A hét első felében tovább folytattuk a már elkezdett „Tavasz” témakörünket, csütörtökön, pénteken következő ünnepünkről (március 15.) beszélgettünk.
Was bringt der Frühling uns? Sonnenschein, linde Lüfte, Blumen, feine Düfte, frisches Grün … und Freude.
„Tanzen wir im Frühlingskleid, lustig sind wir heute,
Frühlingszeit, schöne Zeit, Frühling bringt uns Freude.“
Unser Hampelmann hat ein schönes Kleid mir Blumen bekommen und wir sind mit ihm während des Liedes im Raum rundherum gegangen. Wir denken, wir bekommen von dem Frühling nicht nur Freude, sondern Freunde. Wir haben gespielt: wir bilden einen „Freund“ Kranz.
Szerdán került sor ismét egy Hangoló előadásra, mely témája jól illett évszakunkhoz, ugyanis a fák növekedéséről, fajtáiról, hasznosságáról volt szó. Nagyon tetszett a gyerekeknek az egyik „főszereplő”, a Fakopáncs. Élvezettel nézték, amint sorra szedi ki a fákból a farontó kukacokat. Érdekes játék volt, ahogy a bekötött szemű gyerekeknek ki kellett találniuk tapintás alapján, hogy milyen tárgy van a kezükben, s az vajon fából készült-e. A hallgatóság nagyon fegyelmezetten figyelte az éppen soron lévő gyereket, nem árulták el a megoldást. A műsor végén megtanultuk a harkályról szóló éneket, s a gyermeket közelről is találkozhattak az esztétikus bábbal.
A hét második felében az 1848/49-es szabadságharcról és hazánkról, Magyarországról beszélgettünk.
Talán sokan felteszik a kérdést, mit tudhat egy óvodás a történelmünkről?
Beszélgetéseink során mi igyekeztünk azt a gondolatsort követni, hogy amikor megszülettünk, akkor nem csak egy család tagja lettünk, hanem egy másik közösséghez, Magyarországhoz is tartozunk. Abban a szabadságharcban, amelyre most emlékezünk, sok-sok ember adta életét hazánkért – az ő tiszteletükre tűzünk kokárdát. Szerencsére ma Magyarországon béke van, de nem szabad megfeledkezni arról, hogy ez nem mindig volt így.
Igyekeztünk egybegyűjteni élményeinket, ismereteinket kis hazánkról: hoztam a gyerekeknek földgömböt (mekkora is ez az ország az egész Földhöz képest?), térképet. Szinte minden kisgyerekből feltörtek emlékek, ahogy „térképészés” közben néztük a Balatont, a Dunát, fővárosunkat, Budapestet, lakóhelyünk környékét, Pécset. Többeknek van „messzi” mamája, megmutattuk, mennyit kell utazni, hogy odaérjenek, ahol a mama lakik.
Pénteken fényképeket vetítettem szabadságharc korabeli lovas katonákról, öltözetekről, valamint a Dunáról, Budapestről, Pécsről, Kozármislenyről. Megismerkedtünk hazánk nemzeti jelképeivel: a nemzeti színű zászlóval, s a címerrel. Összevasalható gyöngyből kokárda formát készítettünk.
Beszélgetéseink közepette mondogattuk Drégely László: Pereg a dob című versét, valamint énekeltük a Nincs szebb a világnál kezdetű dalt.
Fényképek megtekinthetők itt
