Miközben meséltem az állatok viselkedését, filcbábokkal szemléltettem is az elhangzottakat, másnap már csak az állatokat mutattam és a gyerekek ügyesen mondták melyik hova bújik a hideg elől. A témához kapcsolódó, nagyon aranyos verset találtam a gyerekeknek (Fésűs Éva: Őszi dúdoló), melyet többször elismételtünk. Versmondás során a gyerekek egy-egy fakanálbábbal „megelevenítették” a versben szereplő állatokat. Vizuális foglalkozás alkalmával, különböző méretű és színű szíveket vágtam ki kartonból, illetve színes papírból, és ezek összeragasztásával készítettünk rókafejeket. Az elkészült rókákat bevontuk a meseelőadásunkba, Kormos István: A fázó rókafiak című meséjét játszottuk el közösen.

A héten volt a Magyar népdal és költészet hete, melyre óvodaszinten egy közös népdallal készültünk. Mindennap elénekeltük a dalt, melyhez egy táncos koreográfia is tartozott, majd a hét utolsó napján a rendezvényteremben az óvoda összes ovisával együtt előadtuk. A közös éneklés után elhangzott egy mese, Ani néni elmondott egy magyar népmesét, melyet kicsik és nagyok egyaránt figyelmesen hallgattak. 

2016. november 7-11. Márton nap

Az őszi szünetről visszaérkezve mindenki meggyógyult, teljes erőbedobással készülhettünk a hagyományos Márton napunkra.

A nagyobb gyerekek emlékeztek, hogy milyen szokások jellemzőek erre az ünnepre, örömmel elevenítették fel korábbi emlékeiket. A hét során szépen előkerültek énekeink (Ich geh’ mit meiner Laterne, Szent Mártonnak ünnepén), s hogy bővítsük a repertoárt, a Laterne, Laterne kezdetűt is megtanultuk. Mesekönyv segítségével beszélgettünk Szent Mártonról, az ő segítőkészségéről, jóságáról, szerénységéről. A könyvet bármikor elővehették a gyerekek, s ők éltek is ezzel a lehetőséggel: szívesen nézegették a képeket.

Ebben az évben egyszerű, de mutatós lámpásokat készítettünk. Egy hatszögletű üveget bevontunk zöld gyűrtpapírral, amire színezett libák képei, csillagok kerültek. Ez a technika a kicsiknek is sikerélményt adott. Szerdára már el is készültünk, így énekelgetés és libasorban vonulás közben örömmel próbáltuk ki, milyen szépnek látszik a gyertya fénye. Csütörtökön vendégségbe mentünk: a Csibe csoportban tekinthettük meg a Cica csoportosok dramatizálását, mely Mártonnak a koldussal való találkozását elevenítette fel. Természetesen közös éneklés zárta együttlétünket.

A pénteki napot izgatottan várták (leginkább) a nagyok, ők tudták, hogy más ez a reggel, mint a többi. Besötétítettük a csoportszobát, az asztalokra lámpások kerültek, s két nagylány mindenkinek megterített. Barnus, mint egykor Szent Márton, étellel kínálta társait, s a finom kalácshoz kakaó is járt. Közben Márton napi énekeket hallgattunk, a gyerekek örömmel fedezték fel az általunk is tanultakat. Az ebédnél folytathattuk a hagyományokat: libanyakból készült finom húslevest, sült libát és lúdláb sütemény kaptunk a konyhás néniktől. Petra anyukája mutatós és finom liba formájú kekszet sütött nekünk, amit nagy örömmel osztott szét a kislány.

Délután együtt gyülekeztünk a lámpásos felvonuláshoz. Nem csak az óvoda, hanem az iskola lelkes tanulói is beálltak a sorba, így igazán hosszú menetet alkotva sétáltunk lámpásainkkal a Művelődési házhoz. Mikor már mindenki leért, látványos tűzgyújtásban lehetett részünk: igazi lovas keltette életre a lángokat. Finom innivalóval, libazsíros kenyérrel, pogácsával vendégeltek meg bennünket, majd a nagyteremben néptáncbemutató, táncház, mese várta a legkitartóbbakat. Köszönjük a Művelődési ház programszervezését, emlékezetes estét szerezve ezzel a gyerekeknek.

Fényképek megtekinthetők itt

Szeptemberi-októberi énekek, versek

1, 2, Polizei

3, 4, Offizier

5, 6, alte Hex’

7, 8, guten Nacht
9, 10, schlafen geh’n!

Réce, ruca, vadliba,

jöjjenek a lagziba!

Kést, kanalat hozzanak, 

hogy éhen ne haljanak!

Ha jönnek, lesznek,

ha hoznak, esznek.

Mein Kopf ist rund, mein Kopf ist rund,

er hat zwei Augen, Nas’ und Mund.

Auch Haare hat er obendrauf,

die Ohren hängen nebenan,

der Hals, das ist zum Drehen dann.

Fésüs Éva: Őszi kirándulás (részlet)

Nagyapó és Zsuzsika 

szőlőskertbe mentek,

kis kosárba, mázas tálba 

szóló szőlőz szedtek.

Édesebb volt, mint a méz

nyári naptól érett,

aranyhangon muzsikáltak

fölötte a méhek.

Meine fünf Fingerlein

kaufen heut’ zusammen ein:

Der kauft Kirschen,

der kauft Birnen,

der kauft Pflaumen,

der kauft Beeren und der –

man glaub es kaum:

die Obst von einem Apfelbaum.

Osvát Erzsébet:

Jött őszanyó hideg széllel

Jött őszanyó 

hideg széllel, 

aranysárga 

vízfestékkel, 

sárgák lettek 

a levelek, 

fújtak, fújtak 

őszi szelek.

Fújtak, fújtak 

őszi szelek 

lehullottak 

a levelek.

Ott vannak 

a fák alatt.

Látod a sok 

aranyat?

Énekek kottái itt

2016. október 24-28.

