Boldog Karácsonyt 
és örömteli új esztendőt kívánunk 

minden kedves Olvasónknak!

2014. december

December – csupa-csupa izgalom, várakozás, öröm, ünnep.

Így volt ez az Őzike csoportban is. Már november utolsó hetében elkészítettük az évzáró hónap naptárját, s láttuk, mennyi érdekes esemény vár ránk. Összeállítottuk adventi koszorúnkat is, az idén hagyományos lila-rózsaszín gyertyákkal. Beszélgettünk a színek szimbolikájáról: a lila az elcsendesülés, befelé figyelés, várakozás színe, a rózsaszín az örömé. Hétfőnként izgalommal gyújtottunk meg mindig egyel több gyertyát.

December első hete a Mikulásvárás jegyében telt. Mint minden évben, idén is kedveskedtünk a gyerekeknek műsorral, amit az óvó nénik tanultak, mutattak be. A „Sürgős levél” című történet szerint a Mikulás minden kívánságot tud teljesíteni, még azt is, ha valaki havat kér tőle. Úgy látszik, nekünk nem jutott eszünkbe olyan ötlet, mint a mesebeli Sárikáé, ettől függetlenül december 5-én ellátogatott hozzánk a Nagyszakállú. Ezen a napon természetes az izgalom, mindig felfokozott hangulatban múlnak a percek, ám reggeli után elcsendesedve, énekelve vártuk, hogy hozzánk is bekopogjon a Mikulás. Ki-ki megszeppenve, nyílt örömmel, olykor „nagyosan”, hitetlenkedve élte át ezeket a perceket. Balázska önálló énekkel is készült, amit bátran mutatott be mindannyiunknak. Mikulás nem érkezett üres kézzel, a gyerekek örömmel vették át tőle a kapott ajándékot.

A hónap során folyamatosan díszítgettük a termünket, öltözőnket, készítgettük a szívünket karácsonyra. A betlehemi történetet sokat ismerték, versek, énekek, mesék által igyekeztünk átérezni, hogy milyen nagy ajándék nekünk a kis Jézus születése. Ajándékot nem csak kapni, adni is öröm: mi is gondoltunk szeretteinkre, titokban apró kedvességgel, illatzsák barkácsolásával készültünk. Textilre nyomdáztak a gyerekek, majd az összevarrt zsákocskát karácsonyi illattal töltöttük meg: egy kis gyümölcstea, fahéj, szegfűszeg, illóolaj volt a recept.

Mire szalag, csomagolás, üdvözlőkártya került az ajándékokra, már el is érkezett az ovis karácsonyozás napja. Mindenki ünneplőben, várakozással eltelve jött, csodálattal figyelte a feldíszített karácsonyfát. Mária és Jézus mellől még hiányzott a kisded, ám miután minden kisgyerek megérkezett, kimentünk a mosdóba csinosítani magunkat. Igyekeztünk csendben készülődni, hogy észrevegyük, mikor csengetnek az angyalok, jelezve a kis Jézus születését. Rövid időn belül már szólt is a csengő: „Pásztorok keljünk fel, hamar induljunk el!” A csoportszobában gyertyafény, csillagszóró, sok-sok ajándék várt a gyerekekre. Közösen énekeltünk, verset mondtunk, majd megnéztük, mit rejtenek a csomagok. Örömteli, önfeledt játék következett. Kívánjuk, hogy ilyen szép napokkal teli új esztendőjük legyen a mi őzgidáinknak!

Fényképeink:

- a Mikulás műsorról

- nálunk járt a Mikulás

- az ajándékkészítés pillanatai

- karácsony az Őzike csoportban

2014. november 17-21.

A hét témája:  A tűz az ember barátja

Tüzes hetünk előzménye a múlt heti lámpás felvonulás volt, ennek kapcsán kezdtünk el beszélgetni a tűzről. Rengeteg információ hangzott el e témakörben a hét elején. Elmeséltem a tűz kialakulásának történetét, majd megbeszéltük mivel gyújtottak tüzet régen az emberek és mivel napjainkban. Szó volt a tűz szerepéről és jelentőségéről életünkben, a tűz és az ember kapcsolatáról. Mikor barát a tűz és mikor ellenség? Beszélgettünk a tűzgyújtás technikáiról, szabályairól és a tűzoltás lehetséges formáiról. Végeztünk egy aprócska kísérletet a tűzzel, megnézhették a gyerekek mi történik ha meggyújtunk egy mécsest, majd letakarjuk egy üvegpohárral. A gyerekeknek nagyon tetszett a “varázslat”, érdeklődve figyelték a bemutatót. Megbeszéltük miért aludt el a láng, és mi szükséges ahhoz, hogy égjen a tűz. Játszottunk egy új játékot a “Lámpagyújtogatót”, amit örömmel fogadtak a gyerekek és nagyon ügyesek voltak benne. A játék úgy zajlott, hogy körbe ültek a gyerekek, ők voltak a “lámpások”. Egy kiválasztott gyermek a “lámpagyújtó”, neki az volt a feladata, hogy a kosárban összekevert szalagok közül, bekötött szemmel kiválassza a tüzet szimbolizálókat (ezek a többitől eltérő tapintásúak), majd megkeresse a lámpásokat és a tüzet szimbolizáló szalag átadásával “meggyújtsa” azokat. A lámpás felállt, ha megfelelő szalagot kapott. A cél az volt, hogy minél több lámpásban “gyúljon ki a fény”. Eljátszottuk a már ismert “Tüzet viszek...” énekes körjátékot is. Egy nagyon aranyos új mesével ismerkedtek meg a gyerekek a héten, Fésűs Éva: A rakoncátlan lángocska,  mely egy kis láng érdekes és tanulságos történetét írja le. Ehhez kapcsolódott ábrázolásos feladatunk, egy papíról készült kis kemencét ujjfestéses technikával kidíszítettünk, majd egy papírlapra tüzet festettünk (szintén ujjal), amit mozgatva a kemencénkben “tüzet raktunk”. Rendkívül tetszett a gyerekeknek a kemencekészítés, önként és nagy örömmel jöttek festeni. A tüzes témakörhöz kapcsolódva a héten új versikénk, Sebők Éva: Tűzmanó című verse, amit naponta többször elmondtunk. Az ember és a tűz kapcsolatánál megemlítettük az indiánok tűz körüli táncát, a tábortűz szerepét és jelentőségét. Eljátszottuk mindenki nagy kedvencét, a Veronika zeneprojekt – Indiánok és cowboyok táncát, valamint “Apache” zenére indián varázslókká változtunk. A heti tornánkon futásos és karika gyakorlatokat végeztünk, melynek zárásaként tüzes és indiános játékokat játszottunk. 

