Boldog Új Évet Kívánunk minden kedves Olvasónknak!

2017. december

A Mikulás látogatását követően tovább számolgattuk az adventi napokat, a karácsony ünneplésére próbáltuk készíteni szívünket-lelkünket. Ebben az időszakban sok-sok ötlet adódik, leginkább az idő szűkőssége okoz gondot. Nehéz kiválasztani, hogy mely dalok, beszélgetés témák, játékok, vizuális ötletek kerüljenek elő nap mint nap úgy, hogy segítsenek átéreztetni az ünnepet. Mindenképpen fontosnak tartottuk, hogy megismerjük, illetve felelevenítsük a betlehemi eseményeket, és próbáljunk (néha csak egy kis időre is) elcsendesedni. Igen jó volt olyan pillanatokat átélni, mint a gyertyagyújtás az adventi koszorún vagy pl. a Leise, ganz leise c. ének, mely során szintén a gyertya lángját ajándékozzuk tovább egymásnak. Gyakran hallgattunk karácsonyi zenéket, s ekkor is a lassabb, líraibb darabokat részesítettük előnyben, hogy a természetes, de időnként túl izgatott állapotból le tudjunk lassulni és megnyugodni. Az adventi zsákocskák bontogatása is a napi rutinhoz, a várakozás izgalmaihoz tartozott. E mozzanatnál megerősítettük a gyerekekben a jóra való szándékot, az ajándékozásnak, a szeretetnek azt a fajtáját, melyben mindenkinek része lehet erkölcsi minősítgetés nélkül.

A Mikulás várást követően is több esemény gazdagította még decemberünket:

- 13-án „boszorkányos” napot tartottunk: felelevenítettük a naphoz kapcsolódó népszokásokat, s természetesen ültettünk Luca-búzát is

- 15-én két őzikés kisgyermek képviselte az a csapatot, akik a Művelődési Ház kezdeményezésében részt vettek és feldíszítették az óvoda karácsonyfáját a Városháza előtti téren. A különböző intézmények és egyesületek által feldíszített fákat mi is megnéztük egy séta alkalmával.

-   20-án a szemelyi bábcsoport előadásában tekinthettünk meg egy karácsonyi történetet.

No és természetesen december 21-én mi is együtt ünnepeltük a kis Jézus születését: először az óvoda apraja és nagyja a rendezvényteremben, majd külön, a saját csoportszobánkban. Az új játékok teljesen elvarázsolták az őzgidákat, önfeledten játszottak egész délelőtt.

December során beszélgettünk az ajándékozás öröméről, eredetéről. Mint minden évben, most is készültünk valami aprósággal, amellyel az őzgidák kedveskedni tudnak családjuknak, kifejezni szeretetüket az otthoni, igazi ünnepen. Egy 2018-as naptár oldalait díszítgettük különböző, az adott hónapoknak megfelelő képpel, hol ragasztás, hol festés-nyomat, hol színezés technikáját használva. Egyre lelkesebben dolgoztak az apró kezek (és sorolták a gyerekek a hónapok neveit), ahogy telítődtek a naptár oldalai. Reméljük, örömmel lapozgatja majd az elkövetkezendő évben az egész család ezt a karácsonyi ajándékot.

Fényképek a decemberi eseményekről és az ajándékkészítésről

2017. november 27-december 6. - Várjuk a Mikulást!

Közeledik december, az izgalmakkal, ünnepekkel teli hónapunk. Elkészítettük a szokásos naptárunkat, végignézegettünk a berajzolt jelzéseket, hogy milyen események várnak ránk. Nem kellett segítség a gyerekeknek, hogy felismerjék a vasárnapokhoz tartozó adventi koszorú szimbólumát, no és már nagy lelkesedéssel szemlélték a 6-os számnál lévő Mikulás rajzot.

Németes hét lévén kihasználtuk a lehetőséget, hogy a Mikulás érkezéséhez kapcsolódó szókincset gyakoroljunk, rögzítsünk. Előkerültek olyan tárgyak (először a valóságban, majd képek formájában is), amelyeket ajándékként emlegethetünk, pl. játékféleségek, alma, dió, csokoládé, stb. A többször emlegetett és játékaink során gyakorolt szókészlet képeiből választhattak a gyerekek ötöt, melyeket kiszíneztek, s felragasztottak egy zsák formájú papírra. A maradék helyet pénteken csillag alakú krumpli-nyomdával díszítettük.

A játékeszközökhöz kapcsolódóan tanultunk-játszottunk egy „labdás” éneket: Mein Ball ist rund. A gyerekek könnyen elsajátították a szöveget, dallamot, s most is jó motiváló erővel bírt, hogy az éppen kör közepén szerepet vállaló gyermek nevét beleénekeljük a dalba. Ezt a játékot könnyedén elő tudjuk majd venni, ha a tornateremben labdákkal tornázunk, vagy ha éppen várakoznunk kell az öltözőben.

Hamar telt egyik nap a másik után, s már arra lettünk figyelmesek, hogy csak egyet kell aludni a Mikulással való találkozásig. December 5-én, sokéves hagyományként egy mesejátékkal ajándékoztuk meg a gyerekeket, amit az óvó nénik adtak elő. Idén egy „angyali” történetet láthattunk, melyben Ezüstke sokat csintalankodik a mennyországban, ezért jóvátételként le kell mennie a Földre. Ott segít a Mikulásnak az ajándékozásban, s még saját csillag-öltözetét sem sajnálva díszíti fel a gyerekek karácsonyfáját. Jóságának köszönhetően a történet végére visszatérhet társaihoz, a többi angyal közé.

December 6-án végre elérkezett a nagy nap, eljött hozzánk a Mikulás! Valamilyen piros öltözékkel, sapkákkal, a lányok különleges fejdíszekkel, hajcsatokkal, fülbevalókkal várták a Nagyszakállút. Igazán jól mutatott így az őzgidák csapata! Mikulás ugyan egy kisebb virgácsot is hozott magával, de a megszeppent gyerekekkel beszélgetve kiderült, hogy itt erre semmi szükség sincs. Éneklés, verselés után ki kissé félve, sietősen, ki bátran vette át az ajándékcsomagot, majd egy közös meglepetést is kaptunk: egy új CD lejátszót. Csomagbontás után rögtön ki is próbáltuk, vidáman táncolt mindenki egyik kedvenc zenénkre.

S még mindig nem ért véget a meglepetések sora: délelőtt kisvonatozásra voltunk hivatalosak. A Sportcsarnoknál felsorakozva vártuk a Mikulás vonatot, majd tettünk egy kört az óvoda környékén. Visszaérkezve még egy kis fotózkodás, szaloncukor osztás – csupa-csupa vígasság ezen a napon.

Fényképek a mesejátékról, a Mikulás látogatásáról

2017. november 20-24.