A hét témája: az ősz színei

Az ősz remek lehetőséget nyújt arra, hogy a gyerekek csodálatos és változatos színeket lássanak. Ezt kihasználva tettünk egy nagy sétát a szabadban, és szebbnél szebb formájú, színű faleveleket gyűjtöttünk – melyeket még aznap le is préseltünk. A színpompás levelek kapcsán elmondtuk Osvát Erzsébet: Jött őszanyó hideg széllel c. versét, melyet néhány ismétlés után már jól fel tudtak idézni a gyerekek. Sőt: voltak olyan jelentkezők, akik önállóan, egyedül mondták el versünket.

Zenehallgatás során Gryllus Vilmos őszi dalait hallgattuk, és közben eljátszottuk, hogy mi is kicsi falevelek vagyunk, lehullunk a földre. A zenét összekapcsoltuk a mozgással, így a kisebbek is élvezték a játékot, figyeltek a muzsikára.
A hét vége felé az összegyűjtött levelekből állatos képeket készítettünk. Én is összeállítottam egy pillangót, ötletadó bemutató darabként. A gyerekek is megmozgatták fantáziájukat, így születtek dínók, sünik, halak és szarvasok. A felragasztott falevél képeket hozzá illő rajzokkal egészítettük ki.

Fényképek megtekinthetők itt

2016. október 17-21. Vitaminhét az óvodában

Előzetes felhívásunknak megfelelően ez a hét az őszi gyümölcsökről, zöldségekről szólt. A csalamádékészítés hagyományát megőriztük, a gyerekek most is örömmel tevékenykedtek: sárgarépát pucoltak, paprikát mostak és daraboltak, karfiol szedegettek szét rózsáira. Kicsik is, nagyok is megtalálták maguknak a megfelelő munkát, s természetesen a kóstolásban is aktívan vettek részt. A gyümölcsfogyasztás népszerűsítésére az előző évektől eltérően (amikor gyülölcssalátát készítettünk) más programot terveztünk. Játékos vetélkedőkkel igyekeztünk felhívni a gyerekek figyelmét a gyümölcsevés fontosságára, így hétfőn almaevő verseny volt (bekötött szemmel kellett kitapogatni a tányérban lévő almakockákat), kedden szőlőevő verseny (amit csak fogpiszkálóra felbökve lehetett megenni), szerdán banánevő verseny (a gyümölcshöz csak késsel és villával szabadott hozzáérni) zárta a délelőttöt. Sok gyerek jelentkezett egy-egy fordulóra, helyezettek nem voltak, minden bátor résztvevő kapott matricát jutalmul. Pénteken körtéből és szőlőből barkácsoltuk sünit, amit hazavihettek a gyerekek.

Sok-sok mese, ének, mondóka kapcsolódik a gyümölcsökhöz, így nem volt nehéz válogatni ezen a területen. Nagy örömömre az őzgidák spontán helyzetben is sokszor éneklik, mondják a tanult német anyagokat, egyik kedvencük a „Der Herbst” – pedig ezt 2 évvel ezelőtt tanította főiskolai hallgatónk. Kihasználva lelkesedésüket, idén megtanítottam a 2. és 3. (gyümölcsös) versszakokat is. Szemléltető képekkel igyekeztem érthetővé tenni számukra az új szöveget, illetve mozgással kísérve el is mutogattuk (zenére táncoltuk) a frissen tanultakat. Egy új mondóka (Fingerspiele) is belefért a hétbe, amihez illusztrációt is készítettünk. A szövegben szereplő gyümölcsök nevének megértése volt a cél, amikor a tenyérnyomat-fa ágaira ragasztgattuk a megfelelő képeket. Pénteken, a hetünket egy olyan mese zárta le, amely német nyelvterületen rendkívül közkedvelt: nincs olyan gyermek, aki ne ismerné. A „Die kleine Raupe Nimmersatt” című történetet mondtam el a gyerekeknek, átdolgozva párbeszédes formába, síkbábokkal segítve a szöveg megértését. Csendben, figyelmesen hallgatták ezt a mesét, az ő ilyen jellegű visszacsatolásuk számomra is igazán örömteli, motiváló erővel bír.

Köszönjük a kedves szülőknek a sok-sok finomságot, amivel elhalmoztak minket a hét során.

Fényképek megtekinthetők itt

Október 17-21-ig lesz óvodánkban a "Vitaminhét", mellyel szeretnénk felhívni a gyerekek figyelmét az őszi termények gazdagságára, az egészséges táplálkozás fontosságára.

A mindennapos gyümölcsfogyasztást játékos vetélkedőkkel tervezzük színesíteni, csütörtökön csalamádét készítünk.

Kérjük, ezen a héten mindenki hozzon némi gyümölcsöt, csalamádé alapanyagot (paprika, sárgarépa, káposzta, karfiol, stb.)

Köszönjük az adományokat!

2016. október 3-7.

Egyik emlékezős nap követi a másikat: az előző hét péntekje után most hétfőn a zene világnapjára emlékeztünk. Hasonlóan a meséhez, az ének-zene is hozzátartozik az óvodai élet mindennapjaihoz, a gyerekek ösztönösen figyelnek, „átlényegülnek”, ha zenét, énekszót hallanak. Most egy kicsit különlegesebb élményt szerettünk volna nyújtani a gyerekeknek, így meghívtuk a Diabelli Művészeti Iskola tanárait, tartsanak egy kis hangszerbemutatót. Élvezettel hallgatták a gyerekek a nekik szóló dallamokat, s természetesen a közös éneklés sem maradt el. Köszönjük a zenészek látogatását, a hangszeres zene által nyújtott élményt.