Néhány fénykép a "kemence készítésről"

2014. november 3-14: Márton nap az óvodában

Az őszi szünet utáni időszak Márton napi készülődéssel telt, illetve november 11-én maga az ünnep került előtérbe.

A nagyobb gyerekek emlékeztek a tavalyi élményeikre, énekeinkre, el is tudták mesélni, hogy mi történik ezekben a napokban. Mesekönyv segítségével felelevenítettük Márton életének főbb eseményeit, igyekeztünk kiemelni a segítőkészséget, jószívűséget, a libaólba való elbújás eseményénél a szerénységet. A történethez kapcsolódóan beszélgettünk a liba és kacsa közti különbségekről, hasonlóságokról, illetve általában a madarak főbb jellemzőiről. Egész héten lehetőségük volt a gyerekeknek az ünnephez tartozó képek kiszínezésére, volt egyszerűbb és munkaigényesebb is. Nem maradhatott el a lámpások barkácsolása sem: ebben az évben vékony fémlemezből készítettük, amelyeket térképtűvel lyukasztgattak ki a gyerekek úgy, hogy csillag formát alkossanak az apró lyukak. A mintadarab láttán mindenki szívesen jött a munkálatokhoz, senkit sem kellett külön invitálni. A közös énekelgetés közben kipróbáltuk a már elkészült lámpásokat – tetszetős hangulatot teremtve ezzel. Átismételtük a tavaly tanult dalokat, majd idén egy új, libás éneket tanultunk: Wulle, wulle Gänschen. Eljátszottuk a mozgásos-zenés játékaink közül a „Róka és libák” játékot: a nagyobbak örömmel vették (élvezték a félelem-megmenekülés érzésének ilyen módon való átélését), a kisebbek közül volt, aki megijedt a rókát imitáló, kissé félelmetesnek tűnő zene hallatán.

November 11-én, Márton napján másként kezdődött a nap: együtt fogyasztottuk el a kakaós-kalácsos reggelit, közben Mártonról beszélgettünk, róla szóló énekeket hallgattunk. Az asztalra a meggyújtott mécsesek kerültek, meleg fényt árasztva a csoportra. A délelőtt folyamán elmentünk a többi csoporttal együtt a rendezvényterembe, ahol megtekinthettük a méhecskések műsorát, majd közös tánc, játék zárta az együttlétet. Igen érdekes élmény volt látni, miként ünnepel az óvoda apraja-nagyja, közel 250-300 gyerek. A csoportunkba visszafelé vezető úton tettünk egy kis kitérőt a földszint felé: működő lámpásokkal, énekelve emlékeztünk meg Szent Mártonról. Aki tudott, a napot záró lámpásos felvonulásra is eljött: itt már igazi, esti félhomályban világítottak mécseseink. A szülők-óvódások-testvérek alkotta menet körbeölelte az óvodát. Visszaérkezve az udvarra közös énekkel, tánccal, pogácsázással, beszélgetéssel fejeződött be az ünnep. Köszönjük a szülők által sütött finomságokat!

A hét hátralévő napjaiban megnéztük a frissen készült fényképeket (a gyerekek mindig szeretik látni magukat vetítés közben!), akinek kedve volt, lerajzolhatta élményeit, illetve közös tablót készítettünk emlékképpen. 

Fényképek megtekinthetők itt

Szeptemberi-októberi énekek, versek

Kovács Barbara: Levél a szélben

Egy huncut szélgyerek,

Falevelet kergetett.

Össze-vissza kavarta,

Feldobálta magasra.

Rászórta  a fejemre,

Leráztam én nevetve.

Feldobáltam fel az égbe,

Kapaszkodjon meg a szélbe.

Mentovics Éva: Szőlő

Októberben szüretelünk,

szőlőt szedünk, nem henyélünk.

Egy-egy fürtön sok kis bogyó,

finom, édes, a mustja is jó.

Énekek kottái megtekinthetők itt

2014. október 13-17.

A hét témája:  Vitamin-hét

Ezen a héten a vitamin-napok keretében a zöldségeké és a gyümölcsöké volt a főszerep.  Célunk az volt, hogy a gyermekek minél több ismeretet szerezzenek a zöldségekről, gyümölcsökről, játékos formában ismerkedjenek azok fajtáival, ízével, változatos felhasználási módjaival.  Hétfőn beszélgettünk a zöldségekről, formájukról, színükről, ízükről, a növények részeiről, melyik hol terem. Ellátogattunk a közeli zöldségeshez,  ahol közösen vásároltuk meg a csalamádéhoz szükséges alapanyagokat. A gyerekek segítettek kiválasztani a megfelelő zöldségeket, szenügyrevették, megtapintották, megnevezték őket. A számukra ismeretlen zöldségek megnevezésével bővült szókincsük (pl.: patiszon, sárgaborsó, zeller), lehetőségük nyílt a termények összehasonlítására, a  különböző tulajdonságok megtapasztalására (pl. kicsi-nagy, érett-éretlen, kemény-puha, stb.). Ismereteket szereztek a zöldségek árusítása (mérés, eladás) és megvásárlása terén.  Kedden megbeszéltük melyik zöldséggel mi a teendő, majd nekiláttunk a csalamádékészítésnek. A kicsik segítettek megmosni a zöldségeket, a puhábbakat műanyag késekkel szeletelték. A nagyobbak felszelték a paprikát, segédkeztek a répa, káposzta reszelésénél. Munka közben kóstolgatták a nyers zöldségeket. Majd elkészítettük a csalamádé “levét”, előtte szaglás és ízlelés alapján kitalálhatták, milyen fűszerekkel ízesítünk. Nagyon tetszett a gyerekeknek a “végeredmény”, a sok színes csalamádéval teli üveg. Szerdán gyümölcsökkel ismerkedtünk, megtapogattuk a formájukat, megkülönböztettük őket színük, nagyságuk alapján. Eljátszottuk a “Hej a sályi piacon” című énekes játékot, majd a “varázsalmánkat” körbeadtuk zenére, s mikor megállt a zene, akinél volt az alma, mondott egy gyümölcsnevet. Gyümölcsnapunkon a középsősök és a nagyok egy érdekes méhészeti előadáson vettek részt, ezalatt a kicsikkel elkezdtük a gyümölcssalátakészítést. Megmostuk, megpucoltuk a gyümölcsöket, a szőlőt ügyesen leszemezgették, a puhább gyümölcsöket összevágták. Mikor megérkeztek a többiek, közösen folytattuk a munkálatokat, összeszeleteltük a többi gyümölcsöt is, majd összekevertük az alapanyagokat, végül megízesítettük a salátákat. Készült nagyon finom mézes és krémes joghurtos, mindkét saláta ebéd utáni desszertként el is fogyott. Salátakészítés közben többször elmondtuk közösen új versünket: Mentovics Éva: Szőlő című rövid versikéjét. A hét utolsó napján eljátszottuk fakanálbábokkal Benedek Elek: Szóló szőlő, mosolygó alma és csengő barack című meséjét. Élvezettel hallgatták a gyerekek a mesét, örömmel vettek részt a bábozásban. Festettünk dugónyomattal gyümölcsöket, a színpompás alkotásokban egész héten gyönyörködhettünk.