Ezen a héten csatlakozott óvodánk az Európai Hulladékcsökkentési Hét programjához. Mit is jelent ez tulajdonképpen? Minden év novemberében kerül megrendezésre e kezdeményezés, mely keretében lelkes önkéntesek saját akcióötleteiket megvalósítva hívják fel a figyelmet a hulladék keletkezés megelőzésének, a keletkezett mennyiség csökkentésének, a termékek újrahasználatának, valamint az anyagok újrahasznosításának fontosságára. Óvodai körülmények között, az óvodás korosztály számára is sok mindent foglal magában ez a téma, sokrétűen lehet feldolgozni. Legfontosabbnak tartottuk kihangsúlyozni, hogy a gyerekek ne szemeteljenek, próbálják meg csökkenteni maguk körül a hulladékot az oviban és otthon egyaránt. A szelektív hulladékgyűjtést és a szemétfeldolgozást igyekeztünk játékos formában megismertetni a gyerekekkel. Hoztunk otthonról „hulladékokat” (üveget, papírt, műanyagot, fémet) és színes képeken tanulmányoztuk, hogy melyik színű kukába melyik szemetet kell dobni. Játszottunk szétválogatós játékot, majd a hét utolsó napján igazából is elsétáltunk a Coop bolt melletti szelektív hulladékgyűjtőkhöz, és „szakszerűen” elhelyeztük az egész héten használt szemléltető hulladékokat. A gyerekek nagyon ügyesen megjegyezték, hogy melyik szemetet milyen színű kukába kell dobni. Projektoros vetítés alkalmával megnéztünk egy rövid, érdekes filmet a szemétfeldolgozásról és újrahasznosításról. Jól láthatták a gyerekek, hogy egy-egy kidobott szemétből még mennyi érdekes dolog készülhet a feldolgozás során.

Heti barkácsolásunk is kapcsolódott az egész óvodát érintő témához, mely során az volt a cél, hogy a szemétnek tartott dolgokból ügyeskedjünk valami érdekeset. Mi egy szép erdő részletet készítettünk: WC papír gurigából ragasztottunk állatokat, fákat, tojástartóból készültek gombák és egy kis domb. Pénteken minden csoport elvitte a rendezvényterembe alkotásait, ahol egy mini kiállítás keretében láthattuk egymás ötleteit.

A „ne dobjunk ki semmi hasznosíthatót” gondolatból eredően gyűjtést szerveztünk az óvodában, hogy a már kinőtt ruhák, nem használt játékok ne a kukába kerüljenek. Rengeteg felajánlás érkezett, amelyeket ezúton is köszönünk! A Családsegítő Szolgálat közvetítésével jutnak el az összegyűlt adományok a rászorulókhoz.

Éppen erre a hétre esett, hogy papírgyűjtést szerveztünk az Őzike csoportban. 630 kg hasznosítható hulladékot szállítottunk el a Biokomhoz, s az ebből befolyt összeg csoportpénzünket gazdagítja. Természetesen az anyagi oldal mellett kiemelkedik, hogy szorgoskodó családjaink nem csak beszélnek, olvasnak a hulladékhasznosításról, hanem tesznek is érte.

Fényképek megtekinthetők itt

2017. november 13-17.

Heti témánk: Magyar népdal és költészet hete

A hét első napján beszélgettünk a gyerekekkel arról, hogy miként keletkeztek a népdalok, mit is jelent a népköltészet. Hogy számukra érthető legyen a népköltészet fogalma, felelevenítettük a szeptemberi népmese napját, felsoroltunk általuk ismert népmeséket. Megemlítettem a gyerekeknek az ünnephez kapcsolódó közös népdal éneklést, és eljátszottuk a tavalyról már jól ismert „Ennek a gazdának” kezdetű dalt. Szerdán már izgatottan várták, hogy átmenjünk a rendezvényterembe, ahol összegyűlt az óvoda apraja-nagyja és együtt játszottuk el a már említett éneket. Igen tetszett nekik, hogy Ani néni vezetésével a közös énekben hol egész lassan, hol gyorsan vezette a gazda a lovait, s ennek megfelelő tempóban meneteltünk. Móricz Zsigmond Fillentő c. elbeszélésének meghallgatása után tértünk vissza a csoportszobába.

Heti témánkat szerettem volna összekapcsolni az ősszel, ezért olyan mondókát és népmesét választottam, melyben őszi időjárás és őszi gyümölcs szerepel. Így esett a választás a dióra. Kitaláltunk egy játékot, melybe beleszőttük egy „diós” mondókát, egy népdalt és egy verset is. A gyerekeknek tetszett, hogy diófává változtunk, örömmel énekelték velem a „Kiszáradt a diófa” kezdetű éneket. Természetesen igazi dió törésére és csemegézésére is sor került a héten. Barkácsolás alkalmával dióhéjat festettünk, kik-ki választása alapján katicát vagy teknőst készíthetett a fél dióhéjából.

Fényképek megtekinthetők itt

2017. november 6-10.

Az őszi szünetről visszaérkezve belevetettük magunkat a Márton napi előkészületekbe. Szerencsére az év ünnepeinek újra élésekor a nagyok mindig elég jól emlékeznek annak tartalmára, így tudok építeni az előző évben átélt élményeikre – így volt ez most is. A kisebbeknek egy mesekönyv segítségével beszéltem Szent Márton életéről, jótetteiről, majd szerdán bábokkal el is játszottuk a koldussal való találkozás történetét. A hét folyamán szorgos kezek dolgoztak, hogy elkészüljön a lámpásunk. Idén egy egyszerű technikát választottunk: befestettük az üvegeket kék temperával, amire száradás után ezüst csillagok kerültek. Egy kis lakk rögzítette a festéket, majd ezüst szalag és egy dekorgumiból vágott csillag csinosította a lámpást.

Csütörtökön egy újdonságot próbáltunk ki: összebeszéltünk a szomszédos csibe csoportosokkal és ellátogattunk hozzájuk, ahol dramatikus játékkal emlékeztünk Mártonra. Petra anyukája libás kekszet is sütött nekünk, amit megosztottunk vendéglátóinkkal, majd közös tánc zárta az együttlétünket. A gyerekek örömmel vették ezt az „újítást”, jól érezték magukat ezen a délelőttön. Pénteken a kakaós-kalácsos reggeli elfogyasztása közben emlékeztünk meg Márton kenyeret, köpenyt megosztó szeretetéről, majd lámpásainkkal végigjártuk az egész óvoda épületét. Különleges élmény volt a folyósokon világító mécsesek látványa, a gyerekek lelkes éneke.

Délután, szürkületben az óvoda apraja, nagyja szüleikkel együtt sorakozott fel, hogy elinduljunk a Művelődési Házhoz, közös megemlékezésre. A tóparton a tavalyihoz hasonló, látványos tűzgyújtásban lehetett részünk, hiszen égő fáklyával érkező lovas idézte fel Szent Márton alakját, ő izzította fel a lángokat. A tűz melegének, fényének emlékével térhettünk be a Művelődési Házba, ahol libazsíros-pogácsás szeretetvendégség, majd táncház várta a kitartó gyerekeket, felnőtteket.

Fényképek megtekinthetők itt

2017. október 24-27.

A múlt heti vitaminhét folytatásaként a gyümölcsök témakört dolgoztuk fel – németül. Bevezető játékként segítségünkre volt a gyümölcsös dominónk, amit Hampelmannal játszottunk, s eközben sokszor elhangzott a téma szókincse. Szerdán a tornateremben egy közös játékban vettünk részt a nagycsoportosainkkal: a többi németes csoporttal együtt „Stationenarbeit” módszerét alkalmazva szerveztünk különböző feladatokat a gyerekeknek. 5 állomáson várták az óvónénik a nagyokat – gyümölcsökkel kapcsolatos játékokkal felkészülve. Diót kellett keresni a sok-sok labda között; tapintás alapján kitalálni, mit rejt a kosár; képeket sorba tenni, hogy miként fogy el az alma, ha megesszük; két diót vinni kanálban egy paddal jelképezett hídon; s érdekességében kiemelkedett a feladatok közül, hogy csibés kolléganőnk szervezésének köszönhetően kukoricamorzsolásra is lehetőségük volt a gyerekeknek. A lemorzsolt szemeket lisztgyurmába nyomkodva készíthettek maguknak valami szép képet. Egy-egy állomás meglátogatása után jelet kaptak a menetlevelükre, s mind az öt feladat teljesítésével apró jutalomban lehetett részük. Közös énekkel kezdtük és zártuk az eseményt, illetve a játékok irányításában is németül hallhatták a kifejezéseket a gyerekek. Élvezték az őzgidák ezt az újfajta játékot, örömmel, fegyelmezetten vettek részt benne.