Ha éppen nincs kéznél egy furulya, vagy dob, akkor is tudjuk kísérni énekünket, méghozzá a saját testünkkel. Az emberi test - a fejtől kezdve egészen a lábujjig maga is egy hangszer. Rengeteg módon csalhatunk ki magunkból ritmikus hangokat, gondoljunk csak a lábfejjel vert ütemre, a dobolásra a combunkon, a csettintésre, stb. Ebből a gondolatból következett, hogy ezen a „németes” hetünkön ismételjük át a testrészekről tanult szókincset, illetve az ehhez tartozó főnevek mellé a sokat használt cselekvések kifejezéseit. Egyik kedvenc játékunkkal (Was machen wir so gerne hier im Kreis?”) a gyerekek már nagyon sok mozdulatot meg tudnak nevezni, lelkesen, aktívan használják a német igéket.

A testrészekhez kapcsolódóan tanultunk egy kis mondókát, amelyet akár elmutogatva, akár rajzolgatás közben is tudunk mondogatni. Ehhez a pár sorhoz kapcsolódott e heti vizuális tevékenységünk: egy fej formát és az érzékszervek képét kellett összeilleszteni, összeragasztani.

A tavaly év végi kirándulásunk utó-ötleteként merült fel, hogy látogassunk el a Tettyei Mésztufabarlangba (májusban ez lett volna az esőprogram). A megfelelő időjáráson izgulva készültünk középsőseinkkel, nagycsoportosainkkal erre a napra, mely végül kedvezően alakult. Szerencsére terveink szerint indulhattunk a buszmegállóba, hogy „igazi” utasként, a tömegközlekedés eszközével eljussunk a Tettyére. A megbeszélt időpontban már vártak minket a barlangnál, idegenvezető segítségével járhattuk végig a tekervényes járatokat. Örömmel fedezték fel a gyerekek a Hoppla meséiből ismert sárkányt, akit még meg is lehetett simogatni. A visszautazás előtt volt időnk a játszóteret birtokba venni – mindig különleges élmény a tettyei játékokat használni.

Fényképek megtekinthetők itt

Gyerekszáj

Sch. Máté (3,5 éves) lelkesen meséli, miután visszaért az óvodába a focizásról:

- Képzeld el, én össze-vissza RUKKÁLTAM!

2016. szeptember

„Szeptember, szeptember, elindul a kisember …”

… ki iskolába, ki óvodába.

A pihentető, remélhetőleg élményekkel gazdag nyári szünet után nálunk is elindult a tanév. Májusban 12 nagycsoportosunktól búcsúztunk, helyüket folyamatosan új őzgidák töltik be: rögtön az első napokban három bölcsis érkezett hozzánk, majd még két kisgyerek, akik most élik át a családtól való elszakadás pillanatait. Kicsiknek, nagyoknak egyaránt sok a „tanulnivalójuk” (egymás megismerése, csoport szokásai, napirend, stb.), az összecsiszolódás időszakát éljük. Szerencsére személyesen ismerjük a beszokós gyerekeket illetve családjukat, ez sokat segít az első időszakban.

Közös játékaink témája volt az első hónapban egymás neveinek, jeleinek tanulgatása, illetve, hogy ki, melyik korosztályhoz tartozik. Gyerekeink szeretnek énekelni, verselgetni, szívesen vesznek részt táncos-zenés játékokban, így bátran vettük elő a tavaly tanultakat, s ebbe az újak is örömmel kapcsolódtak be. Már a német nyelvet jelképező Hampelmann barátunk is bemutatkozott, segítségével egy új köszönős éneket és egy számolós mondókát sajátítottunk el.
Szinte már hagyomány óvodánkban, hogy szeptember utolsó hete a népmeséké, emlékezve ezzel Benedek Elek születésnapjára (szept. 30.). Nem nehéz motiválni a gyerekeket erre a témakörre, hiszen elemi igényük, mindennapi tevékenységünk a mesehallgatás. Idén beszélgettünk a gyerekekkel az állatmesékről (az állatok által képviselt tulajdonságokról, mint pl. ravaszság, ügyesség, szelídség, stb.), illetve a királylányos-királyfis tündérmesékről. Megihletett minket a „ … hétországra szóló lakodalmat csaptak” gondolat, mi is tanultunk, játszottunk egy párkeresős körjátékot, lakodalomba hívó mondókát. Szerdán az óvó nénik által eljátszott mesedramatizáláson vehettünk részt,  majd pénteken került sor az udvaron a Hétpróbás játékokra, melyben lelkesen, örömmel vettek részt a gyerekek. A nagyobbaknak ismerős volt ez a közös, óvodai versengés, sokan mind a hét próbát kiállták. Természetesen az ügyességi feladatok a kisebbek számára is teljesíthetők voltak, ők is szorgalmasan gyűjtögették a pecséteket. A játék élményével gazdagabban, frissen megkoronázott királylányokkal és királyokkal zárhattuk ezt a hetet.

Fényképek a Népmese napjáról

Hová menjünk,

milyen tájra?

Hegyre talán,

vagy pusztára?

Folyópartra

vagy erdőre?

Faluszéli

zöld mezőre?

Lepkét fogjunk

vagy horgásszunk?

Vagy mégiscsak

hegyet másszunk?

Akár erdő,

akár folyó,

Gyönyörű

a VAKÁCIÓ!

Zelk Zoltán Vakáció c. versével kívánunk minden kedves Olvasónknak 
szép nyarat, jó pihenést.

Találkozunk szeptemberben!

2016. május

Ez a hónap sok-sok eseménnyel teli időszaka az évnek: évzáró-ballagás, kirándulás, gyereknap …

Az első heteket az évzárónkra való felkészülés töltötte ki. Átismételtük az egész évben tanult verseket, dalokat, melyeknél nagy segítségünkre voltak az év közben készített kártyáink. A gyerekek csak rápillantottak a kártyán lévő képre és már tudták is, mi következik. Fontosnak tartottuk, hogy úgy állítsuk össze az évzárónk anyagát, hogy a gyerekek élvezzék a felkészülést, örömüket leljék a már ismert játékokban. Újításként a nagycsoportosokkal előadtunk egy táncos koreográfiát zenére, amit nagyon élveztek a gyerekek. Az évzáró ünnepséget a gyerekek és mi, felnőttek is már nagyon vártunk, izgatottan fogtuk egymás kezét a rendezvényteremben. Reméljük, hogy kis műsorunkkal szép perceket tudtunk szerezni vendégeinknek.