Fényképek megtekinthetők itt

2014. október 6-10.

Egyik érdekes esemény követi a másikat az Őzike csoportban: ezen a héten az Árpád-tetőn lévő Erdei iskolában jártunk a középsősökkel, nagycsoportosokkal.

Régi tervünk teljesült azzal, hogy szakember segítségével túrázzunk az erdőben. Gábor bácsi tényleg sok érdekességet mesélt nekünk az erdő élővilágáról, nem volt olyan kérdés, hogy ne tudott volna rá válaszolni. Kb. 2 km-es utat tettünk meg, a gyerekeknek még a végén is volt energiájuk szaladgálni, csacsogni. A túra során sok-sok érdekességet láttunk (lsd. fényképek), élveztük az erdő színeit, hangjait, a levegő tisztaságát.

Ez az élmény ihlette a hét többi napjait is:

- főiskolai hallgatónk, Adél hozott a gyerekeknek egy új éneket: Der Herbst, der Herbst, der Herbst ist da

- ismételtük, újra játszottuk évszakos (Es war eine Mutter) és az erdőhöz illő (Im tiefen Wald) énekeinket. Ez utóbbi jó alkalom volt az „Állatok” témakör szókincsének felfrissítésére. Éneklés során két részre osztottuk a gyerekeket: megpróbáltuk összekapcsolni, együtt hangoztatni a ritmust és az egyenletes lüktetést.

- őszi képet készítettünk: a lepréselt falevelek erezetét, körvonalát átsatíroztuk fénymásoló papírra zsírkréta segítségével. A használt színek neveit németül mondogattuk.

A hétfői testnevelést (a tornaterem foglaltsága miatt) a játszótéren tartottuk. Vittünk magunkkal szalagokat, kisebb eszközöket, s a játszótéri mászókák bevonásával alakítottuk a torna helyünket. Érdekes volt ez a helyszín, élvezték a gyerekek. (Pl. az egész terület körbefutása kellő állóképességet, kitartást igényelt.)

Fényképek megtekinthetők itt

2014. szeptember 29-október 3.

A hét témája: Meséltünk, zenéltünk

1859. szeptember 30-án született Benedek Elek, az egyik leghíresebb magyar meseíró, népmesegyűjtő. Ennek kapcsán a hét első két napján, a népmeséé volt a főszerep. Kedden a „nagy mesemondó” születésnapján ünnepeltük A Magyar Népmese Napját. 

Óvodánkban több mesés program is zajlott, ezt a napot a mese töltötte be. Óvodai közös szervezés keretében az udvaron „Hétpróbás” játékok zajlottak, melyen minden kis óvodás részt vett. Hét játékhelyszínen várták a gyerekeket a meseszereplőnek öltözött óvó nénik, azok a kicsik, akik ügyesen teljesítették az egyes feladatokat, pecsétet kaptak, akik mind a „hét próbát kiállták” jutalomban részesültek. Rendkívül jó hangulatú, kellemes délelőtt volt, mind a gyermekek, mind a nevelők számára.

A hét elején megkértük a gyerekeket, hogy hozzanak otthonról olyan könyveket, amelyekben magyar népmesék vannak. Rengeteg szép mesekönyv érkezett a hét folyamán, ezekből válogattunk a délutáni pihenéshez meséket. A délelőtti meseolvasásnál kicsit visszanyúltam gyerekkori élményeimhez, egyik kedvenc Benedek Elek mesémet olvastam a gyerekeknek, „A Hajnal”-t, melyben királylányok és sárkányok szerepelnek, így a lányok és a fiúk is örömmel hallgatták.

A hét második felét a zene töltötte be, hisz október 1-jén a Zene Világnapját ünnepeltük. Beszélgettünk a zene fontosságáról, az életünkben betöltött szerepéről, az éneklés és a zenélés örömét hangszeres játékokkal és dalolással éltük át. Mindenki elmondta mi a kedvenc dala, amit aztán közösen elénekeltünk. Játszottunk dallamfelismerőt, furulyán megszólaltattam dalokat, amit a gyerekek ügyesen kitaláltak. Meghallgattuk Kodály Zoltán: Háry János című művéből a Bécsi harangjátékot, ennek kapcsán megbeszéltük hol láthatunk harangokat. Ehhez kapcsolódott a mesehallgatás is, Bartos Erika: Hoppla meséi – Vendégségben Pécs városában kötetéből a Harangok című részt olvastam a gyerekeknek, közben nézegették a könyv gyönyörű színes képeit. Ismerkedtünk a hangszerekkel, megfigyeltük kinek van a „legjobb füle”, komolyzenei művekből kellett hangszereket felismerni. Alakítottunk egy nagy zenekart, mindenki választott hangszert magának én voltam a karmester, a gyerekek figyelték a kezemet, jelzésre gyorsan-lassan, illetve hangosan-halkan játszottak. Egy kicsit összekötöttük a mozgást is a zenével, körbe álltunk, ha lassan játszottam a dallamot a furulyán, lassan jártak körbe a gyerekek, ha gyorsítottam, ők is gyorsabban mentek, ha magas hangot hallottak lábujjhegyen jártak, ha mélyet akkor guggolva törpejárásban mendegéltek. Készítettünk csodás „hangszerfát”, mindenki kapott két lapot, egyiken hangszerek voltak, ezeket kedvük és ízlésük szerint kiszínezték, ezután kivágták, majd a másik lapon lévő fára ragasztották. Az elkészült szebbnél-szebb műveket az öltözőbe kitettük, gyönyörködhetnek bennük a szülők is! 

Fényképek megtekinthetők itt

2014. szeptember 22-26.

Az első ismerkedős, beszoktatós időszak után ezen a héten vendégségbe jött hozzánk Hampelmann barátunk. A gyerekek igen kedvelik, amikor vele játszhatunk, most a legkisebb, új gyerekeknek meséltünk arról, hogy honnan is érkezett németül beszélő játszótársunk.