A hét második felében egy tradicionális énekhez (Spannenlanger Hansel) kapcsolódva készítettünk mandalát: zöld kör alakú terítőre helyeztünk fákat, kisebb és nagyobb körtéket, diókat. Játék közben gyakoroltuk a héten tanult új mondókánkat (Nüsse knacken), a „klein-groß” kifejezéseket, illetve a dalban szereplő érdekes neveket. Pénteken, újraépítve a mandalát már a dalt kísérő játék menetét is megtanítottam, gyakoroltuk. 

Fényképek megtekinthetők itt

2017. október 16-20.

A héten, a Vitaminnapok keretében a zöldségeké és a gyümölcsöké volt a főszerep.

Hagyományos óvodai rendezvényünkkel az volt a célunk, hogy felhívjuk a gyerekek figyelmét az egészséges táplálkozás fontosságára, melynek alapvető eleme a sok zöldség- és gyümölcsfogyasztás. Törekedtünk arra, hogy minél több ismeretet szerezzenek, játékos formában ismerkedjenek azok fajtáival, ízével, változatos felhasználási lehetőségeikkel. A hét első felében először színes képek segítségével játszottunk „Melyik zöldség vagyok?” játékot, majd kedden elsétáltunk a zöldségeshez, ahol közösen kiválasztottuk és megvásároltuk a csalamádéhoz szükséges alapanyagot. A gyerekek megnézhették, megnevezték a zöldségeket sokféleségét, bár volt jó néhány számukra érdekes, ismeretlen fajta is. Másnap nekiláttunk a csalamádékészítésnek: a kicsik megmosták a paprikákat, majd a nagyobbak lelkesen pucoltak, vágtak, daraboltak. A sárgarépa és uborka szeleteléséhez gép segítségét használtuk, amely művelet gyorsasága igen tetszett a gyerekeknek. A hozzávalók mérésében (leolvasni a mérleg által mutatott számot) a nagyobbak jeleskedtek. Elkészítettük a csalamádé levét is, mely során szaglással, ízleléssel találhatták ki, hogy milyen fűszerekkel ízesítünk.

A gyümölcsökről egy korábbi héten már sokat beszélgettünk, most a tettek ideje jött el: pénteken minden kisgyerek magának készíthette el az egészséges gyümölcssalátáját. Tányérjukon összedarabolták a kiválasztott finomságot, majd kérhettek rá mézet, vagy joghurtot, vagy fahéjat, vagy narancslevet. A gyerekek jóízűen fogyasztották el az általuk kevert vitaminbombát.

Fényképek megtekinthetők itt

2017. október 9-13.

Ezen a héten elhívtuk játszani a Németországból hozzánk költözött barátunkat, Hampelmannt. Az újonnan érkező gyerekeknek meséltünk arról, hogy mi minden szoktunk tanulni tőle, s elmondtuk nekik, átismételtük a minden nap használatos köszönésformákat, a bemutatkozás kifejezéseit. Ha ezekből, vagy az ismert énekeinkből rákérdezek egy-egy kifejezésre (hogy az új gyermekek és a kisebbek is értsék, tulajdonképpen miről is éneklünk), a nagyok segítségére mindig számíthatok: sok szó jelentését tudják. Továbbra is használjuk azt a módszert, hogy az énekeket, mondókákat sok mozdulat kíséri, segítve ezzel a megértést, a szavak rögzülését. A köszönés témájához kapcsolódva egy olyan egyszerű éneket tanítottam újdonságként, amelybe beleénekeljük egy-egy gyerek nevét („Wir singen für den/die …”). Ezek a típusú játékok nagyon kedveltek, most is örömmel vettek részt a gyerekek ebben a tevékenységben. Elővettük a tavaly tanult kedvelt énekeinket egy dallamfelismerő játék formájában. Furulyán játszottam az adott ének kezdő motívumait, s a gyerekeknek ki kellett találni, hogy melyik dalt hallják. Mindig öröm számomra, hogy ha nem csak utalnak az adott énekre, hanem a szövegét is fel tudják idézni, mondani.

Vizuális foglalkozásunk ötlete a német zászló színeiből eredt. A játékszituáció: egyik alkalommal sok-sok borítékot találtunk Hampelmann barátunknál, amelyekről kiderült, hogy Németországból érkeztek személy szerint a gyerekeknek címezve (az „aus Deutschland” és a  „für …” kifejezés és a jelek megfelelőinek gyakorlása is cél volt ebben a helyzetben). A borítékokat dugónyomattal díszítettük a német zászló színeinek megfelelően, s mire körbe értek a gyerekek, már ők is mondták a „schwarz-rot-gelb” szavakat.

2017. október 2-6.

A zene világnapja alkalmából a hét első napját a zenének, a zenélésnek szenteltük. Előkerültek a csoportban a hangszerek: csoportosítottuk őket (ütős, fúvós, vonós, stb.), valamint játszottunk hangszerfelismerőt. Ezt követően a tornateremben meghallgattuk a Diabelli Művészeti Iskola tanárainak hangszeres bemutatóját. Rendkívül élvezték a gyerekek és felnőttek egyaránt a humoros, zenés összeállítást.

Szerdára terveztük, hogy ellátogatunk Árpádtetőre, a Mecsekerdő Erdészeti Iskolájába. Kicsit izgultunk előző nap, hogy az időjárás közbeszól, de szerencsére a kedd délutáni eső után szerdán napsütéses, kellemes őszi időre ébredtünk. Gumicsizmákkal felszerelve, kora délelőtt elindultunk a közéspsősökkel és nagycsoportosokkal a helyszínre, ahol már várt minket Adri néni, a túravezetőnk. Erdei sétánk során számos érdekes és új információt hallottunk az erdőben lakó állatokról és a növényekről. Gyűjtöttünk tobozt, tűlevelet, makkot, melyeket visszaérve az oviba megmutattunk a kicsiknek. Másnak közösen elmeséltük az óvodában maradt kiscsoportosoknak, hogy miket láttunk, hallottunk, illetve ehhez kapcsolva elmeséltem az erdő lakóiról egy történetet. A kicsik nem voltak velünk az erdőben, de szerettem volna, ha ők is bekapcsolódnak az erdei állatokról szóló tevékenykedésünkbe, ezért készítettünk közösen egy nagy képet „Mesél az erdő” címmel. Mindenki színezett állatos képet, fákat, gombát, majd az elkészült alkotást kitettük az öltözőnket díszíteni.
Köszönjük Dorka anyukájának, hogy segített az Árpádtetőre való utazásban.

Fényképek a hangszeres bemutatóról: itt

Fényképek a kirándulásról: itt

2017. szeptember

Új hónap, új tanév, új gyermekek az óvodában.