Ebben a tanévben 12 nagycsoportostól búcsúztunk, ők szeptemberben már iskolások lesznek. Sokan 4 évet is az Őzike csoportban töltöttek, érdekes volt visszaemlékezni a kezdeti hónapokra, felidézni óvodás életük egy-egy eseményét. Többüknél családjuktól is búcsúztunk, hiszen kisebbik testvérként járták ki az óvodát – véget ért egy időszak a család életében.

Az eredményes munka után következett a jól megérdemelt jutalom: a kirándulás és a gyereknap.

Május 24-re terveztük kirándulásunkat a pécsi Tettye úticéllal. Izgatottan szemléltük az időjárást, hiszen előtte való nap esett az eső. Szerencsére bíztató napsütésre ébredtünk, így nekivágtunk az útnak. Két csoportban utaztunk: egyik társaság az Önkormányzat kisbuszával, a másik társaság menetrendszerinti buszokkal érkezett a Tettyére. Először a Duna-Dráva Nemzeti Park Oktatótermében vehettünk részt egy rövid vetítéses előadáson, majd Anita néni végig kísért minket a Pintér kerten. (Úticélunk ötlete a sokak által ismert és kedvelt „Hoppla meséi” c. könyből eredt.) Séta után elköszöntünk kísérőnktől, majd célba vettük a közeli játszóteret. A gyerekek önfeledten játszottak a szebbnél szebb, érdekes játékokkal, mindent kipróbáltak, amit csak lehetett. A program zárásaként elmentünk a Tettye étterem kerthelységébe – palacsintázni. Teli hassal és élményekkel érkeztünk vissza az óvodába, ahol senkit sem kellett bíztatni a délutáni alvásra.

Május utolsó hétvégéje a gyerekeké. A hagyományoknak megfelelően mi is szeretjük emlékezetessé tenni ezt óvodásaink számára, így játékos vetélkedőkkel, meglepetésekkel várjuk a legkisebbeket. Idén is volt légvár, csillámtetoválás, rendőrautó bemutató, nyuszisimogató, ebéd után közös fagylaltozás, apró ajándék, amit haza lehetett vinni. Szép, örömteli lezárása ez a tanévnek, jöhet a pihentető nyári szünet!

Fényképeink:

- évzáróról

- kirándulásról

- gyereknapról

Szeretettel köszöntjük az Édesanyákat, Nagymamákat!

Az ajándékkészítés pillanatairól készült fényképek itt láthatók

2016. március 16-23. Húsvét az óvodában

A márciusi ünnepek és munkarend változások következtében két rövid, 3 napos hét előzte meg a Húsvétot.

Bevezető beszélgetésként elhelyeztük ezt az ünnepet az év körforgásába, felelevenítettünk húsvéti szimbólumokat. Szemléltetésképpen projektoros vetítés során néztünk a témához kapcsolódó képeket. A gyerekekből áradtak az elmúlt évek emlékei, sok tudnivalót fel tudtak eleveníteni. Pénteken bemutattuk az egyik díszítési technikát, a viaszos írókázást. Nagy élvezettel nézték, hogy hogyan lehet mintát varázsolni az olvadt viasszal, amit nem takar be a festék. Sajnos az idő rövidsége miatt nem tudtuk megvalósítani, hogy a gyerekek is kipróbálhassák ezt a nem mindennapi eljárást. Vizuális tevékenységként az egyszerűbb, papírtojás ragasztással való díszítését választottuk, amihez felhasználtuk a Petra által hozott nyuszis tapétát is. A mindennapok során sok-sok nyuszis éneket énekeltünk, nyusziról szóló meséket kerestünk, közös játékaink is a Húsvéthoz kapcsolódtak.

A szünet előtti utolsó napra terveztük a fészek készítését. Idén sem volt szerencsénk: pont szerdára romlott el az idő, a szemerkélő eső miatt nem tudtunk igazi füvet gyűjteni. Maradt a krepp-papírból készített fészekalja. Gondos kezek tépkedték a zöld papír, hogy puha legyen a fészek. Az eredmény sem maradt el: mire a tornatermi szaladgálásból visszaértünk a csoportszobába, apró meglepetés várta a gyerekeket.

Az ünneplés a tavaszi szünet után is folytatódott. Az első nap udvari játéka szintén meglepetéssel kezdődött: új labdák, motorok, játékok várták a gyerekeket. A gyönyörű időjárás következtében egész héten használhattuk ezeket a játékokat, élveztük a tavaszt.

Hétfőn a fiúk is, lányok is készültek, hogy felelevenítsük a locsolkodás népszokását. Az ismertebb verseken kívül Bence egy szép és különleges húsvéti locsoló mondókával lepett meg minket – járt is érte finom édesség. A szülők is gondoltak ránk, különböző finomságokkal érkeztek az első napra, így még az étkezések is ünnepivé alakultak. Köszönjük a finomságokat, a fiúk locsolását, a lányok által hozott csoki-tojásokat.

Fényképek megtekinthetők itt

2016. március 7-11.