- átismételtük a már ismert köszönésformákat, bemutatkozó dialógust („Wer bist du? – Ich bin …” Frage-Antwort)

Ehhez kapcsolódott a népszerű Hatschi-patschi játék: valakinél elbújik a Hampelmann, akit meg kell keresnie az egyik gyereknek a tanult kérdést feltéve, majd a sikeres megtalálás után egy körön át megkergeti Hampelmann az őt észrevevő gyermeket

- tanultunk egy új köszönős éneket: Hallo, hallo, schön, dass du da bist

- ismételtük, tanítgattuk új ovisainknak a jeleket – németül

Vajon mivel, hogyan érkezett hozzánk Hampelmann a messzi Németországból? Összekapcsoltuk az előző ismerkedős témát a közlekedés témakörrel: énekek, mondókák által, mozgásos játékokba beépítve gyakoroltuk a legismertebb közlekedési eszközök neveit. Lefestettük Németország és Magyarország zászlóit, majd összekötöttük a két országot sínekkel, utakkal, folyóval, s a lehetséges utazó alkalmatosságok képeivel. Igazi térképet is nézegettünk, hiszen a Duna mentén hajóval is lehet utazni Németországból Magyarországra.

Szeptemberben igen sok szülinaposunk van, mindig előkerül egy-egy tavalyi, kedvelt ének a köszöntések során. Az éneklést körjáték is követi: szívesen játszunk, ismételünk az eddigi repertoárból („Was machen wir so gerne hier im Kreis?”, „Ich bin ein kleine Hexe”, „Es fliegt ein Vogel”)

2014. szeptember 15-19.

A hét témája: Ősz szele zümmög

Beszélgettünk a gyerekekkel az évszakokról, melyiknek mik a jellemzői, milyen az időjárása. Ezután egy játék keretén belül is átismételtük az elhangzottakat. A földre helyeztünk négy különböző színű hullahopp karikát, melyek a négy évszakot szimbolizálták, a gyerekek húztak egy-egy kártyát, amiken az egyes évszakokhoz kötődő időjárási jellemző, vagy tevékenység, vagy ünnep volt látható. Először elmondták mi szerepel a kártyájukon, majd a megfelelő évszak-karikába kellett behelyezniük a lapokat. Majd megbeszéltük, hogy  szeptemberrel beköszöntött az ősz, sajnos ilyenkor hűvösebbre fordul az idő, esik az eső (mostanában túl sokat is) és  fúj  a szél. Utánoztuk a szelet, milyen ha csak kis szellő fújdogál, és milyen ha viharos erős szél süvít. Ennek kapcsán új szavakkal ismerkedtünk meg, pl. : szellő, fuvallat, forgó szél, szélforgó, szélvihar. Megbeszéltük mi történik a természetben ha fúj a szél, mi az amit könnyebben felkap és mit fúj el nehezebben. Kísérleteztünk, körbeálltak a gyerekek egy asztalt, elször egy lufit, aztán egy vattapamacsot, majd egy parafadugót és végül egy diót próbáltak meg elfújni. Megállapítottuk, hogy melyiket volt a legkönnyebb és melyiket a legnehezebb elfújni és miért. Ezután a „Veronika” zeneprojekt egyik elemét a „Lufifújót” játszottuk: emelkedő zenei hangra beszívtuk a levegőt, mélyülőre kifújtuk, a mókás a játékban az volt, hogy egyre hosszabb ideig kellett beszívni és bent tartani a levegőt, majd hirtelen gyorsan kifújni. Nagyon élvezték a gyerekek, ez lett a hét kedvenc játéka.

A héten még beszélgettünk arról is, hogy ősszel ahogy változik a természet a fák szép zöld levelei megsárgulnak, megbarnulna, lehullanak és a szél elfújja őket. Ehhez kapcsolódóan egy új versikét is megtanultunk, Kovács Barbara: Levél a szélben című versét. Eljátszottuk, hogy fák vagyunk és egy falevél maradt csak az águnkon, azt táncoltattuk Gryllus Vilmos: Őszi szél című zenéjére. Mesehallgatás során Fésűs Éva: A mező és a szélfiúcska című meséje hangzott el. Minden nap tornáztunk picit a „Fújja a szél a fákat…” és a „Sim-sum fúj a szél…” kezdetű mondókákra. Színes papírból készítettünk papírsárkányt, mindenki kiválaszthatta a neki legjobban tetsző papírt, majd levélforma lukasztóval előre elkészített színes faleveleket ragasztgattunk a papírsárkányunk szélére. Ügyelni kellett arra, hogy szép sormintát ragasszunk, egy nagy egy kicsi falevél felragasztásával. Az elkészült papírsárkányokat a játszótéren mindenki megröptette, nagyon élvezték a gyerekek, boldogan szaladgáltak a jó időben. 

Fényképek megtekinthetők itt

2014. szeptember

Csanádi Imre:

Búcsúzva köszöntő

Szállj, szállj,

ökörnyál,

jön az ősz,

megy a nyár,-

megy a nyár, a nevetős,

komolykodva jön az ősz,

csillámló derekkel,

sárga levelekkel,

szőlővel, mosolygóval,

fűre koccanó dióval.

Elszállt a nyár, jött a színekben, finomságokban gazdag ősz, és mi újult erővel indultunk neki a 2014/15-ös tanévnek.

A szeptembert 28 őzikéssel kezdtük, akikből 24-en már tavaly is csoportunk tagjai voltak. Két kistestvér érkezett újonnan: Dorka és Molli. Másik két kis beszokósunk, Petra és Tomi családból jöttek. Az első napok az anyukák jelenlétében teltek, aztán rövidebb-hosszabb időre maradtak szülő nélkül a legkisebbek is. Mindegyikük szépen megtanulta, megszokta a napirendet, jól tájékozódnak időben és térben egyaránt. A „régiek” szeretettel fogadták a mostani hároméveseket, segítenek a beilleszkedésükben.

Nyáron megújult a csoportszobánk: júliusban festettünk, majd augusztusban megépült a gyönyörű galériánk. Kicsit átrendeződtek a játszóterek, de ezt a gyerekek hamar megszokták. Örömmel játszanak az emeleti fodrászos, könyvlapozgatós részen, illetve az alsó részen kialakított babakonyhában, babaszobában. A galéria lépcsője alá szerelőműhelyt alakítottunk ki a fiúknak, de a lányok is szívesen játszanak itt. Ezúton szeretnénk kifejezni köszönetünket a kedves Szülőknek mind a kétkezi munkáért, mind az anyagi támogatásért!

A gyereklétszám, környezetünk alakulása mellett a felnőttek tekintetében is változás történt: két „babázós”év után újra az Őzike csoportban dolgozik Lilla néni. A gyerekek jó része még emlékezett rá. Az első hetek sok-sok névtanulós, ismerkedős játékkal teltek, illetve igyekeztünk rögzíteni, átismételni, megtanulni a csoportunk életére vonatkozó szabályokat.

Reméljük, hogy a most következő tanév szép élményeket tartogat számunkra, igyekszünk otthonossá, családiassá, szerethetővé tenni az Őzike csoport mindennapjait.