Öt nagycsoportostól búcsúztunk júniusban, s most öt új őzgida érkezett hozzánk az ősz beköszöntével. Közülük hárman már jártak bölcsődébe, ketten családból érkeztek. Más évkezdéshez hasonlóan ilyenkor a bemutatkozás, jelek, nevek témája kerül a napirendre, s igyekszünk bevonni a régi óvodásokat az újak beilleszkedésének folyamatába. Szerencsére mindig akad egy-egy nagylány vagy fiúcska, aki szívesen kísérgeti, pártfogásába veszi új ovisainkat, segít nekik a mindennapi élet apró-cseprő ügyeiben. A bölcsisek átállása így szinte zökkenőmentesnek tekinthető, hiszen az óvodai napirend sokban hasonlít a bölcsődében megszokotthoz. A családból érkezőknek szép fokozatosan kell megszokniuk, hogy szüleik rövidebb, hosszabb időre egyedül hagyjál őket, s a beszoktatás ideje alatt mi is igyekszünk megismerni kedvelt játéktevékenységeiket, szokásaikat. Az óvodában oly sok játék, esemény van, hogy mindig találunk valami érdekeset, ami átlendítheti az esetleges nehézségeken új őzgidáinkat.

Szeptember utolsó hetében, szinte hagyományként emlékeztünk meg Benedek Elek születésnapjáról, a népmese napjáról. Idén is készültek az óvó nénik egy mesedramatizálással, illetve megszerveztük az udvaron a Hétpróbás játékokat. A szabályokat ismerve, türelmesen és lelkesen álltak sorba gyermekeink, hogy részt vegyenek a megmérettetésekben, s jutalmul bekebelezzék a teljesítésért járó pecsétet. Olyan sok királylányunk és királyfink lett (akik mind a hét próbát kiállták), hogy az ebéd alatti megkoronázást két napra kellett elosztanunk. Reméljük, hogy a játék szép emlékét megőrizve, élményekben gazdagodva emlékeznek vissza gyermekeink erre a hétre.

Hétpróbás fényképek megtekinthetők itt

Szép nyarat, jó pihenést kínánunk minden kedves Olvasónknak!

Találkozunk szeptemberben!

2017. május

A tanév utolsó hónapja mindig eseménydús, számos program színesíti mindennapjainkat.

Az első időszakban az évünket lezáró ünnepségre, ballagásra készültünk. Év közben hónapról hónapra gazdagodott dal – és verskészletünk, amit a gyerekek kívánságára és örömére gyakran ismételtünk, így a szövegek és dallamok nem voltak ismeretlenek az őzikéknek. Évzárónkra igyekeztünk ezeket a kedvelt verseket, énekeket összefűzni, kiegészítve a nagyok dramatizálásával: ők „A kesztyű” c. mesét játszották el vendégeinknek. A tanévet bemutató műsorunkat követően iskolába készülő gyerekeinktől búcsúztunk: idén négyen köszönnek el az óvodától, az Őzike csoporttól. Lelkesen tanulták búcsúzó éneküket, versüket – amit bátran mondtak el a nagyérdemű előtt. Ballagós tarisznyát, őzikés emléket kaptak tőlünk, s azt a kívánságot, hogy sok-sok örömet leljenek az iskolás években!

Május utolsó péntekjén tartottuk gyereknapi délelőttünket. Hagyományos programjainkat már várták a gyerekek: lehetett légvárban ugrálni, csillámtetkót készíttetni, ügyességi versenyekben részt venni, amiért matrica vagy cukorka volt a jutalom. Különleges esemény volt, hogy kutyás kiképzés, illetve bemutató részesei lehettünk. A gyerekek lelkesen figyelték az ügyes négylábúakat, a bátrabbak segítségként még be is állhattak egy-egy feladat bemutatásához. Természetesen az ebédet lezáró fagyizás sem maradt el, s a nap végén mindenki vihetett magával haza egy kis gyereknapi meglepetés játékot.

Június 2-án került sor év végi kirándulásunkra, idén a pogányi Zsályaliget élményparkot vettük célba. Előző nap hatalmas zivatar kérdőjelezte meg bennünk, hogy vajon nem mosta-e el az eső a pogányi domboldalt, de utólag kiderült: még jól is jártunk ezzel az égi áldással. Meleg időben, de szálló portól mentes helyen élvezhették a gyerekek a rengeteg játékot. Felsorolni is sok, mennyi mindent ki lehetett próbálni, a szavak helyett beszéljenek majd a fényképek! Játékeszközből is volt bőven, az egy-egy játszóterületen eltöltött idő alatt mindenkinek volt lehetősége bátorságának megfelelő mértékben kipróbálni, élvezni az egyes játéklehetőségeket. Kellemesen elfáradva érkeztünk vissza az óvodába, ahol mindenki hamar bebújt az ágyikójába, s álomba zuhanva pihente ki az eseménydús délelőttöt.

Fényképek megtekinthetők:

- gyereknapról

- kirándulásról

Anya, anya, édesanya,

Nem ölel úgy senki más,

Anyák nélkül mit sem érne

ez a kerek nagyvilág.

(Bartos Erika)

Szeretettel köszöntjük az Édesanyákat, Nagymamákat!

Az ajándékkészítés pillanatairól készült képek megtekinthetők itt

2017. március 27 - április 12. Húsvéti készülődés

Hamarosan kezdődik a tavaszi szünet, mely magában foglalja az egyik legszebb ünnepünket, a húsvétot. Kicsit szerettem volna kiszélesíteni a gyerekek ismereteit a húsvéttal kapcsolatban, hogy tisztában legyenek azzal, hogy nem csak arról szól ez az ünnep, hogy a nyuszi ajándékot hoz. Projektoros vetítés alkalmával megismerkedtünk néhány régi húsvéti népszokással (pl.: villőzés, barkaszentelés, locsolás). Ezután beszélgettünk arról, mik azok a húsvéti hagyományok, melyeket máig megőriztünk és a gyerekek is ismernek. Megnéztünk egy rövid videót egy igazi falusi locsolkodásról, képeket nézegettünk tojásfestési technikákról. Ehhez kapcsoltam vizuális tevékenységünket: papírtojást festettünk. Egy érdekes, a kisebbek számára még ismeretlen technikát választottam a tojások kidíszítésére. Négy féle színű festékből választhattak a gyerekek, a kiválasztott festékeket szívószállal fújtuk szét a tojáson. Nagyon élvezték a festést, a kicsik is ügyesen, önállóan tudtak tevékenykedni, csak néha kellett segítenem erősebben fújni. (Fényképek itt.) Felelevenítettük az ismert nyuszis énekeinket, mondókáinkat, és természetesen a mesék is a húsvétról és a nyuszikról szóltak.

Április első hetében folytattuk a szokásokról való beszélgetéseket, s ekkor leginkább két, német nyelvterületen honos érdekességről meséltem a gyerekeknek: az Emmausz-járásról, illetve a tüzes kerék gurítás mikéntjéről. Jellegzetes húsvéti ételekről is szó esett, majd a kalácsot emlegetve eljátszottuk a Backe, backe Kuchen kezdetű dalosjátékot. A hét során készítettünk közösen egy tojás-koszorút: a csomagolópapír közepére nyuszikat rajzoltunk egy kedves kis mondóka (Kleiner Kreis, großer Kreis) tanulgatása közben, a kör forma szélét színes papír-tojások felragasztásával díszítettük, miközben a színek német megnevezését gyakoroltuk. Az elmúlt heti szép, színes festett tojásokhoz nyuszikat barkácsoltunk kávéfilter papírból. A gyerekek évről évre visszatérő kedvence sem maradt el: mozogni, táncolni a Stups, der Kleine Osterhase című vidám dalra (mely megtekinthető, hallgatható itt).