Márciusi első ünnepünk az óvodában: megemlékezés az 1848-49-es forradalom és szabadságharc eseményeiről. 
A hazaszeretet, a hazafiasság, a magyarságtudat nehezen érthető fogalmak egy óvodás számára. A forradalom történéseit, jeles alakjait pedig inkább csak a nagycsoportosok jegyzik meg. Éppen ezért játékos formában, sok képpel, zenével és közös játékkal igyekeztem érdekessé tenni mindenki számára ezt a témakört. Több izgalmas könyvet is hoztam, melyekben színes képek mutatták be a korabeli huszárok öltözékét, a magyar és más nemzetiségű katonák ruhája közti különbséget. Beszélgettünk arról, mi különbözteti meg egyik országot a másiktól, mit jelképez a magyar zászló és a címer. A nemzeti színek jelentését átbeszéltük, a nagyfiúk közül többen emlékeztek rá. Két verset is tanultunk a héten, melyek elmondásakor kiválasztottunk valakit, aki Petőfiként a többiek elé állt és zászlót lobogtatva buzdította a társait. Átismételtük az előző évből ismert dalainkat, közben kört alakítva meneteltünk és doboltunk. Hogy megkedveljék és hamar megjegyezzék új énekünket a gyerekek, egy másik csoportból bejött hozzánk egy óvó néni és gitárral kísérte a dalolást. Játszottunk „Adj király katonát” és katonás lovacskázós játékot. 
Készítettünk nemzeti színű pillangókat papírból, három különböző méretű lepkét összeragasztottunk, majd egy hurkapálcára rögzítettünk, és feldíszítettünk piros-fehér-zöld krepp papírral. Pénteken mindenki ünneplőbe öltözve, kokárdával a szíve felett érkezett óvodába. Felsorakoztunk a terem előtt és közösen a többi csoporttal, az elkészült pillangós „zászlókat” lobogtatva vonultunk be a rendezvényterembe. Jó hangulatú volt az ünneplés, mindenki csendben figyelte a műsort, bátran énekelte a dalokat és szavalta a verseket. 

Fényképek megtekinthetők itt

2016. február 29 - március 4.

Lassacskán beköszönt a tavasz, legalábbis mi már nagyon várjuk.

Ezen a héten az évszakokkal, az ébredező állatokkal foglalkoztunk. A gyerekek elég jól ismerik, gyakran játszuk az Es war eine Mutter kezdetű éneket, mégis jó ismételni, rögzíteni az évszaknevek német megfelelőit – mind felismerés (passzív) mind megnevezés (aktív) szinten. Képválogatás során gyakoroltunk, így nem csak a négy évszak neve ismétlődött, hanem különböző gyümölcsök, növények, tárgyak megnevezése is előkerült. Mindig örömként, sikerélményként élik meg a gyerekek, ha emlékeznek dolgokra, a játékban aktívan, lelkesen jelentkeznek.

Az ébredező természet élőlényei közül most a kisebb állatok köré csoportosultak játékaink, új énekünk, a heti mese. A háziállatok, vadon élő állatok megnevezése gyakran előfordul, ezért terveztem, hogy bővítsük szókincsünket a die Schnecke, der Schmetterling, der Marienkäfer, die Raupe, die Spinne kifejezésekkel. Ezek az állatok egyik szabadidős játékunk képanyagában is szerepelnek, így a gyakorláshoz felhasználtuk ezeket a képeket, amit majd a későbbiekben, a spontán játék során is lehet ismételni. Körjáték (Im tiefen Walde), „Mi változott meg?” játék segítségével ismerkedtünk az új szókészlettel. A gyakorláshoz, aktív szóhasználathoz jó alkalom volt vizuális tevékenységünk is: levél formára lehetett elkészíteni ezeket az apró állatokat, vegyes technikával. Munka közben vágtunk, ragasztottunk, rajzoltunk, fonalat tekertünk (csigaház), majd a levelet befestettük zöldre. Sokan választották, hogy mindegyik állatka képét elkészítik, még a kisebbek is. A tevékenykedés irányítása németül folyt, így rögzülhettek a schneiden, kleben, zeichnen, malen kifejezések is. Szép, mutatós tavaszi dísze lett az öltözőnknek.

A kis csigáról (Kleine Schnecke, kleine Schnecke, kricht hinauf) szóló éneket hoztam a héten a gyerekeknek, amely ölbeli játékként (felnőtt a gyerekekkel), vagy két gyermek esetében páros játékként játszható. Megszerették a gyerekek ezt a kis egyszerű éneket, hiszen a végéhez egy kis csiklandozás tartozik. A kicsiknek kimondottan tetszett, hogy játékidőben kicsit „kibérelhették” az óvó néni ölét.

Pénteken egy állatos mesével zártuk a hetet. Főszereplője a pókocska, aki a történet során, egy napja alkalmával sok-sok állattal találkozik. A gyerekek annyira beleélték magukat, hogy szó nélkül bekapcsolódtak a hangutánzó kifejezésekbe, olykor már a mese fonalát is elveszítve. A mesekönyv, a történet nálunk marad, így máskor is szeretném elmondani, esetleg feldolgozni bábozás, dramatizálás formájában.

2016. február 22-26.

A hét közepén a nagyokkal helyi járatú autóbusszal elutaztunk a Tudásközpontba. A kiránduláshoz kapcsolódott heti témánk: a közlekedés. Több érdekes könyvet mutattam a gyerekeknek, mely a közlekedésről szólt, összegyűjtöttem járművekről szóló verseket, meséket. Behoztam egy régi mesekönyvet, mely két barátról szól, akik azt beszélik meg, mivel utazzanak. Mesehallgatás közben egy kis feladatuk volt a gyerekeknek, meg kellett számolniuk, hányféle járművet hallottak a történetben. Ez alapot adott annak, hogy felsoroljuk milyen közlekedési eszközöket ismerünk és mikkel utaztunk már. Kedden elolvastam a gyerekeknek Hoppla meséiből azt a részt, mely a Tudásközpontról szól, azért, hogy másnap össze tudják kötni a kiránduláson látottakat a mesében elhangzottakkal. A szerdai utazást izgatottan várták a nagyok, élvezték a buszozást, séta közben pedig megbeszéltük mire kell figyelnünk ha gyalogosan közlekedünk. A Tudásközpontban miután leraktuk a kabátokat, megérkezett a kísérőnk, aki végigkalauzolt minket a hatalmas épületben. Rendkívül sok érdekességet hallottunk, láttunk, mindenkinek nagyon tetszett a Kaptár, ahol több mint 60 ezer darabból álló színes Zsolnay díszburkolat nyújt csodálatos látványt. Miután szép csendben végigjártuk a felnőtt könyvtár olvasótermeit, végre megérkeztünk a gyermekbirodalomba, ahol mindenki kedvére beszélhetett és keresgélhetett a rengeteg könyv között.  A hét második felében színes autókat készítettünk papírból, a fiúk tűzoltóautóra színezték a kivágott mintát, a lányok inkább virágos, szivecskés díszítést választottak. Az elkészült autókkal zenére „közlekedtünk” az autós szőnyegen. 