Év végi programok az Őzike csoportban

A május mindig sűrű, eseményekkel teli időszak. E hónap végére szervezzük évzáró műsorunkat, melyre izgalommal készülünk: szeretnénk megmutatni kedves vendégeinknek, hogy mit tanultunk a tanév során, illetve elbúcsúzunk iskolába készülő nagycsoportosainktól. Szerencsére az időjárás is szép szokott lenni, így sok időt töltünk a szabadban, elsétálunk a játszótérre. Idén gyakran „látogattuk” a márciusban elültetett borsóinkat, majd júniusban le is szüreteltük a termést. A gyerekek kifejtették a szemeket, majd jóízűen ropogtatták az édes finomságot.

Az évzárón kívül számos esemény gazdagította ezt az időszakot:

- május 13-án Hangoló előadás volt, melynek témája: „Utazás földön, vízen, levegőben”. A versek, zenék, játékok által sokfelé utazhattunk, de természetesen a szereplés lehetősége, a műsor végi közös vonatozás volt a legnépszerűbb a gyerekek körében.

- május 22-én középsőseink és nagycsoportosaink megnézhették a Bóbita bábszínházban a „Dzsungelmese” c. előadást. A színházlátogatás mellett mindig külön élményszámba megy a buszos utazás is.

- május 30-án, délelőtt gyereknapi rendezvények voltak az óvodában: most kegyes volt hozzánk az időjárás, az udvaron lehetett légvárban ugrálni, arcfestést, tetoválást kérni, játékos vetélkedőkben (horgászás, rajzverseny, célbadobás) részt venni. Különös élményt jelentett két bábművész hölgy előadása, mely során számos cirkuszi produkció részesei lehettünk. Természetesen a vattacukor, az ebéd utáni fagylaltozás sem maradt el.

- június 3-án a szilvási Kemencés tanyára kirándultunk. Ezen a napon is szerencsénk volt az időjárással, ragyogó napsütésben élvezhették a gyerekek a szabad levegőt, a játékokat. Lívia néni frissen sült pogácsával várt minket (az első buszos társaság még a szaggatásban is tudott segédkezni), majd a délelőtt során fakanál bábokat is készítettünk a sok-sok játék közepette. Az ott töltött idő zárásaként lovaglás következett: mindenki több alkalommal is felülhetett a pacik hátára, hogy kipróbálhassa, élvezhesse ezt a mozgást. Még a legkisebbek sem riadtak vissza a lovaglástól, bátran rótták a köröket a türelmes patásokon csücsülve.

- június 4 - a Nemzeti Összetartozás Napja: közös tánccal emlékeztünk meg erről a napról, mely különlegessége az volt, hogy az udvaron együtt alakított egy nagy kört az óvoda apraja-nagyja. Ilyen élményre ritkán nyílik lehetőség, a gyerekek örömmel vettek részt ebben a monumentális táncban.

Fényképek megtekinthetők:
- a Hangoló előadásról
- az évzárónkról
- a gyereknapi eseményekről
- a kirándulásunkról
- a Nemzeti Összetartozás Napjáról

Májusi-júniusi események

Május 13 - kedd: Hangoló előadás, a márciusi, betegség miatt elmarad alkalom pótlása
Május 22 - csütörtök: a középső- és nagycsoportosok Bóbita bérletének 2. előadása
Május 29 - csütörtök, 17 óra: az Őzike csoport évzárója
Május 30 - péntek, délelőtt: gyereknap az óvodában
Június 3 - kedd, délelőtt: kirándulás Szilvásra, a Kemencés tanyára

Sok szeretettel köszöntjük az Édesanyákat!

A készülődés közben készített fényképek megtekinthetők itt

Húsvét az óvodában

Áprilisban egy kicsit felgyorsulnak az események: egyik ünnep követi a másikat.

A gyerekek jóval a tavaszi szünet előtt már nagy izgalommal emlegették a húsvéti nyuszit, s természetesen a kívánságok, a jóra törekvő ígéretek sem maradtak el. Felelevenítettünk nyuszis énekeket, mondókákat, meséket, beszélgettünk az ünnep körüli népszokásokról. Szinte mindenki – akár a fiúk, akár a lányok – emlegették a locsolkodás szokását. Két kis mondókát is tanulhattak az őzgidák: egy kevésbé ismert locsolóvers a fiúknak, s a lányoknak egy vers, amivel meg tudják köszönni a jókívánságokat, a fiúk figyelmességét.

Az ovis nyuszi-fészek készítés a szünet utáni első napra esett. Nem volt szerencsénk ezen a napon, mivel esős, rossz idő köszöntött ránk, így az igazi fű szedegetés helyett a tavalyihoz hasonlóan idén is krepp-papír műfűvel kellett beérnünk. Jó, hogy ez a húsvéti nyulat nem zavarta, mert mire tettünk egy sétát az oviban (hogy vajon merre járhat a nyuszi), már hozzánk is hozott ajándékot. A tanult énekekkel, mondókákkal köszöntük meg ezt a kedvességet. (A fagyis tölcséreknek és kanalaknak igen nagy sikere lett a gyerekek körében.)

A fiúk közül többen készültek illatos kölnivel, hogy az elhervadást megakadályozva meglocsolják a lányokat, míg a lányok édességeket hoztak erre az alkalomra. Bátor versmondó fiaink gondoskodtak a frissességünkről, s természetesen a közös csokizgatás sem maradt el. Sőt, jutott édesség a figyelmes fiúknak az otthoni fészekbe is.

Fényképek megtekinthetők itt

Óvodai ügyelet

Az iskolai tavaszi szünet idején összevont csoportokkal tartunk ügyeletet az óvodában.
Ez 4 munkanapot érint:
április 17-18: Húsvét előtti csütörtök, péntek
április 22-23: Húsvét utáni kedd, szerda

A gyerekekkel április 24-én, csütörtökön készítünk fészket, várjuk a húsvéti nyúl érkezését. Erre a napra szabad készülni a fiúknak egy kis illatos kölnivel, locsolóverssel, a lányoknak apró meglepetéssel a locsolóknak.

2014 március 24-28.

Ezen a héten a „Tavasz” témakörében munkálkodtunk.

Az ismert és kedvelt Es war eine Mutter kezdetű énekünkből indultunk ki, majd különböző képek közül próbáltuk kiválogatni, hogy melyik tartozik jelenlegi évszakunkhoz. A kiválogatandó képek segítségével próbáltuk feleleveníteni az eddig tanult szókészlet ismertebb és már kissé elfeledett részeit.

Ismét gyakoroltuk kicsit a keresztfogást alkalmazó táncunkat: Komm, wir wollen wandern. A játék során egész az erdőig vándoroltunk, majd a gyerekeknek elmeséltem egy rövid történetet az egyik kismadárról, aki mindenütt kereste az erdőben a mamáját.