A tavaszi szünet előtti finisben már izgatottan számoltuk a napokat, hiszen szerdára terveztük a fészek készítést, bízva abban, hogy az óvodába is ellátogat nyúl koma. S valóban: a gyerekek nagy örömére iskolások, dolgozók hoztak nekünk élő nyuszikat, akik az udvaron töltött idő alatt szép csendben egy-egy ajándékcsomagot csempésztek az őzgidák puha fészkébe. A délelőtti órákban, a csoportszobában töltött időben felelevenítettük a locsolkodás szokását: a fiúk illatos kölnivel, verssel készülve frissítették a leányokat, akik cserébe finomságokkal kínálták meg a lelkes fiú csapatot. Énekkel, verssel, vidám várakozással indultunk neki a pihentető húsvéti szünetnek.

Locsolkodós-fészeképítős fényképek megtekinthetők itt

2017. március 23. Kirándulás Geresdlakra

A farsangi időszakban, a lakodalmas szokások tanulmányozása során fogalmazódott meg bennünk, hogy szervezzünk nagycsoportosainknak egy kirándulást Geresdlakra, a babamúzeumba. Kolléganőktől hallottunk erről az érdekes kiállításról, ahol hitelesen felöltöztetett babák mutatják be a régi paraszti élet hétköznapjait, ünnepeit.

A Csibe csoportosokkal együtt, izgalommal indultunk neki az útnak. Szép, napos időt fogtunk ki, buszozás közben gyönyörködhettünk a baranyai dombok tavaszi látványában. Angéla néni várt ránk Geresdlakon, aki nagy szeretettel és hozzáértéssel kalauzolt minket a múzeumban. Érdekes dolgokat mesélt a helyi ünnepi és hétköznapi népviseletekről, szokásokról, bevonva a gyerekeket a beszélgetésbe. Megtudtuk, hogy ezeket a babaruhákat az ott lakó asszonyok varrták azzal a céllal, hogy megőrizzék a jellemző népviseleteket az utókor számára. A négy évszaknak megfelelően berendezett jelenetek jól mutatták a régi élet körforgását, éppen aktuális munkafolyamatát, valamint egy külön helységben az ünnepi események sorát, mint pl. az esküvő, kisbaba születése, karácsony, farsangi tűzkerék gurítás. Minden apró részletre figyeltek a kiállítás szervezői, így sok szép életkép látványával, érdekes tudnivalókkal gazdagodtunk ezen a délelőttön.

A múzeumi nézelődés után egy kis frissítő tízórai, majd a közeli játszótér birtokba vétele zárta geresdlaki tartózkodásunkat. Visszaérve az óvodába, rögtön észrevették a gyerekek, hogy a lépcsőházunkat díszítő képek is a babamúzeumból származnak. Örömmel fedezték fel, hogy "Ezt láttuk!", már más szemmel nézték a fotókat, mint azelőtt.

Fényképek megtekinthetők itt

2017. március 16-22.

Felébredt a tavaszi természet, egyik ünnep és emléknap követi a másikat: március 22. felé közeledve fontos lételemünk, a „VÍZ” került beszélgetéseink, játékaink fő témájává. Az ENSZ által 1993-ban kijelölt nap célja az, hogy gondolkodásunk középpontjába kerüljön ez a természeti kincs – minden évben egy kicsit más oldalról megközelítve. Hisszük, hogy az óvodában is lényeges beszélgetni erről a gyerekekkel, mert a Föld édesvízkészlete nem kifogyhatatlan, vigyáznunk kell rá.

Az első napokban meséltünk e nap fontosságáról, s a beszélgetésbe a gyerekek is aktívan bekapcsolódtak: tudták, hogy a növényeknek, az állatoknak, az embernek nélkülözhetetlen a víz, mi történik, ha nincs elegendő tiszta vizünk. Szemléltető képek segítségével eljátszottuk a víz körforgását, majd érdekes megfigyelésekbe kezdtünk. A játékok során megtapasztalhatták a gyerekek, hogy a víz átlátszó, nincs különösebb íze, szaga. Jó idő lévén célba vettük a játszóteret, ahol az őzikék nagy örömére szappanbuborékot lehetett fújni, illetve kergetni a szélben szálló szivárványos gömböcskéket. (Fényképek megtekinthetők itt)

Németes hetünkön folytattuk ezt a „vizes” témakört, kihasználva a benne rejlő szókincs ismétlő és gyarapító lehetőségeket. Elsősorban az igék rendszerezésére, egy-egy új kifejezés megtanulására volt jó lehetőségünk, hiszen abból indultunk ki, hogy mi mindenre tudjuk használni a vizet. Több énekes, mozgásos játékot is elővettünk, amelyek gyakorlásra, aktív szóhasználatra ösztönözték a gyerekeket. A szemléltető képeink egész héten jól láthatóak, használhatóak voltak, így örömteli volt, amikor játékidőben is hallottam egy-egy kifejezést tőlük, amint nézegették a szép fotókat. Különösen tetszett az őzikéknek az a játék, amikor Hampermann barátunk elrejtett a táskájában különböző tárgyakat, s megnéztük, vajon ezek úsznak-e a víz felszínén, vagy lesüllyednek. Az egynyelvű irányítás nem okozott gondot a gyerekeknek, értették, mire is vagyunk kíváncsiak.

A vizes témakörhöz kapcsolódva hoztam a gyerekeknek egy halacskás mesét: Fünf kleine Fische. Először prózában, bábok segítségével játszottam el a történetet, majd pénteken mozgásos játékként mutogattuk el zenére. Ehhez kapcsolódott vizuális tevékenységünk is: halakat festettünk vízfestékkel. Szép, színes pikkelyű uszonyosaink lettek, a nagyobbaktól jogos és teljesíthető igény volt, hogy a vonalon belül fessenek változatos színeket használva. Nehéz volt kiválasztani, hogy melyik két festmény képviselje az Őzike csoportot a közös, víz világnapi óvodai kiállításon.
Amíg csütörtökön a nagyok Geresdlakon kirándultak, a kicsik hatalmas csomagoló papírra tavakat varázsoltak a halacskáinknak: kék és zöld árnyalatokat kevertek össze, jó nagy ecsettel és mozdulatokkal bártan dolgoztak. (Fényképek itt.)

2017. március 6-14.

Beköszöntött március, a tavasz első hónapja. Már nagyon vártuk a jó időt, hogy egyre többet lehessünk a szabadban, bár hol esővel, hol igazi meleg napsütéssel ajándékozott meg minket.

Ezen a héten az 1848-as szabadságharc március 15-i ünnepére készültünk. A régi események felelevenítése mellett beszélgettünk nemzeti jelképeinkről (zászló, címer, himnusz), illetve tágabb és szűkebb lakóhelyünkről. A magyar zászló színeit minden kisgyerek ismeri, az ezekhez tartozó szimbólumok (erő, hűség, remény) új fogalmakként jelentek meg, amelyek megértéséhez kerestünk egy-egy rövid történetet, mesét, kézzel fogható példát. A piros-fehér-zöld szín vizuális tevékenységeinkben, csoportszobánk díszítésében is visszatért. A kisebbekkel tulipános virágoskertet színeztünk (mindenki annyi virággal, ahány éves), a nagyobbakkal egyszerű díszt készítettünk, melyhez a nemzeti színű papírcsíkokból formázott szív alakokat fűztük össze.