Fényképek itt

2016. február 15-19.

Folytattuk előző heti témánkat („Testrészek, érzékszervek”) - Hampelmann barátunkkal, németül.

Szerencsére számos szemléltető eszköz, zenés, mozgásos játék áll rendelkezésünkre, hogy ezt a szókincset átismételjük, az elfeledett szavakat újra megtanuljuk. Elsőként egy nagy filcből készült fej formára kerestük meg a hiányzó érzékszerveket: egy lány és egy fiú arc mosolygott ránk a játék végére. (Ismét tudatosan használhattuk az év elején tanult „Mädchen-Jungen” kifejezéseket.) A gyerekek nagyon jól megértették a szituációból a „Wie viel Augen/Nase/Mund u.s.w. haben wir?” kérdést, s ügyesen is válaszoltak rá. Egyik zenés játékunk segítségével bővítettük a testrészek körét, amikor már nem csak a fejen található érzékszervek neveivel ismerkedtünk. A gyakorlásra kitűnő játék a memória. Sokszor hangzik el egy-egy szó, amint a gyerekek próbálják a párokat megtalálni, s természetesen közben a figyelmüket, emlékezetüket is mozgósítaniuk kell. Mindig büszkék, ha a közös játék során sikerül begyűjteniük 1-2-3 párt. Péntekre oly mértékben ismerőssé váltak a tanult kifejezések, hogy egy szembekötős játék során már a gyerekeknek kellett megnevezniük, hogy melyik testrészüket simogatta meg Hampelmann.

Vizuális tevékenységként önarcképet készítettünk. Először egy ovális forma (tükör) szélét díszítettük ujjnyomattal: két színt választhattak a gyerekek, majd felváltva jobb és bal kézzel sormintaszerűen nyomdáztak az ujjaikkal. A nagyobbaknak eközben mondogattam a „rechte Hand – linke Hand” kifejezéseket. A festés megszáradása után mindenki lerajzolta önmagát: ki az arcát, ki teljes alakos képet – ezt a gyerekekre bíztam. Természetesen rajzolgatás közben is bőven akadt lehetőség a heti szókincs gyakorlására.

2016. február 8-12.

A hét témája: öltözködés, testrészek

Bár az időjárás nagyon enyhe volt ezen a héten, azért fontosnak tartottam, hogy beszélgessünk a gyerekekkel, mire kell figyelni a hideg téli napokban az öltözködés terén. Kihangsúlyoztuk, hogy milyen fontos a réteges öltözködés, a gyerekek ügyesen fel is sorolták, milyen ruhadarabokat kell felhúzni, hogy ne fázzunk. Jól illett ehhez a témához heti mesénk is: a „Didergő király”. A nagycsoportosok matematika foglalkozásának egyik feladata volt, hogy a látott ruhadarabok között melyik a nem oda illő, vagyis a kakukktojás. A játék során nagyon gyorsan reagált mindenki, hamar észrevették az eltérő ruhaneműt.

Az öltözködés témakört összekötöttem a testrészek megnevezésével, megbeszéltük, melyik ruhadarabot melyik testrészünkön viselünk. Egy nagy csomagolópapírra lefektettük Mátét, körberajzoltuk, majd „felöltöztettük”: megrajzoltuk a ruháit és kiszíneztük. Ez a móka nagyon tetszett mindenkinek, szívesen vettek rész a közös rajzolásban. (Fényképek itt)

Énekeltünk egy kedves és vicces testrészes dalt, közben végig mutogattuk az említett testrészeket. Lotti és Médi ehhez kapcsolódva elénekelt nekünk egy általuk ismert hasonló éneket is. Új mondókát is tanultunk a héten, melyben szintén a testrészeinket soroltuk fel. Hamar megkedvelték a gyerekek ezt a kis mondókát, többször mondogatták mosdózás és sorakozás alkalmával.

2016. február 1-5.

Csupa vidámság volt ez a hét: a farsang vége felé járunk, eljött a jelmezes mulatozás ideje, illetve február 2-án, kedden volt óvodánkban a Mackó-nap.

A gyerekek által igen kedvelt Mackó-napon mindenki elhozhatta egyik kedvenc plüss maciját, akik nálunk vendégeskedtek e jeles alkalommal. A reggelt „keresztelővel” indítottuk, minden bundás kapott egy nyakláncot gazdája jelével, amire ráírtuk a maci nevét. Igen változatos neveket találtak ki a gyerekek, de voltak mackó-druszák is. Délelőtt mindenki játszhatott a saját vagy társa macijával, vagy ha éppen nem voltak szolgálatban a medvék, akkor egy padon ülve, az erkélyajtón át kémlelték az éppen aktuális időjárást. 10 óra körül összepakoltunk, s elkövetkezett a közös játék ideje. Bemutatkoztak a mackók: elmondták nevüket és ha volt esetleg valami érdekes tudnivaló róluk, majd megtáncoltattuk kedvenceiket. Sajnálattal állapítottuk meg, hogy a medve jóslat szerint még tart a tél, mivel hétágra sütött a nap. No sebaj, jön még pénteken a maszkabál, akkor majd elűzzük a telet! A közös játék után kiültek macijaink a folyosóra, hogy az óvoda minden csoportja megnézhesse őket, amint körbesétálnak az oviban. S közben mi is útra keltünk: megnéztük a többi csoport mackó kiállítását. Ebédre Dóri által hozott málnaszörpöt ittunk, finomságként kekszet eszegettünk. Az ebéd utáni alvás ezen a napon kimondottan jól esett: macik és gazdáik együtt bújtak be a puha ágyikóba.