Az udvaron mi is gyűjtöttünk apró ágakat, majd egy kisebb kosárba fészket készítettünk, hogy beköltözhessenek Hampelmannunk barátai: két kismadár. Tőlük tanultunk egy új verset: Es fliegt ein Vogel, miközben olyan szavakat sajátítottunk el, mint fliegen, hoch, nieder, weg, kommen wieder, stb. A vershez vágás, ragasztás, színezés technikájával képet is készítettünk.

A héten előforduló játékok sorát egy „madaras” dal zárta: Ich möchte gern ein Vogel sein, mely énekelgetése közben képzeletben mi is a világ felett suhanó madarakká változhattunk.

A csütörtökre tervezett Hangoló előadás betegség miatt elmaradt, a műsort május 13-án pótoljuk.

2014. március 17-21.

Néhány fénykép a borsó ültetésünkről

Meghívó

Március 25-én, kedden 17 órakor tartjuk 2. félévi szülői értekezletünket, melyre mindenkit szeretettel várunk!

2014. március 10-14.

Nemzeti ünnepünket megelőző héten adott a téma: beszélgessünk hazánkról, Magyarországról, említsük meg az 1848-49-es szabadságharc gyerekek számára is érhető eseményeit, játszunk katonásat, huszáros, várépítős játékokat.

Hirtelen megközelítésből úgy tűnhet, hogy „mit érthet egy óvodás a történelemből?” Való igaz, száraz adatok átadása felesleges, ám sok olyan „apróság” merül fel a március 15-i ünnep kapcsán, ami a 3-7 éves gyerekeknek is érdekes, felfogható, élményszerű.

A számos ötlet, játéktéma közül az alábbiak fértek bele ebbe a hétbe:

- a hétfői testnevelésen katonásat játszottunk: menetelés, célbadobás, egy képzeletbeli várat támadók és védők „harca”, stb.

- beszélgettünk hazánkról, Magyarországról, közben körbeálltunk, nézegettünk egy nagy térképet (pl. Boti tudta, hogy legnagyobb folyónk a Duna, és a kiscsoportos Marci találta ki, hogy a legnagyobb tó Magyarországon: a Balaton. Ennek kapcsán sok élmény idéződött fel a gyerekekben. Fővárosunk, Budapest nevét sokan ismerték, s ezt emlegetve is többen meséltek családi kirándulásukról.)

- nemzeti jelképeink: magyar zászló, címer, himnusz. A zászló színeit mindenki ismeri, de ennek szimbolikája új érdekességként került szóba, miközben olyan szavakat próbáltunk érzékletessé tenni, mint „hűség” vagy „remény”. A himnuszt Hanna ismerte fel az első két sor szövegéről, dallamáról, s nagyon szépen meg is fogalmazta, hogy ezt szilveszterkor hallotta. A beszélgetés során szóba került, hogy jeles sport eseményeken is lehet még a himnusszal találkozni, valamint olyan ünnepségeken, mint pl. amire mi is készülünk.

- Magyarország a hazánk, de tulajdonképpen hol is lakunk? Mindenki gyakorolhatta saját lakcímének memorizálását.

- csapatkereső, verbuválós játékot játszottunk: minden kisgyerek kapott egy elemet a logikai készletből, majd egy gyermek, a csapatkapitány felhívására azoknak kellett „csatára” jelentkezni, akiket beválasztottak az adott csapatba (pl. kékek csapata, nagy formával rendelkezők csapata, stb.)

- igen tetszett a gyerekeknek, amikor egy kötélből kialakított területen két kisgyerek „kakaskodhatott”, vagyis egy lábon állva, karba font kezekkel kellett egymással megmérkőzni, s az lett a győztes, aki hátrálásra kényszerítette ellenfelét.

Természetesen vers és ének tanulásra is sor került, amelyeket közösen mondott el az óvoda apraja-nagyja a pénteki ünnepségen. Ilyenkor mindig készítünk valami apróságot, ami kapcsolódik nemzeti ünnepünkhöz. A mi lányaink a piros-fehér-zöld színeket felhasználva nyakláncot fűztek, a fiúk pajzsot készítettek: fehér karton közepére a kiszínezett magyar címer, körbe a régi magyar zászlót díszítő motívum került.

Pénteken fehér ingbe, blúzba öltözve, kokárdával készültünk az ünnepségre, melyet a nagy rendezvénytermünkben tartottunk. Különleges élmény, amikor minden gyerek és felnőtt összegyűlik – szinte ez az egy alkalom az egész évben. Közös éneklés, versmondás, a Delfin csoportosok szép műsora, tánca tette ünnepélyessé ezt a délelőttöt. Martin meg is jegyezte, ahogy visszameneteltünk a csoportunkba: „Ez jó volt!”

Reméljük, hogy az élmény emlékezetes marad a gyerekeknek.

Fényképek a készülődésről, az ünnepélyről

Óvodánkban március 14-én, péntek délelőtt tartjuk az 1848-49-es szabadságharcra emlékező ünnepélyünket.

A gyerekek fehér felsőben, kokárdával vagy nemzeti színű szalaggal jöjjenek.

2014. február 24-28.

Bár a jelmezes télűző mulatságunkat megtartottuk már, a farsang időszakából van még néhány nap, így ezt a hetet is a táncoknak, vidámságnak szenteltük.

Felelevenítettük, hogy kinek mi tetszett az ovis farsangon, s ezeket az élményeket rajzokban is megjelenítették a gyerekek. Keddi napon, együtt kezdtük a rajzolgatást, majd a hét során folyamatosan lehetett még tovább szépítgetni, befejezni a műveket. Mutatós, színes, vidám emlékek születtek.

Újdonságként hoztam a gyerekeknek egy boszorkányos mondókát: Ich bin ein kleine Hexe – ha már oly nagyon tetszett az őzikéknek ez a figura. A játékhoz kaptunk kölcsön élethű boszorkányseprűt és kalapot, ami egész eredetivé tette a mulatságot. A szöveg szerint elmondja a banya, hogy milyen színű a cipője, így ismét gyakorolhattuk a két héttel ezelőtti szókészletet.

Tavaly igen tetszett a gyerekeknek a Susztertánc. Átismételtük a mozdulatokat, illetve megtanítottuk az új gyerekeknek, előkerestük a hozzávaló zenét, és már járhattuk is a táncot. Előtte egy egyszerű táncba hívó játékot mutattam a társaságnak (vidám zenére, tapsoló mozdulatokkal hívjuk egymást a kör közepébe), amit örömmel tanultak meg. A Susztertánc mellett a múlt hét péntekén tanult táncokból jártunk el még egyet: Komm, wir wollen wandern. Ebben újdonságnak számított a keresztfogás, s az azzal való haladás menetirányba.