Megkerestünk hazánk térképét is. Érdekes volt böngészgetni a határ jelölését, a szomszéd országok nevét, megfigyelni, miként láthatóak a folyók, tavak, városok. A Balaton, Duna, Budapest megnevezések nem voltak ismeretlenek a gyerekek számára, megemlítésükkor sok-sok élményt idéztek fel. A nagyobbakkal saját térképet is színeztünk, használva a már megismerteket: pirossal a határt rajzolták át, kékkel a Dunát, Tiszát, Balatont, barnával a hegyeket, zölddel és sárgával a dombos illetve sík területeket. Bejelöltük Budapest és Pécs helyét is. Egy másik alkalommal Kozármisleny térképén tájékozódtunk, közben mindenki gyakorolhatta lakcíme memorizálását. Amikor felragasztgattam a jelüket a megfelelő helyre, élvezettel vették észre, hogy egy-egy csoporttársuk milyen közel lakik hozzájuk.

Ünnepi készülődésünket vers- és énektanulás is színesítette. A „Zászlót készítettem” kezdetű vershez kapcsolódva valóban készítettünk, díszítettünk mindenkinek egy-egy zászlót, amit az ünnepségre magunkkal is vittünk. A nagyobbak által már ismert menetelős énekeinket a kicsik is hamar megtanulták, szívesen mozogtak a zene ritmusára. A március 14-i megemlékezésen lelkesen énekelt, szavalt mindenki abban a nem mindennapi látványban részesülve, amint összegyűlik az óvoda és bölcsőde apraja-nagyja a rendezvényteremben. 

Fényképek megtekinthetők itt

2017. február 27-március 3.

A hét második felében „hivatalosan” is beköszöntött a tavasz, eljött a március és vele együtt egy kis jó idő is, amit már nagyon vártunk. Az éledező természet számos csodát tartogat számunkra, melyek közül talán a legszebbek a nyíló virágok. A tavaszi virágok élénk színei, kellemes illatuk vidámságok hoznak a borongós, hideg napok után. Arra gondoltam, hogy ezen a héten kicsit jobban megismerkedünk ezekkel a színpompás virágokkal. Virágos képeket mutattam a gyerekeknek, melyek segítségével közösen felsoroltunk virágneveket. Kiválasztottunk egy kisgyereket, aki átváltozott tavasztündérré, szép virágos fejdíszt kapott és egy óriási plüss virággal körbejárt a teremben. Akinek a fejét megérintette, az mondott egy virágnevet. Sokan ügyesen kitalálták, hogy az első tavaszi virág, a hóvirág. Erről a törékeny kis virágról szólt új versünk (Donászy Magda: Hóvirág) és meghallgattak a gyerekek egy mesét, a télkergető hóvirágról. Behoztam a gyerekeknek három szál hóvirágot, megbeszéltük, hogy csak a kertben nyÍlót szabad leszedni, az erdőben tilos hóvirágot szedni, mert védett növény. Készítettünk hóvirágos képet, egy papírtálcát befestettünk kékre, majd felragasztottuk rá a virág „fejét” vattakorongból és festettünk hozzá szárat, levelet. Egy filcből készült virágon elmutogattam a virág részeit, majd egy igazi tulipánon is megnézegettük a szárat, levelet, szirmot, bibét, porzót, magházat. Hoztam be virághagymákat a gyerekeknek, melyeket körbeadtunk, közben megbeszéltük, hogy vannak hagymából kinövő, és virágmagból fejlődő virágok. Közösen ültettünk jácintot és nárciszt, felsoroltuk mi szükséges ahhoz, hogy egy virág kifejlődjön. Kihasználva a szép időt, a nagycsoportosokkal és a középsősökkel elsétálunk a közeli virágboltba, út közben megcsodáltuk a kiskertekben nyíló virágokat, a rügyező fákat, bokrokat. A virágboltban rengeteg érdekes virágot láthattak a gyerekek, érdeklődve kérdezgették nevüket, bekukkanthattak a pult mögé, és a boltos néni egy apró ajándékkal is kedveskedett az őzikéknek. Természetesen az úton visszafelé beiktattunk egy kis játszóterezést is. Élvezték a gyerekek a tavaszi „zsongást” és hogy végre játszhatnak a friss levegőn. 

Fényképek megtekinthetők itt

Januári-februári énekek, versek

Heile, heile Segen,

drei Tage regen,

drei Tage Schnee,
es tut schon nimmer weh.

Szalai Borbála:

Pingvingyerekek

Három apró állatkerti

pingvingyerek

jókor reggel libasorban

útnak ered.

Édesanyjuk odaáll a

kiskapuba,

onnan nézi, hogyan totyog

a három fia

kora reggel az állatkert

ovijába –

frissen mosott fehér ingben

s szénfekete

kiskabátban.

Guten Morgen, guten Tag,

wir wollen heut‘ ganz lustig sein.

Bitte reih mir deine Hände,

du bist Freund in uns’rem Tänzchen.

Spielen, tanzen, klatschen so,

1-2-3, das Leben ist froh!

Osvát Erzsébet:

Minek a medvének bunda?

Minek a medvének bunda?

Hisz a telet átalussza.

Becammog a barlangjába,

kicsi bocsa a nyomába.

A hidegre haragusznak,

lefeküdnek, elalusznak.

A kis bocs már békén horkol,

álmában a mézre gondol.

Csámcsog hozzá egy kicsit.

Pedig hát ez nem illik!

Énekek kottái itt

2017. február 20-24. Farsang az óvodában

Végre elérkezett február 20-a, az ovis farsang ideje!

A gyerekek már hetekkel ezelőtt mondogatták, hogy minek öltöznek be ezen a napon. Úgy látszik, a maskarázás ősi ösztöne – hogy jó más bőrébe bújni - működik bennük. Ilyenkor a lányok pöröghetnek gyönyörű ruháikban, a fiúk kiélvezhetik harcos mivoltukat.

Már a reggeli gyülekező alatt nézegettük a lelkes farsangoló gyerekeket, fotózkodtunk, táncoltunk. Miután mindannyian megérkeztünk, körbetettük a székeket, s jelmezbemutatót tartottunk: mindenki elmesélhette, hogy minek öltözött be, bemutathatta jelmezét s kellékeit. Ezen a délelőttön kívánság műsor volt, sorra táncoltuk az őzikék kedvenceit (pl. pingvintánc, robotok-tündérek, stb.) Mulatozás közben, pihenőt tartva megnyílt a büfé: sok-sok édes és sós finomság, üdítő várta a táncos csapatot. Köszönjük a szülők hozzájárulásait!

A délelőtt folyamán még elmentünk vendégségbe a Mazsola csoportba, ahol az óvó nénik csapata mesejátékkal kedveskedett a gyerekeknek: eljátszottuk a három selyp királylány történetét. Ezt követően egy óvodai séta keretében megnéztük a többi csoport jelmezeit, mulatozását is. Fáradtan, de a télűzés reményében múlt el ez a nap.