A hét többi napján egyre fokozódó izgalommal számoltuk: mennyit kell még aludni a jelmezes mulatságunkig. A gyerekek nagyon szeretnek maskarázni, hetek óta mesélik, hogy minek öltöznek majd be. A lányok természetesen kedvelik a szép ruhákat, annak minden féle variációját, a fiúknál kedvencek valamilyen küzdősport, rendvédelmi szervezet tagjai, illetve idén a Starwars figurák. Jelmezbemutató, közös tánc, fényképezkedés színesítette a péntek délelőttünket, s nem maradhatott el a sütemények, rágcsálnivalók elfogyasztása sem. Köszönünk minden finomságot! Körbesétáltunk az óvodában: megnéztük a többi jelmezest, s mi is megmutattuk magunkat más csoportoknak. Reméljük, ennyi vígasság, hangoskodás után már nem mer itt maradni sokáig a tél!

Fényképek a Mackó-napról és a Farsangról

2016. január 25-29.

Ezen a héten sok-sok teendőnk volt, mivel következő héten két fontos esemény is lesz és mind a kettőre készültünk.

A hét elején Mackó-napra hangolódtunk, beszélgettünk a medve-jóslatról, megismertük a macik fajtáit, szokásait, táplálkozásukat. Felelevenítettük a tavalyi „medve töprengése” versünket és meghallgattuk többször a medve-nótát, ami annyira tetszett a gyerekeknek, hogy a hét vége felé már maguktól énekelgették. Medvés dobozkákat készítettünk sajtos dobozból, melyeket tetszés szerint barna, vagy koala medvésre színeztek a gyerekek. Többen az általam készített minta alapján önállóan megrajzolták a maci arcát.
A hét második felében farsangoltunk kicsit. Laptopon vetítettem a gyerekeknek a mohácsi busójárásról egy kis videót, melyen jól látható a busók télűző hagyománya. A velencei és a riói karneválról pedig néhány érdekes színes képet nézhettek meg a gyerekek, majd ezt követően mindenki felpróbálhatott egy eredeti velencei maszkot. Igyekeztem egy kis karneváli hangulatot teremteni, eljátszottuk a szamba-stopot, mely minden évben nagy kedvence a gyerekeknek. A hangulat és a jókedv fokozódott, amikor elénekeltük új dalunkat (Ha jó a kedved…), melyet már többen ismertek. A hét utolsó napján kis bohóc sapkákat készítettünk színes kartonból. A díszítésnél új technikát alkalmaztunk, a csillámpor szórása, ragasztása annyira tetszett a gyerekeknek, hogy kérés nélkül, örömmel jött mindenki tevékenykedni. Az elkészült színes, csillogó sipkák az öltözőnket díszítik.

Fényképek megtekinthetők itt 

Februári programok

Február 1-én indul az iskolába készülő nagycsoportosok előkészítője.

Február 2. (kedd): Mackó nap

Hagyományainknak megfelelően hozzák el a gyerekek kedvenc macijukat, hogy együtt töltsük velük ezt a vidám napot!

Február 5-én, pénteken tartjuk farsangi mulatozásunkat, várjuk a szebbnél szebb jelmezbe öltözött gyerekeket!

Február 11. (csütörtök): a január 18-ra meghirdetett „Télűző móka” című műsor pótlása.

Február 17. (szerda): a középsős és nagycsoportos gyerekekkel megyünk Pécsre, a Bóbita Bábszínházba.

2016. január 18-22.

E heti tevékenységeink már a farsang jegyében teltek. (Vízkeresztkor beszélgettünk, hogy a „farsang” egy időszakot jelent, nem napot – s volt, aki erre emlékezett is.) Több újdonságot hoztam a gyerekeknek: ének, mondóka, tánc, amelyek mind kapcsolódtak a farsanghoz, illetve hasonló szókincs elsajátítására adott lehetőséget.

Alap játékszituációnkat a „Ha, ha, ha, die Kinder kommen” kezdetű ének adta: a gyerekek és jelmezbe öltözött társaik vendégségbe jönnek hozzánk. (Maga az ének könnyen megtanulható, refrénszerű ismétlődő szövege, fülbemászó dallama van, s vidám utánzó mozgás kapcsolódik hozzá.) A vendégeket illik megkínálni valami finomságokkal: megterítettük az asztalt (átismételtük e szókincset, méghozzá jelzős szerkezeteket használva, pl. „blauer Becher”, „großer Teller”) majd előkerültek finom enni és innivalók. Egy szortírozós játék során gyakoroltuk a különböző élelmiszerek neveit, illetve az „essen” és „trinken” igéket, melyeket egy tányér és egy pohár jelképezett. Péntekre az egész héten gyakorolt szókincshez kapcsolódó képes kártyákat készítettem, s ezek segítségével egyszerű (alany-állítmány-tárgy) mondatokat tudtunk összeállítani. Voltak olyan nagycsoportosok, akik a szimbólumokat használva el tudták pl. mondani: „Die Kinder essen Schokolade”. Bizony meg is tapsoltuk az ilyen ügyes megnyilvánulásokat!

Farsangi mulatság elengedhetetlen tánc nélkül. Ezen a héten egy szép, egyszerű dallamvilágú, baranyai (babarci) eredetű keringő zenére tanultunk meg egy mozdulatsort. A tánc térformája már egy kicsit több figyelmet igényel: két körben állva (külső és belső kör) alkotunk párokat, ahol a dallam végén a belső kör mindig egyel jobbra lép, így újabb táncos párok alakulnak a következő strófára. Olyan könnyedén és szívesen táncoltak a gyerekek, hogy pénteken felbátorodtam és kipróbáltuk ezt a térformát. A nagycsoportosokat állítottam belülre, akik rövid idő után szépen begyakorolták a jobbra lépés, párcsere mozzanatát. Már most, a tanulás elején látszik, hogy ez a zene és tánc a gyerekek egyik kedvence lesz.