Nem csak mi, hanem az állatok is farsangolnak: bábok segítségével elmeséltem a gyerekeknek a Katzentatzentanz c. rövid történetet. Második meghallgatásnál, amelyet a gyerekek kértek pénteken, már velem együtt énekelgették a visszatérő refrént.
Pénteken elköszöntünk a februártól, s beszélgettünk arról, hogy a mostani hétvége az utolsó a farsangi időszakban. Megemlítettük a mohácsi busójárást, majd záró programként vetítettem a gyerekeknek néhány fényképet erről az eseményről és a mi farsangunkról.

2014. február 17-21.

Farsangi fényképek megtekinthetők itt

2014. február 10-14.

Farsang, karnevál, zene, tánc, színes forgatag - ez a gondolatsor adta az ötletet, hogy különböző játékokon keresztül gyakoroljuk, tanuljuk újra németül a „Színek” témakört, szókészletet.

Az előző évek tapasztalata alapján könnyen tanulható, a gyerekek által kedvelt szókincset dolgoztunk fel, biztosítva a tanuláshoz szükséges sikerélményt, az aktív közreműködés lehetőségét. Számos játékot hoztam a gyerekeknek, melyeket szívesen fogadtak:

- a matematikából ismert színes rúd készletet felhasználva „mutatkoztak be” egymásnak a különböző színek, majd lépcsőt építettünk a készlet elemeiből

- papír csíkokból színes füzért készítettük, amit farsangi dekorációként használtunk az öltözőnkben, csoportszobában

- közösen játszottunk társasjátékot, amely a színek felismerésére, azonosítására épül

- elmeséltem németül a „Boribon és a 7 lufi” történetet – a lufik a szivárvány hét színét jelenítették meg

- bohócokat, a kisebbek lufikat festettek vízfestékkel, ahol a technika gyakorlása mellett a munka végeztével felsoroltuk, hogy milyen színek láthatók a kész képen

- színek a csoportszobában játék: egyik kisgyerek mondott egy színt, mire 3 kiválasztott társának annak megfelelő tárgyat kellett keresnie - tíz számolás alatt

A tánc sem maradt el ezen a héten: felelevenítettük a tavaly igen kedvelt „Wir haben eine Ziehharmonika” kezdetű énekünket, és átismételtük a „Wir gehen jetzt im Kreise” játékunkat. Beszélgettünk, hogy ki milyen hangszert ismer, illetve hoztam a gyerekeknek xilofont, metalofont. Az idén tanult dalainkat játszottam a hangszereken, s a gyerekeknek kellett kitalálni, hogy melyik éneket hallják.

Szinte minden kisgyerek nap mint nap meséli, hogy milyen jelmezbe öltözik majd be a farsangi mulatságunkon. Számolgatják, hogy mennyit kell addig aludni. Most már valóban rövid idő választ el bennünket attól a naptól, izgatottan várakozunk.

"Farsang van, farsang van ...

... járjuk a táncot gyorsabban!

Fergeteges ez a tánc,

még a ház is muzsikál!"

Kedves Szülők, Gyerekek!

Idei farsangi mulatságunkat február 20-án, csütörtökön tartjuk.

Ezen a napon várjuk a jelmezbe öltözött gyerekeket, hogy tánccal, énekszóval űzzük el a telet, várjuk a tavaszt.

Erre az alkalomra kérünk szépen egy kis süteményt, rágcsálnivalót, üdítőt.

Köszönjük

Februári tisztasági csomag

Ebben a hónapban kérünk szépen:
- 1 cs (100 db-os) papírzsebkendőt
- 1 tubus fogkrémet
- 1 cs (2 db) papírtörölközőt

Köszönjük!

2014. február 3-7.

Február első hete részben a hétfői Mackó-nap, részben már a farsang jegyében telt. Tanultunk egy új verset, "A medve már forgolódik" kezdettel, és beszélgettünk a Gyertyaszentelőről. A behozott macikákkal különböző mozgásos gyakorlatokat végeztünk, játékokat játszottunk. Természetesen idén is mindenki kapott egy jeles nyakláncot a mackója nyakába, nehogy véletlenül elszökjenek gazdáiktól. Fél 11-11 körül szokás szerint minden csoport kiállítást rendezett a folyosón a macikból - voltak fiatalabb, idősebb, kisebb, nagyobb, hasonló és egészen egyedi darabok is. A konyhás nénik ebédre bundás mackóval, uzsonnára mézes kenyérrel kedveskedtek nekünk, hogy teljessé tegyék a tavaszváró hangulatot.

A Mackó-nap lecsengése után megkezdtük farsangi előkészületeinket. Meghallgattuk Gryllus Vilmos Maszkabáljáról a Virágcsokor c. számot, és lassanként az éneket is tanulgatva egy körjátékot is eljátszottunk hozzá. A csoport dekorálására bohócsapkákat készítettünk sok féle színben, amiket a gyerekek kedvük szerint díszíthettek a színes figurák felragasztásával. Egyetlen "szabály" volt csak: igyekeztek úgy válogatni, hogy a sapka színétől eltérőekkel dekoráljanak.

A hét lezárásaként ellátogattunk az iskolában található városi könyvtárba, ahol Eszter néni nagyon érdekes és tartalmas programokkal várt bennünket. Nem csak új ismeretekkel gazdagodtunk, de énekelhettünk, nézhettünk farsangi meséket, és szép színezőket is kaptunk ajándékba, amiket már a csoportban színezhettek, vághattak ki a gyerekek. Köszönjük Eszter néninek a lehetőséget, reméljük máskor is élhetünk vele.

A Mackó-nap fényképei megtekinthetők itt

2014. január 27-31.

A gyerekek nagy örömére végre esett a hó!

Hétfőn teljesen feldobódva érkeztek az őzgidák, alig várták, hogy kimehessenek az udvarra szaladgálni, hógolyózni. Erővel sem lehetett volna őket bent tartani tornatermi foglalkozáson, így udvari játékkal, mozgással töltöttük ezt a délelőttöt.

Ha már valóban beköszöntött a tél, többször ismételtük a két hete tanult versikénket („Der Tee ist heiß”) és az évszakok nevét felsoroló „Es war eine Mutter” játékot.

Elkészítettük a februári naptárunkat. Mindjárt a hónap elején berajzoltam egy jelet, amit könnyedén felismertek a gyerekek: február 3-án lesz Mackó-nap az óvodában. A nagyobbak emlékeztek és el is tudták mesélni, hogy miként telik el ez a nap. Az időjárási megfigyelés kevésbé jutott eszükbe, így együtt beszéltük meg az ehhez kapcsolódó népi szokásokat.

Felelevenítettük a tavaly tanult „Mackó mackó ugorjál” kezdetű játékot, és tanultunk egy új éneket is: „Ich bin ein kleiner Tanzbär”. A hét végére már rögzült annyira a szöveg és dallam, hogy az énekhez kapcsolódó játékot is meg tudtam mutatni, tanítani.