A hét többi napján is még a farsanghoz kapcsolódó tevékenységek töltötték ki időnket. (A gyerekek jól emlékeztek, hogy az idei farsangi időszak február 28-ig tart.) A hétfői élményeket rajzban is megjelenítettük. Minden kisgyerek jelmezes fotóját kinyomtattuk, amit felragaszthattak egy-egy rajzlapra. A nagyok önmaguk fényképe köré rajzolták, hogy mi tetszett nekik a hétfői mulatozás során, kikkel táncoltak, a kisebbekkel télűző-tavaszváró képet készítettünk virágos csomagolópapírok segítségével. Több napok keresztül volt lehetőségük a gyerekeknek szépíteni, hozzárajzolni műveikhez, s péntekre igazán mutatós rajzok születtek.

Több napon is a hangszereké volt a főszerep: egyszer én játszottam az óvoda xilofonján, s a gyerekeknek ki kellett találni, melyik dal kezdődallamát hallják, máskor elővettük hangszereinket, s azzal kísértük énekeinket. Szinte a tanév minden dalát végig énekeltük ezekben a napokban. Úgy gondoljuk, jelmezeinkkel, hangszereinkkel (még egy kereplő is előkerült, felemlegetve a mohácsi busójárást) mi mindent megtettünk, hogy elfusson a tél, s jöjjön a tavasz!

Fényképek megtekinthetők itt

2017. február 6-10.

Elérkeztünk a februárhoz, farsang havához. Beszélgetéseinkben visszatértünk a régmúlt időkhöz, hiszen nagyszüleink, dédszüleink korában nem csak a táncos mulatságok, hanem az esküvők, lakodalmak ideje is volt a farsangi időszak.

Időszak: naptár nézegetéssel indult a hét, amely során próbáltuk tudatosítani, hogy ezek a mulatozós napok mindig január 6-tól indulnak, s hogy meddig tartanak, az minden évben más-más napra esik. (Ez az időpont a Húsvéttal van kapcsolatban, illetve a záró napok egyik legismertebb eseménye a busók téltemetése – idén február 28.) Kinga jól emlékezett, hogy a maskarázás legfőbb célja a tél elűzése.

Kedden régi esküvői fényképek nézegetése során beszélgettünk az elmúlt idők lakodalmi szokásairól, a különböző szimbólumokról. Elsősorban a baranyai sváb falvak emlékei között kutakodtam, ezt a világot próbáltam megismertetni a gyerekekkel. Örömteli, hogy sok helyen elevenítik fel ezeket a hagyományokat, így még rövid videó filmet is tudtunk nézni, illetve bele tudtunk hallgatni az autentikus sváb zenébe. Megfigyeltük a régi öltözeteket, a hét során többször is meséltem a különböző szokásokról (pl. rozmaring ág szimbóluma; a lakodalmi menet mikéntje; az ifjú pár köszöntése, stb.) Az egyik fotóból kirakót készítettem a gyerekeknek, majd az összeragasztott képet kékfestő motívumot imitáló kerettel díszítettük. Szívesen vettek részt a gyerekek mind a ragasztásban, mind a nyomdázásban, élvezettel nézték, hogyan szépül meg az általuk összerakott kép.

Ha már farsang, akkor nem múlhat el a hét tánc nélkül: egy olyan játékot hoztam a gyerekeknek, amelybe beleénekeljük az éppen táncospárt kereső gyerek nevét. Mindig örömmel fogadják az ilyen típusú dalokat, szeretik hallani saját nevüket. Az egyszerű dallam és szöveg mellé megtanultuk a keresztfogás mikéntjét, illetve egy táncba hívó mondókával hangolódtunk a közös játékra. 

2017. február 2. Mackó nap az óvodában

„Irgum-burgum, dörmög a medve, meddig tart el még ez a tél?”

A sok-sok hideg nap után, szerintem már mindenkiben megfogalmazódott ez a kérdés. Talán ezért is várták olyan izgatottan idén kicsik és nagyok egyaránt a február másodikai mackó-napot. A néphagyomány szerint ez a nap igen fontos. Ekkor a téli álmából ébredező időjós maci kidugja az orrát barlangjából, hogy megnézze milyen az  idő. Ha ekkor napsütésre ébred és meglátja az árnyékát, már bújik is vissza  szunyókálni még pár hetet, és számunkra ez nem jelent mást, mint hosszú telet. Ha viszont a medve kemény hideget és havat lát ébredezésekor, kibújik a barlangjából és vidám sétára indul, abban a tudatban, hogy mindjárt itt a tavasz. Nem, nem írtam el semmit, a medve logika szerint ez bizony így van! 
Óvodánkban már hagyománnyá vált, hogy ezt a napot megünnepeljük, ilyenkor minden a macikról szól. Egész héten macis mesék, versek, énekek, játékok töltötték ki napjainkat és szebbnél szebb medvés alkotások készültek. Ügyes kis kezek papírtányérból macis álarcot vágtak ki, festettek mackófejet, barlangjában szunyókáló medvecsaládot, és volt olyan csoport, ahol csudafinom macis kekszet is sütöttek. A mackó-napra minden kisgyerek kedvenc plüss medvéjével érkezett, melyeket kényeztettünk egész nap. Miután a gyerekek bemutatták őket társaiknak, megkezdődött a játék, a tánc és a medve-móka. Ebéd előtt kiültettük a macikat a folyosóra, minden csoport körbejárta az ovit és megcsodáltuk egymás kicsi és nagy, régi és új kedvencét. Alvásidőben természetesen mindenki összebújt macijával, melyek között akadt olyan hatalmas is, hogy kisgazdájának alig maradt hely az ágyon. Békésen álmodott kisgyermek és medve, még ha nem is téliálmot, de mindenképpen édeset! 

Fényképek megtekinthetők itt

2017. január 23-27.

Tartja még magát a tél, így továbbra is az ő birodalmában jártunk ezen a héten. Hogy ne fázzunk, előszedtük meleg ruháinkat – Hampelmann barátunkkal együtt.

Régóta terveztem, hogy gyarapítsuk szókészletünket a ruhafélék témakörével, hiszen a tanultakat jól tudjuk majd használni a mindennapi életben is, pl. öltözködés-vetkőzés során, évszaktól, időjárástól függetlenül. Bevezető szituációs játékunkban egyik babánk szeretett volna az udvaron játszani, őt öltöztettük fel a megfelelő ruhafélékbe. A szavakkal való ismerkedés mellett örömteli volt nézni, hogy másnap, játékidőben kedvet kaptak a lányok a babázáshoz: ők is lelkesen sündörögtek a babaszobában. A heti szókincs gyakorlására elővettük a témához kapcsolódó memória kártyáinkat, illetve ruhaboltos játékot játszottunk. Ez utóbbihoz egy új ének is kapcsolódott: „Wir wollen heut’ ins Kaufhaus geh’n”. A nagyobb gyerekekkel egy feladatlap formájában megpróbáltuk összekapcsolni a ruhafélék neveit a testrészek témakörrel: melyik ruhát melyik testrészünkre húzzuk fel. Mindenki figyelmesen vett részt ebben a feladatban, ügyesen fejtették meg a rejtvényt.

Vizuális tevékenységként vízfestést terveztem, hiszen már régen fordult elő ez a technika. Sálat, sapkát, kesztyűt díszítettünk úgy, hogy előtte megbeszéltük, kinek milyen motívum jut eszébe, melyiket szeretné alkalmazni. A kicsik leginkább véletlenszerűen festegettek, a nagyobbak már tudatosan terveztek. A vízfesték használatával kapcsolatban is sok újat tanulhatott, aki még nem ismerte ezt a festési módot (pl. miként lesznek szépek, telítettek a színek; az ecset hegyével, lágy mozdulattal tudunk szépen festeni; óvatosan kell bánni a vízzel, hogy ne ázzon el a papír, stb.)