Vizuális tevékenységeinkhez is farsangi jelképeket használtunk. Bohóc masnit pöttyöztünk dugónyomattal, méghozzá kétoldalasan, a folyosó végi üvegablak díszítéseként. Miután megszáradt az egyik oldal, átlátszó műanyag lapra helyezve átvilágítottuk a papírt, hogy pontosan oda kerüljenek a másik oldal pöttyei is, ahova az első alkalommal nyomdáztak a gyerekek. Érdekes fény-árnyék játék született ebből az alkalomból.

Az öltözőnkbe színes krepp-papír golyókkal díszített szemüveget készítettünk. Kitartó, apró ujjmozdulatokra volt szükség a díszítő elemek elkészítéséhez, de erre minden gyerek, még a legkisebbek is szívesen vállalkoztak.

2016. január 11-15.

„Szállongó hópihék”

Az előző hét időjárása igen változatos volt, többféle csapadékformát is megfigyelhettek a gyerekek. Láthattunk esőt, ónos esőt, havat, melyek mind kapcsolódtak e heti témánkhoz. Beszélgettünk a víz körforgásáról és halmazállapotairól. Kértem a gyerekeket, hogy hozzanak otthonról időjárásról szóló könyveket. Érekezett is egy remek könyv, amiben több olyan színes ábrát is találtam, mely kapcsolódott a témánkhoz. Korábbi tapasztalatok azt mutatták, hogy a gyerekek nagyon kedvelik a projektoros vetítést, ezért úgy gondoltam, nem csak képekben, hanem egy kis filmen is bemutatom nekik a víz körforgásának történetét. Mivel a film pár perces volt csak, és sok-sok érdekességet láttak és hallottak benne a gyerekek, így a kicsik figyelmét ugyanúgy lekötötte, mint a nagyokét. Másnap egy verses mese elmondásával és filc ábrák segítségével közösen elmeséltük a víz körforgását.

Vizuális foglalkozás alkalmával „Felhőmobilt” készítettünk, melyet forgatva a négy oldalán lévő ábrák segítségével a gyerekek egyedül is könnyen el tudták mondani, hogyan lesz a felhőből eső, az eső hogy folyik a tengerbe, majd a nap hatásásra a tengervízből újra felhő.

Szerdán, amíg a kicsik sószobában voltak, a nagyokkal éredekes kísérleteket végeztünk a vízzel, illetve annak szilárd állapotú formájával. Mindenki kapott egy jégkockát, melyre szívószállal levegőt fújtunk és azt vettük észre, hogy kis idő múlva lyuk keletkezett a jégen. Ezután megnéztük hogyan változik a hőérzetünk jéghideg és meleg víz hatására. Három tálba töltöttünk vizet: az egyikbe meleget a másikba langyosat a harmadikba jéghideget (még jégkockát is dobtunk bele). Először a bátor jelentkező a két szélsőbe tette a kezét, melyekbe a jéghideg és a meleg víz volt, majd pár másodperc múlva a langyosba, azt tapasztalta, hogy amelyik keze a hideg vízben volt, az melegnek érezte a langyos vizet, amelyik a melegben, az hidegebbnek. Természetesen a végére mindenki felbátorodott és jelentkezett a kísérletre. Hogy a kicsik se maradjanak ki a jeges mókából, egy virágformákat készítő jégkockatartóba vizet töltöttünk és a virágok közepébe madzagot tettünk. Másnap, mikor megfagyott a jég, az akasztójánál fogva feltettük egy ágra a „jégvirágokat” és közösen figyeltük meg, hogyan olvadnak el.

A héten még megismerkedtünk egy mesebeli  kis Hótündérrel és egy téli versikét is tanultunk. Játszottunk „Pingvinek a jégen” játékot zenére, melynél rendkívül élvezték a gyerekek, hogy az egyre „olvadó jégtáblán” (egy lepedőt hajtottam a lábuk alatt egyre kisebbre) kellett összekapaszkodva egyensúlyozniuk. 

Fényképek megtekinthetők itt

2016. január 4-8.

A két hetes téli szünet, pihenés után jó volt újra találkozni, mesélni, kivel mi történt ebben az ünnepi időszakban.

Ezen az első héten még a karácsony eseményeihez kapcsolódtak témáink: beszélgettünk újévi népszokásokról, jókívánságokról, megemlékeztünk Vízkereszt ünnepéről. Segítségünkre volt Gryllus Vilmos Beköszöntő c. éneke, melyet a hét végére már szinte meg is tanultunk. Örömteli volt, hogy egyik nagycsoportosunk a sok-sok tárgyi újévi jókívánság mellett azt fogalmazta meg, hogy „mindig maradjon a szeretet köztünk”. Mit is lehetne erre mondani? Teljesüljön e 7 éves gyermek szép gondolata a 2016-os évben!

Az otthon töltött időről beszélgettünk szóban, megjelenítettük rajzban. Hoztam a gyerekeknek karácsonyi csomagolópapírt, ennek formáit (karácsonyfa, ajándék) felhasználhatták rajzaikban. A szépítésre, befejezésre több nap is a gyerekek rendelkezésére állt, így igazán szép munkák születtek. A kész képeket pénteken néztük meg közösen, ekkor volt lehetőség az átélt élmények elmesélésére.

Szerettünk volna január 6-án elsétálni a Városházához Betlehem nézőbe, de ez a zord időjárás miatt elmaradt. Másik nap sem jutottunk el, így vershallgatás formájában (József Attila: Betlehemi királyok), illetve a matematika foglalkozás kerettörténetében emlékeztünk meg a Háromkirályokról. Boldizsárunk nekünk is van: őt névnapján, Armit pedig szülinapján köszöntöttük ezen a szerdai napon

A gyerekek emlékeztek, hogy tavaly ilyenkor tanultuk a Komatálat hoztam kezdetű játékot. Közkívánatra összeszedtük, hogy milyen finomságok kerüljenek a komatálba (kalács, tojás, dió, alma, kolbász, hmm …) s ismét játszottuk ezt a vendégeskedős játékot. Dallam, szöveg, játékszabály – egyik felelevenítése sem okozott gondot a gyerekeknek.