Előkerestük az állatos memória játékunkat, hogy átismételhessük, újra tanulhassuk az „Állatok” témakör szókincsét. Eléggé elfelejtették már a gyerekek ezeket a szavakat, no de itt a lehetőség a gyakorlásra. Egyik játék során szét is válogattuk az állatok képeit lakóhelyük szerint. Wo leben die Tiere? Beim Haus, im Wald, im Zoo.

Szerdán csoportos munkában mackó fejeket díszítettünk: barna krepp-papír darabkákat téptünk, majd golyócskákat sodortunk, és sűrűn egymás mellé ragasztottuk. A karácsonyi ajándékkészítésnél már megismert műlépet szemlélve alakult ki az az ötlet, hogy mi is utánozzuk a szorgos méheket: hatszög alakú sejtekbe kellett mézcseppet utánozva ujjbeggyel nyomdázni. Az egyszerűnek tűnő feladat kitartást, figyelmet, pontosságot, monotónia tűrést, finom mozgást igényelt a gyerekektől. (Nem szabadott kihagyni egy sejtet sem, és ügyelni kellet, hogy a hatszög „falához” ne érjen hozzá a mézcsepp.) A már tanult „Regentropfen” kezdetű énekünket átköltöttük, mackósítottuk egy kicsit: mélyebb hangon dörmögve énekelgettük, hogy „Honigtropfen, Honigtropfen” – igen tetszett ez a viccelődés a gyerekeknek.

Pénteken úgy búcsúztunk el egymástól, hogy mindenki figyelje a vasárnapi időjárást, és hétfőn hozza el kedvenc plüss maciját az óvodába. Izgatottan várjuk kedves vendégeinket!

2014. január 20 - 24.

Ezen a héten az esős időt kihasználva beszélgettünk egy kicsit a vízről. Összegyűjtöttük, mit tudunk róla, megnéztük a tulajdonságait (szín, szag, íz), megismerkedtünk a halmazállapotaival. Ezután felsoroltuk, mi mindenre jó a víz, és megbeszéltük, miért nem szabad felelőtlenül használni, pocsékolni.

Zelk Zoltán: Párácska c. meséjével a víz körforgásába is belepillanthattunk kicsit, majd a mese kedvenc jeleneteit rajz formájában is felelevenítettük. Igazán szép, színes, részletgazdag munkák születtek, a gyerekeknek szemmel láthatóan tetszett a kis felhő meséje.

Az eső, vihar megjelenítésére tavaly már tanultunk egy játékot, ahol a kezünkkel kopogva-tapsolva próbáltuk felidézni az eső csepergését és az ég dörgését. Idén a hangunkkal igyekeztünk érzékeltetni az esőcseppek egyre szaporább hullását a "Csipp-csöpp"-nek keresztelt játékunkban. A lányok szólaltatták meg a hangutánzó kifejezés "csipp" részét, a fiúk pedig a "csöpp"-et, miközben én szolgáltam metronómként, mutatva az ütemet a kisebb-nagyobb esőcseppeknek. A gyerekek élvezettel koncentráltak a saját "szólamukra", és volt, aki még a nagyon felgyorsított tempót is tartani tudta.

A hét zárásaként elszakadtunk a víz témájától, és kicsit belekóstoltunk a felnőttek világába. Mindenki saját lottószelvényt készített a betűnyomdáink segítségével (Boti és Nóri úgy döntöttek, a nevüket rakják ki, hátha szerencsét hoz), majd izgatottan karikázták a sorsolás alatt a találataikat. A szerencse végül Pannának kedvezett, de azért a többiek is kaptak egy kis vigaszdíjat.

2014. január 13-17.

Elkezdődött egy újabb év, óhatatlanul is számolgatjuk a hónapokat, évszakokat.

Ezen a héten mi is felelevenítettük az „Es war eine Mutter” kezdetű énekünket, illetve megtanultuk hozzá a 2. versszakot is – bővítve eddigi szókincsünket. Több játék során, rajzolgatás közben is sokszor hallhatták a gyerekek az évszakok nevét német nyelven, majd a pénteki „A, a, a, der Winter, der ist da” kezdetű éneknél már aktívan kellett használni a tanultakat.

Egyik nap Hampelmann barátunk is eljött hozzánk látogatóba. Az évszakok témakörhöz kapcsolódott az a játék, amikor az ő „Wann ist dein Geburtstag?” kérdésére kellett válaszolni, majd a megfelelő színű bójával jelölt szőnyegre ülni. Miután kialakultak a születésnapoknak megfelelő csoportok, évszak-hangszer asszociációs játékot játszottunk.

Másnap a gyerekek torta rajzot kaptak a saját születésnapjuknak megfelelő színű papíron, melyet az évszakra jellemző motívumokkal díszítettek. A munka befejeztével újfent elhangzott az ismert kérdés, majd gyertyák ragasztásával lett teljessé a kép („Wie viel Jahre alt bist du?” – wir zählen.)

Hóban szűkölködő telünk ellenére szinte minden kisgyerek azt mondta, hogy szereti ezt az évszakot. Az alábbi rövid mondókával igyekeztük kifejezni ezt a véleményünket:

Der Tee ist heiß,

der Schnee ist weiß.

Meine Nase ist lila,

der Winter ist prima!

2014. január 6 - 10.

A téli szünet utáni visszatérés meglepően könnyen ment szinte mindenkinek. A pihenésnek - és talán az ünnepi finomságoknak - köszönhetően csaknem teljes létszámmal képviseltették magukat az oviban az Őzikék. Az önfeledt játék közben természetesen a slágertéma a karácsonyi ajándékok volt. 

Miután ezeket alaposan kitárgyaltuk, a hét további része a szilveszter jegyében telt. A gyerekek elmesélték, hogy töltötték ők ezt az ünnepet, majd beszélgettünk egy kicsit a régi és mai szilveszteri szokásokról egyaránt. Találtunk egy olyan babonát is, mi szerint ha ezen a napon megfogjuk a malac farkát, egész évben szerencsések leszünk. Ezt kihasználva tanultunk is egy kis malackás mondókát játékkal együtt, ahol természetesen a kismalac farkát kellett megkaparintanunk a várható szerencse reményében.

Hogy teljes legyen a malac-repertoárunk, megtanultuk az "Egy kis malac..." kezdetű dalt is, amit fel is osztottunk versszakok szerint a különböző korcsoportok között. 

Persze nem csak malackodással töltöttük a szilveszteri visszaemlékezést: színes krepp papír csíkokból mindenki megragasztgathatta a saját tűzijátékát is. Igen sokféle alkotás született, a gyerekek változatos típusú és színösszeállítású tűzijátékokat igyekeztek megjeleníteni.

Ezen a héten új őzgidával is gazdagodtunk. Bálint a kiscsoportosok sorait erősíti, és a csiga jelet választotta. Reméljük, jól fogja érezni magát nálunk!