A hét zárásaként elmeséltem „A kesztyű” c. mesét, melyben kedves kis állatok költöznek be egy elveszett kesztyű ujjaiba. Jól érzik magukat: ebédet főznek, muzsikálnak, pihennek – mindenki más-más tevékenységet választ magának. Sok-sok kifejezés fordult elő, amelyeket a különböző szavakhoz tartozó képekkel próbáltam szemléletessé tenni. A hangszerek, zenélés kifejezéseivel még fognak találkozni a gyerekek, hiszen hamarosan belevetjük magunkat a február farsangi hangulatába.

2017. január 16-20.

A fagyos téli napokon, úgy gondoltam beszélgessünk kicsit az „Örök hó birodalmáról” a sarkvidékekről. Egy földgömbön megmutattam a gyerekeknek hol van a Földünk „teteje” és „alja”, vagyis az Északi- és Déli-sark. Megbeszéltük, hogy ezeken a tájakon egész évben hideg van és mindig van hó és jég. Azonban a hideg ellenére sok állat él a sarkvidékeken, közülük jónéhánnyal megismerkedtünk a héten. Projektoros vetítés alkalmával sok-sok érdekes és vicces képet láthattunk ezekről az állatokról, majd színes képeken megismerhettük hol élnek, mit esznek, milyenek a kicsinyeik. Ezután megmozgattuk egy kicsit végtagjainkat, utánoztuk a sarkvidéki állatok mozgását (voltunk pingvinek, jegesmedvék, sarki rókák, fókák, stb.). Majd „elutaztunk” az Északi-sarkra a Csodálatos sarkvidék című könyv segítségével, mely egy sarkvidéki expedícióról szól, a képeket nézegetve képzeletben mi is részt vettünk az érdekes felfedező túrán.  Az Északi-sark után a Déli-sark kedvencével, a pingvinnel ismerkedtünk. A hét elején bemutattam a gyerekeknek „Pi”-t a kispingvint, aki mesénk főszereplője volt.  A gyerekek teljes átéléssel hallgatták Marék Veronika: Hűsítő meséjét, melyben Pi izgalmas kalandokba keveredik. A kicsik annyira megkedvelték Pit, hogy napközben többször kérték,  had játszanak kicsit a plüss pingvinnel. Tanultunk egy rövid verset, mely a pingvingyerekekről szólt, és játszottunk pingvinek a jégtáblán játékot. Készítettünk wc-papír gurigából és színes papírból pingvinfigurákat, melyeket a hét utolsó napján mindenki hazavihetett. A hét kedvence a „pingvintánc” volt, ami akkora sikert aratott a gyerekek körében, hogy minden nap kérték. Ahogy megszólalt a zene, kicsik és nagyok, fiúk és lányok vidáman járták a táncot. 

2017. január 9-13.

Elkezdődött a 2017-es év – jó alkalom volt ez arra, hogy felfrissítsük ismereteinket „Az évszakok” (Die Jahreszeiten) témakörben.

Úgy terveztem a hetünket, hogy hétfőn általában „mutatkoznak be” az évszakok (segítségünkre voltak esztétikus fakanál bábjaink), majd a hét többi napjain egy-egy évszakhoz illő játékokat játszunk. Kicsit hosszabb időt szántam a télre, hiszen most ebben az időszakban járunk. A felelevenített (újratanult) Es war eine Mutter kezdetű közismert évszakos ének mellett egy új téli dalt is megtanítottam (Kommt, wir wollen Schlitterfahren), mely különböző „havas” örömöket idéz fel. Azokban a napokban még nem esett igazi hó, így bent, a csoportszobában imitáltuk a hógolyózást krepp-papírból gyúrt hógolyókkal – a gyerekek nagy örömére. Egy igazán vidám zenehallgatás is kapcsolódott e játékhoz: Rolf Zuckowski: Es schneit című dala. (Meghallgatható itt.) A tavasz témakörében virág-ültető játékot játszottunk (körjáték közben két fél virágot kellett összeillesztve egy zöld terítőre helyezni), illetve elmeséltem a gyerekeknek a „Die kleine Raupe nimmersatt” című mesét. A nyarat idézve fagylalt vásárlást-kóstolást rendeztünk (átismételve a gyümölcsök témakörben tanult szókincset), majd „elutaztunk” a Balatonra, megelevenítve a nyári tevékenységek sorát (különböző cselevéseket kifejező igéket idéztünk fel a „Was machen wir so gerne hier im Kreis” kezdetű énekünk segítségével). Őszi dalaink, körjátékaink spontán helyzetben is sokszor előkerülnek, így most is örömmel énekelték a gyerekek a már ismerős kincseket, amikor ez az évszak került szóba. Pénteken, a heti ismeretek összefoglalásaként képválogató játékot játszottunk: minden kisgyereknek volt lehetősége kihúzni egy zsákból valamilyen képet, majd megnevezni, s a megfelelő évszak képéhez illeszteni. Minden egyes évszakhoz tanultunk egy-egy jellemző időjárás kifejezést is (pl. „Die Sonne scheint.”, vagy „Es regnet.”), melyek megértése, a hozzá kapcsolódó mozdulat felidézése a hét végére már egész szépen rögzült.

Vizuális tevékenységként évszakos színezőt hoztam a gyerekeknek, amit a nagyokkal ki is egészítettünk: 8 kis képecskét kellett a megfelelő évszak kiszínezett képe mellé illeszteni majd felragasztani. E tevékenység közben, s az egész hét során sok-sok alkalom volt a tanult dalok éneklésére, a különböző szókészlet, kifejezések gyakorlására.

2017. január 2-6.

Az új év első napjaiban, úgy éreztem beszélgetnünk kell egy kicsit arról, hogy lezárult egy év és elkezdődött egy új. Januárral nemcsak egy új hónap kezdődött, hanem egy új év is. Az évszak- és hónap- óránk segítségével átismételtük, hogy egy évben hány évszak és hány hónap van. Megbeszéltük, hogy egy évben négy évszak váltakozik és ez így megy tovább… és tovább. Hogy a gyerekek jobban megértsék ezt a körforgást, egy földgömbön szemléltettem, hogyan forog a Földünk, és ezáltal hogyan váltakoznak az évszakok és a napszakok. Ehhez kapcsolódott új énekünk a „Négy vándor”, melyet hamar megkedveltek a gyerkek, többször spontán helyzetekben is kérték, hogy énekeljük el. Minden nap a szép négy évszakos fakanálbábokkal számoltuk meg hányan vagyunk, majd ezek a bábok voltak a szereplői heti mesénknek is: Zelk Zoltán – Új mese a négy vándorról. Vizuális foglalkozás alkalmával egy évszak-fát készítettünk, melyhez olyan képet választottam, amit a kicsik is könnyen ki tudnak színezni. A képen egy nagy fa négy részre volt osztva, mindegyik részt az évszakoknak megfelelően más-más színnel kellett kiszínezni, majd az évszakokat szimbolizáló papírformákat ragasztottunk a fák ágaira. Kicsik és nagyok egyaránt örömmel tevékenykedtek és büszkén mutatták az elkészült műveiket szüleiknek.